[artinfo] varga ferenc kiállítása

[Zolyom Franciska]

Varga Ferenc szobrász
Sikertelen kísérlet a szoborfaragásra hívó késztetés megtagadására


Megnyitó:			2006. november 17. 18,00 óra
A kiállítást megnyitja:	Készman József, művészettörténész

Látogatható	2006. december 08-ig, vasárnap kivételével 10,00 – 18,00 óráig.


„Választottam Kiotóban egy kavicsot egy közeli autóparkoló sóderéből,
és zsebembe téve elmentem vele Észak - Nyugatra a Japán-tengerig. Ott
megmostam a kavicsot a tengervízben… majd elgyalogoltam a Csendes
Óceánig. Az óceán vizében is megmostam a kavicsot. Visszatérve
Kiotóba, letettem a kavicsot az autóparkoló sóderébe, oda, ahonnan
felvettem. Huszonkét napon át 960 km-t gyalogoltam, télen, egyedül,
azaz kettesben a kaviccsal. A kavicson nem látszott semmi változás.
[…] Azzal, hogy az utat nem fotóval, hanem egy kaviccsal
dokumentáltam, feláldoztam a láthatóságot és a megmutathatóságot,
ugyanakkor a cselekedetet beletéve egy kavicsba, mint kapszulába, a
feláldozott látvány helyett magát, a valóságot nyertem el."

Varga Ferenc művészetében ez a 2000-es gyalogút jelentette a
fordulópontot. Ez a huszonkét napos meditáció tette számára
egyértelművé, hogy nem keresheti másban az évek óta tartó
szoborfaragásra hívó késztetés okát, mint abban, hogy használni
kívánja kezét és szemét. Vajon meg lehet-e ettől a késztetéstől valaha
is szabadulni?

A gyalogút egyben egy kutatás kezdetét jelentette, amely három,
sajátosan összefüggő témát vizsgált: Hol a helye a szoborfaragó
embernek egy olyan korban, amely nem igényli a szobrász munkáját?
Létezik-e pótolhatatlan szobrászati érték? Végezetül, meg tud-e
szabadulni a szobrász a szoborfaragásra hívó késztetésétől, és ha nem,
végképp elszakad-e a lassú és aprólékos kézi munkát megtagadó
külvilágtól?

A dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben bemutatásra kerülő munkák,
így például a művészet határán elhelyezkedő konceptuális mű, a
Sikertelen kísérlet a szoborfaragásra hívó késztetés megtagadására, a
Százerer falevél és a Galagonya című tusrajzok, a papírvékonyra
faragott Kődodoboz, az egyetlen évgyűrűt kiemelő farönk, az Évgyűrű
kert mind a szobrász aprólékos, csendes, lassú és meditatív munkájának
eredményei. Varga Ferenc számára a kitartó megfigyelés, amely a
körülöttünk lévő világ megértésére irányul, és már-már az ábrázolttal
való teljes azonosulást eredményezi, olyan eszköz, amelynek
segítségével egyre inkább háttérbe szoruló egyetemes értékéket
közvetít.