[im] diploma 2020 margójára

[Levente Sándor Szabó]

Az a gondolat, hogy viszonylagos biztonságban nézhet az ember egy
diplomakiállítást mindenképpen öröm érzetét nyújtja, még úgy is, hogy
tudatában van az ember ennek az állapotnak a , bizonytalanságával.


Én, bár az érzés minden nap kétellyel tölt el, egy olyan művészetfilozófiai
munka fordításán dolgozom, , mely éppen Wittgenstein által beiktatott
„Haladás” fogalmának művészettörténeti aspektusait veszi alapul.. Nem nagy
élmény a vele való foglalatosság a diplomamunkákat látva teljesen
értelmetlennek is tűnik, de, feltett szándékom, hogy én is részt vegyek
majd a doktori képzésben és nem látok mást magam előtt, csak az én
szerencsétlen helyzetemet az intézeti oktatással kapcsolatban.


Mert mi is zajlott? Egy strukturális átalakítás kísérlete, kormányzati
ellenőrzés, antidemokratikusan választott rektor és annak cseréje,
tüntetések, mind nehezebb megítélés a jelenre vonatkozóan, intézményi és
magánéleti szinten.

Tehát ne mondanám el, hogy a látottak alapján a leggyengébbnek tartom a
diplomamunkám, holott abban a bizonytalan helyzetben előlegeztem meg a
lecture performance-t, a Festészet vége című munkámmal, az iszonyú kimerítő
folytonos jelenlétemet minden előadáson, attól tartva, hogy nem lesz meg a
látogatandó óráim száma, ezzel beáldozva a munka viszonyomat, ami azóta sem
jött helyre? Az állandó kisebbségi érzést, ami vidékiként aposztrofált és
hiába kértem volna tanácsot, alapvetően az egészből egyfajta irredentitás
szűrődhetett le, holott a bizonytalanság egyszerre járta át a légkört? Ne
mondanám el, hogy olyan fogalmakat kellett felfedezni, mint amorf, biomorf,
absztarkt és reális, melyeket csak félve lehetett használni, így hát az
egész diplomavédés egy árnyalt mellébeszélésnek tűnhetett, holott a
kialakuló spekulatív realizmus már hordozta a poszthumán elutasítását és az
egészből csak az érzelmi intelligenciára való szintén spekuláció menthetett
meg?

Ne írnám le a kétségbeesést, hogy büszkén vállaljam e a választott nyelvem,
miközben az cserbenhagy, majd szembesülök a régmúltammal, melyben
származásom olyan múltat és a jelen Magyarországán olyan politikát folytat,
ami relevánsá nőt, de szemitizmust hordoz? Talán nincsen tökéletes irány,
vagy képzet. Szóval így könnyű, mondhatnám.

Én a festészettel maradtam, ha már a vége megvolt, bízva, hogy most
kezdődik el. De ez csak egy gondolat, mert nem ilyen gyenge diplomamunkákat
láttam.
-------------- next part --------------
An HTML attachment was scrubbed...
URL: <https://lists.c3.hu/pipermail/intermedia-l/attachments/20200605/50398760/attachment.htm>