[artinfo] Hock Bea 1 mondata

[hock.beata at chello.hu]

OK.

[csak azokra a megjegyzésekre válaszolva, amelyek az én egy mondatomat érintik, és azoktól eltekintve, amelyek annak apropóján egymásnak üzengetnek]

1)	Subject: [artinfo] Hock Bea cikke

2)	a vélemény indoklása hiányzik, de nagyon. 
a magyarázat nélküli (rövid, gyors) kijelentés, ami mintha vmi konszenzusra utalna - a 89 el‘tti magyar "kritika" bevett eszköze volt

(plusz a _Játékos nyugdíjasok_ agism!)
 
3)	azt a minimum információt, ami az intelligenciafokozáshoz hozzájárulhat (…) elvben nem a müvészen kell számonkérni ilyesmit, de mint a meghivókból látható, a Berlinben bemutatott projektben több müvészettörténész is involválva van

4)	érthetetlen, hogy Hock miért kéri számon a müvészettörténeti feldolgozást ezen a munkán, egy olyan müvész munkáján, akinek életmüve pont ezen intézményi keretek folyamatos kritikájára épül. Jogosabb lett volna azt a kérdést feltenni, hogy a kurátor miért gondolta, hogy a TNPU munkájának bemutatásával - még ha az megis jelenít müveket, müvészettörténeti utalásokat hordoz is- kipipálhatja a feladatot?!



1) helyesbítve: Hock Bea egy mondata
Amennyiben ezt a csúsztatást regisztráltuk, kíséreljük meg a mondatot a cikk – és az adott kiállítás – kontextusában olvasni. Kijelentések kontextusukból való kiragadása és úgy véres kardként való körbehordozása mindenfajta manipulatív „kritika” örökzöld eszköze 

2) a magyarázat nélküli (rövid, gyors) kijelentés stb. a manapság oly népszerű és sokak által gyakorolt chatelés bevett eszköze is. Ám nem is emiatt lett így írva ez a mondat, hanem a szintén bevett szokás, a rendelkezésre bocsájtott korlátozott karakterszám miatt. Ld. mint fent: a recenzio NEM a TNPU kiállításáról szól, hanem a Fluxus East projekt egészéről, amelynek a Hordozható Intelligencia Fokozó Múzeum kísérő rendezvénye volt; amely körülménytől ízlés szerint el lehet ugyan tekinteni, de amely körülmény a munka mostani bemutatásának kontextusát teremtette meg. Azaz a HI2M berlini bemutatását egy olyan, a honi munkakör-leosztós egymásra mutogatáson túlmutató vállalkozás keretében tartottam fontosnak – ha mégoly röviden is – megemlíteni, amelynek egyik célja a nyugat-kelet között változatlanul fennálló aszimmetrikus tájékozatlanság (s jobb esetben még egyfajta továbbélő hidegháborús ideológia) felszámolása/enyhítése, s amely e célból a rendelkezésre előállított információt kontextusában szemléli. Úgy gondoltam, a munka címe és jellege módot kínál egy ilyen, mondhatni tudástermelői szempontból való szemlélésre.
(nem gondolom, h a „nyugdíjas” szó önmagában ageism, vagy hogy a „játékos” negatív jelző volna. Feszültség van a két szó között, mert talán ritkán esik meg, h játékos a nyugdíjas, de ebben az esetben határozottan és örvendetesen így esett)

3) & 4)
A fentiek kevésbé elméletien, ellenben empirikusan: a mondat megfogalmazására a kiállításlátogatók visszajelzése is vezetett, akik nem kutatták, hogy kinek kellett volna hány példányban listákat írnia, hanem az anyag bemutatásának „mire-fel”-jét keresték, ill. vmi fogódzót, hogy mit kezdjenek az eléjük tárt anyaggal, tárja azt eléjük művész vagy (mint a legutóbbi hozzászólásból megtudtuk: nem-involvált) kurátor. Igy hamisított muvészettörténet-kritika (netán egy alternatív történetre tett javaslat) helyett ők (értsd: bárki, aki nem élt együtt a korral és nem ismerheti azt a bizonyos konszenzust, amelynek előzetes ismeretében intelligenciát fokozhatna a Muzeum) annyit regisztráltak, hogy mi is futottunk még.  
Az talán lehet további vita tárgya (vagy ízlés kérdése megint), hogy ez elég-e.

Örülök, hogy reagálhattatok.

Hock Bea