[artinfo] NO SHOW 09. 11-12. 17-21 h Budapest, XI. kerület, Kende utca 1.

[Sári Stenczer]

NO SHOW



Juan Manuel ECHAVARRIA (CO), Lamia JOREIGE, (RL), Julia MELTZER - David
THORNE (US), Aernout MIK (NL), Jasmila ZBANIC (BIH)



2013. 09. 11-12. 17-21 h

Budapest, XI. kerület, Kende utca 1.





Korunk és egész történelmünk abban a tükörben is megírható, amiben az
emberek különböző csoportjai ellen elkövetett háborús bűntettek folyamata
látható. A heidelbergi Nemzetközi Konfliktus Kutató Intézet
összefoglalójában 2012-ben 18 háborúról és összesen 208 folyamatos, az
erőszakot sem nélkülőző konfliktusról számol be, ami a megfigyeléseik
kezdete óta, több mint két évtizede, a legmagasabb általuk mért mutató.

Ezek az adatok kegyetlen, a média különböző csatornáin keresztül egyre
elviselhetetlenebb képekkel és a hozzájuk társított főcímekkel együtt
jutnak el hozzánk. A mindettől kialakuló terheltséget olvasóik és nézőik
sokféle védekezéssel igyekezhetnek elkerülni az apátiától az ösztönös
távolságtartásig, de ezek mindenképpen a valóság észlelésének rovására
szolgálnak.

Minél messzebb vagyunk időben és térben az embertelenségtől, annál
borzalmasabb képek jutnak el hozzánk. A reprezentatív jellegük folytán
kiválasztott, gyakran manipulált álló és mozgóképek, reklámok és fiktív
játékfilmek között érnek el bennünket - s így természetes, hogy
realitás-tartalmuk rendkívüli csorbát szenved a mutatni akarástól. Hiába a
hírek felirata, az ilyen vizuális üzenet gyakran másodlagossá alakítja a
tényleges mondanivalót.

A NO SHOW olyan filmeket mutat be, amelyek a valóság újramegtalálása
érdekében megtagadják a médiából ismert forgatókönyveket, nyelvezeteket és
eltérő perspektívákból mutatják be a részlegesen már ismert tényeket. A
külföldi alkotók filmjei más és más, de mindannyiszor személyes vagy
hétköznapi pozícióból vetnek számot a világunkban nemrégiben lezajlott
eseményekkel, s így újragondoltatják és értelmeztetik velünk az emlékezés,
a felelősség, és egyáltalán a könyörtelen valóság gyötrő feladatait, szólva
a szomszédságunkban megtörtént délszláv háborúról, a folyamatos
közel-keleti konfliktusokról, vagy a dél-amerikai szakadatlan belső
harcokról.



Aernout Mik (Hollandia) *Raw Footage* című munkája úgy semmisíti meg a
média által terjesztett üzeneteket, hogy felhasználja képeit. A Reuters &
ITN, ITN hírügynökségektől elkért nyers, s felhasználatlan felvételekből
két csatornára szerkesztett installációban a dél-szláv háború anonim,
hírérték nélküli jeleneteit láthatjuk. Egy abszurd világ ismerős
hétköznapjait, ahol a háború nyomai és jelei a  tematikusan tagolt,
ritmusosan felvillanó történések elő- és háttéréhez tartoznak. Az
irányított információközlésből kimaradt felvételek kisajátítása ugyan nem
jellemző a művészre, hiszen nélkülözi a nála megszokott, direkt
megrendezettség alapvetését, ámde hatásában és különösségében jól
illeszkedik az életműbe, amennyiben kurrens témára reflektál és zavarba
ejtően kényes kérdéseket tesz fel világunk gépezetének egyes
csomópontjaival kapcsolatban, legyen az az iskola, a tőzsde vagy a bíróság.

A 15 évig tartó libanoni háborút egy-egy tárgyon keresztül megidéző, 1999
óta folyamatosan épülő munka itt bemutatott két részét, az *Objects of War
n°3 *és* n°4*-t  2006-ban készítette Lamia Joreige (Libanon). Éppen akkor,
amikor ismét egy komoly konfliktushelyzet alakult ki a Hezbollah és Izrael
között, így a projektben a múlt feldolgozása elkerülhetetlenül is
összekeveredett kortárs traumatikus élményekkel. A műben a beszélők
személyes emlékein, megjegyzésein keresztül kaphatunk betekintést egy olyan
ország mindennapjaiba, amely megalakulása óta szinte folyamatos
készültségben és hadiállapotban él. A tárgyak szolgáltatják a szubjektív
háborús fragmentumok apropóit, amelyek aztán nem a képernyőn, hanem az
elménkben válnak az elbeszélés alapján összeálló mozgóképes történetekké.

A *Mouths of Ash* című videómunka címét a kolumbiai Magdalena folyó iszapos
torkolatáról kapta. Innen évente több tucat halottat húznak partra,
olyanokat, akik a paramilitáris csapatok, drogkereskedők és az állam
összetűzéseiben veszítették el életüket. Juan Manuel Echavarria (Kolumbia)
munkái nagy részében ezeknek a névtelen áldozatoknak állít emléket a
fotográfia és a film eszközeivel. A kiállításon szereplő műve egy fontos
kereskedelmi útvonal, az Atrato folyó mentén lakó őslakosokkal készült,
akik életét nagyban megkeserítik a területükön zajló különböző illegális
tevékenységek és velejáróik. Echavarria személyes hangvételű, intim
dalaikat rögzítette, amelyek hozzátartozóik elvesztéséről és a traumák
feldolgozhatatlanságáról szólnak. Az elnököt, az istent, vagy éppen a
világot megszólító énekek egyszerű dallamokon hangzanak el és nem várnak,
nem várhatnak ésszerű válaszokat.

Jasmila Žbanić (Bosznia-Hercegovina) *Images from the corner* című filmje
egy régi ismerőse, Bilja és a róla készült riportfotó története. Anélkül
tudunk meg róluk szinte mindent, hogy egyszer is látnánk őket. A fiatal
lány az elsők között sebesült meg 1992-ben a szarajevói ostrom kezdetekor
és ezt egy éppen arra járó fotóriporter lencsevégre kapta, majd távozott. A
fotó Word Press díjat kapott, a lány, bár az egyik karját elvesztette,
felgyógyult és örökre elhagyta szülővárosát. A film az ismerősökkel és a
környékbeliekkel készített, módszeres interjúkkal kutat Bilja után és így a
civil lakosságot is nagyban érintő harcok mindennapjaiba is betekintést
enged. A média felvételeinek megvalósulását, irányítottságát és etikai
rendszerét feszegető történet hétköznapiságában bontakozik ki és enged
rálátást a város kitörölhetetlen közelmúltjára. Žbanić filmjei többnyire a
90-es évekről szólnak és bosnyák nők eddig titokban tartott, vagy
kényszerből rejtett történeteit dolgozza fel.
Mindez kézelfogható eredménnyel is járt már, hiszen a Grbavica című Arany
Medvével díjazott filmje kapcsán a háború alatt nemi erőszakot
elszenvedetteknek az állam anyagi támogatást ítélt meg.

*Not a matter of if but when: brief records of a time in which expectations
were repeatedly raised and lowered and people grew exhausted from never
knowing if the moment was at hand or still to come* című munka Julia
Meltzer és David Thorne (USA) képzőművészek alkotása, amely Rami Farah
videó és performansz művész közreműködésével készült 2006-ban
Damaszkuszban. A videó globálisan arra reflektál, hogy Szíria mindennapjait
1946-ban elnyert függetlensége óta belső ellentétek és külső konfliktusok
kísérik. Az ország örökös felszabdaltsága és a megkövült bizonytalanság egy
konstans helyzetet hozott létre ember és háború között. Erről az állandóról
szól ez a szürrealista helyzetgyakorlat-szerű, filmetüdökből álló mű, mely
a valóságmorzsák és a színházi gesztusok folytán épp annyira távolodik el
az igazságtól, hogy abszurditása révén hirtelen visszafordulva annál
erősebb reflektorfénybe állítsa azt.



A mozgókép mibenléte, nyelve, megtestesülése és hatásmechanizmusa tökéletes
eszközt nyújt arra, hogy a társadalmilag elkötelelezett, politikailag
tudatos üzenettel rendelkező munkák elljussanak a világ különböző pontjaira
és átadjanak egyébként rejtve maradt, vagy figyelmen kívül hagyott
mondanivalókat. A No Show öt ilyen makráns alkotást ismertet meg a
budapesti közönséggel.


a videók eredeti nyelven, angol felirattal láthatóak


kurátor: Stenczer Sári

külön köszönet az Eleven Blokk Művészeti Alapítvány és a Fiatal
Képzőművészek Stúdiója Egyesület támogatásáért

///////////////////


Our time and our whole history can be seen in the mirror of violence as a
constant flux of war crimes against groups of people. In its 2012 report,
the Heidelberg Institute for International Conflict Research wrote: besides
the 18 wars there are 208 ongoing conflicts in the world, which are related
to violent acts. This number is the highest since the foundation of the
institute in 1992.

Facts and details of these data reach us through the media with cruel and
ever more unendurable images accompanied with headlines. Viewers and
readers adapt to and parry the overstress with apathy or instinctive
alienation, which is detrimental to the perception of truth.

The further we get from inhumanity, both temporally and spatially, as well
as bodily and spiritually, the more we are surrounded with horrible images.
Still and moving imagery is selected according to how representative it is
and is often manipulated. Furthermore, these pictures reach us between
commercials and fictitious feature films - so it is natural that their
component of reality is curtailed by their desperate need to show. No
matter the captions of the news, these visual messages frequently render
the real message secondary.

NO SHOW presents films that deny the usual scripts and communication style
of the media to enable the rediscovery of reality and to bring forward
partly known facts from a different perspective. The international artists'
films apply diverse positions in their personal or ordinary narratives
about current events, thus they make us rethink and reevaluate the duties
of remembering and responsibility, and of the ruthless reality altogether -
talking about the Yugoslav Wars, the persistent Middle East conflicts or
about the ceaseless internal struggles of South-America.



Aernout Mik's (The Netherlands) *Raw Footage* annuls the messages
transmitted by the media by reusing its images. The two-channel video
installation features raw, unused footages acquired from the Reuters & ITN,
ITN news agencies, showing anonymous scenes of no news value from the
Yugoslav Wars of the 1990s. The familiar quotidian life of an absurd world,
where traces and signs of war belong in the fore- and background of the
thematically articulated, rhythmically flashing events. It is not typical
of this artist to appropriate footages omitted from the controlled
transmission of information, as it lacks the basic element of being
directly staged, which is his signature. Nevertheless, its impact and
peculiarity fit well into the oeuvre, inasmuch as it reflects on a current
topic and poses awkwardly delicate questions about certain nodes in the
machinery of our world, be it school, stock exchange or court of law.



*Objects of War n°3 *and* n°4* are part of a bigger series under constant
development by Lamia Joreige (Lebanon) since 1999. The project evokes the
15-year Lebanon War through various objects. The two exhibited items were
made in 2006, when a serious conflict had resurfaced between Hezbollah and
Israel, as a result of which the thematization of the past was combined
with contemporary traumas in these pieces. The talking subjects of the work
provide us with personal memories and remarks, giving insight into the
daily life of a country that has been riddled with constant alertness and
state of war ever since it was founded. The objects serve as apropos for
the subjective fragments of war, which are then combined into cinematic
narratives in our minds on the basis of the accounts.



The video *Mouths of Ash* got its title from the muddy mouth of River
Magdalena in Columbia. Dozens of corpses are hauled to the shore here every
year; people who have lost their lives in conflicts between paramilitary
groups, drug dealers and the state. In most of his works, Juan Manuel
Echavarria (Columbia) commemorates these anonymous victims using the
devices of photography and film. The exhibited piece was made with natives
living along an important commercial route, River Atrato, whose life is
tremendously aggravated by the various illegal activities taking place in
their territory. Echavarria recorded their intimate songs about the loss of
relatives and the impossibility to cope with traumas. The songs addressing
the president, god, or the world have simple tunes and expect no rational
answers.



The film *Images from the corner* by Jasmila Žbanić (Bosnia-Herzegovina) is
the story of her old acquaintance and a press photograph she was once the
subject of. We learn everything about them without ever actually seeing
them. The young girl was one of the first people injured at the start of
the siege of Sarajevo in 1992, and this was captured by a passing
photojournalist, who took the shot and left. The photo won a prize at World
Press Photo, and the girl, although she had lost an arm, left her hometown
forever after having recuperated. The film is a quest after Bilja through
methodical interviews with acquaintances and neighbors, while giving an
insight into the everydays of the battles that gravely affected the
civilian population. Probing the making of media footages, their controlled
nature and questionable ethics, the story unfolds in its own ordinariness,
giving a view of the undeletable near past of the town. The films of Žbanić
are mostly about the 90s and deal with Bosnian women's stories that have
been kept secret or forcefully withheld up till now. Quite successfully in
fact, as her Golden Bear winning film Grbavica resulted in government
indemnification for women who were raped during the war.



The piece entitled *Not a matter of if but when: brief records of a time in
which expectations were repeatedly raised and lowered and people grew
exhausted from never knowing if the moment was at hand or still to come* is
the work of artists Julia Meltzer and David Thorne (USA), made with the
contribution of Rami Farah video and performance artist in 2006 in
Damascus. The video globally reflects on how Syria's quotidian life has
been characterized by internal antagonism and external conflicts. The
permanent dissection of the country and the invariant insecurity have given
rise to a constant situation between man and war. This constant is the
subject of the piece made of film etudes resembling surrealist situational
exercises, using morsels of reality and theatrical gestures to distance
itself from reality just so much that when taking a sudden turnabout owing
to its absurdity, it shows reality in an even stronger light.



The quality, language, manifestation and effect of the moving image provide
a perfect tool for disseminating works with socially engaged, politically
conscious messages to different parts of the world and convey contents that
have otherwise remained hidden or ignored. No Show introduces five such
notable works to the Budapest audience.



The films are presented in their original language with English subtitles.


Curator: Sári Stenczer


Special thanks for the support of the Eleven Blokk Cultural Foundation and
the Studio of Young Artists' Association



09. 11-12. 2013.  5 - 9 pm

Budapest, District XI., 1. Kende utca