<div dir="ltr">
        
        


<p align="justify" style="margin-bottom:0cm;line-height:100%">Az a
gondolat, hogy viszonylagos biztonságban nézhet az ember egy
diplomakiállítást mindenképpen öröm érzetét nyújtja, még
úgy is, hogy tudatában van az ember ennek az állapotnak a
, bizonytalanságával.<br></p>
<p align="justify" style="margin-bottom:0cm;line-height:100%"><br>

</p>
<p align="justify" style="margin-bottom:0cm;line-height:100%">Én,
bár az érzés minden nap kétellyel tölt el, egy olyan
művészetfilozófiai munka fordításán dolgozom, , mely éppen
Wittgenstein által beiktatott  „Haladás” fogalmának
művészettörténeti aspektusait veszi alapul.. Nem nagy élmény a
vele való foglalatosság a diplomamunkákat látva teljesen
értelmetlennek is tűnik, de, feltett szándékom, hogy én is részt
vegyek majd a doktori képzésben és nem látok mást magam előtt,
csak az én szerencsétlen helyzetemet az intézeti oktatással
kapcsolatban. 
</p>
<p align="justify" style="margin-bottom:0cm;line-height:100%"><br>

</p>
<p align="justify" style="margin-bottom:0cm;line-height:100%">Mert
mi is zajlott? Egy strukturális átalakítás kísérlete,
kormányzati ellenőrzés, antidemokratikusan választott rektor és
annak cseréje, tüntetések, mind nehezebb megítélés a jelenre
vonatkozóan,  intézményi és magánéleti szinten. 
</p>
<p align="justify" style="margin-bottom:0cm;line-height:100%">Tehát
ne mondanám el, hogy a látottak alapján a leggyengébbnek tartom a
diplomamunkám, holott abban a bizonytalan helyzetben előlegeztem
meg a lecture performance-t, a Festészet vége című munkámmal, az
iszonyú kimerítő folytonos jelenlétemet minden előadáson, attól
tartva, hogy nem lesz meg a látogatandó óráim száma, ezzel
beáldozva a munka viszonyomat, ami azóta sem jött helyre? Az
állandó kisebbségi érzést, ami vidékiként aposztrofált és
hiába kértem volna tanácsot, alapvetően az egészből egyfajta
irredentitás szűrődhetett le, holott a bizonytalanság egyszerre
járta át a légkört? Ne mondanám el, hogy olyan fogalmakat
kellett felfedezni, mint amorf, biomorf, absztarkt és reális,
melyeket csak félve lehetett használni,  így hát az egész
diplomavédés egy árnyalt  mellébeszélésnek tűnhetett, holott a
kialakuló spekulatív realizmus már hordozta a poszthumán
elutasítását és az egészből csak az érzelmi intelligenciára
való szintén spekuláció menthetett meg? 
</p>
<p align="justify" style="margin-bottom:0cm;line-height:100%">Ne
írnám le a kétségbeesést, hogy büszkén vállaljam e a
választott nyelvem, miközben az cserbenhagy, majd szembesülök a
régmúltammal, melyben származásom olyan múltat és a jelen
Magyarországán olyan politikát folytat, ami relevánsá nőt, de
szemitizmust hordoz? Talán nincsen tökéletes irány, vagy képzet. Szóval
így könnyű, mondhatnám.</p>
<p align="justify" style="margin-bottom:0cm;line-height:100%">Én
a festészettel maradtam, ha már a vége megvolt, bízva, hogy most
kezdődik el. De ez csak egy gondolat, mert nem ilyen gyenge
diplomamunkákat láttam.</p></div>