[im] A gyerekkor fái

[Ferenc Getto]

Pilinszy János : A gyerekkor fái


Ezerszer látott kép. Uzsonnázó család a fűben, s kissé odébb, szinte
elfeledve az árnyas liget előterében, magányos gyerekkocsi. Látszatra semmi
se történik a tökéletes idillben.Pedig mennyire, hogy történik! Méghozzá
olyasmi, ami egyedül a világ születéséhez fogható.A gyerekkocsi sátra alól
egy néma csecsemő figyel egy néma fát.

  Olyan ez a fa, mint egy óriás dajka, első tanító. Minden levele egyforma:
csecsemőkorunkban ő oktat minket a világ, a létezés beszédére. És csak egy
csecsemő figyelme lehet olyan erős, hogy ezt a beszédet meg is értse.Később
figyelmünk lankad, s a fák szavait elfelejtjük. De mégse egészen.

  Mert mit is „mond” egy fa egy csecsemőnek? Pontosan azt, ami
kimondhatatlan. De ez a kimondhatatlan és néma nyelv még is létezik, sőt
minden lehetséges beszéd közül a legerősebb. Arról szól, hogy a világ van.
Ez az egyetlen hatalmas szó alkotja egész szótárát. Később a világ arról
beszél majd, hogy ami van, miként és milyen formában létezik. Ez a beszéd
már kimondható, tengernyi szóból és végtelen mondatból áll. Ez a világ
második nyelve, a felnőttkor beszéde mely lassan- lassan feledésbe meríti
az első, néma beszédet. De amint mondottunk már,  mégse egészen. A
felnőttkor kimondható gyakorlati nyelve olykor el-elnémul bennünk, hogy  -
 ha csak pillanatokra is  – visszatérjünk az első és paradicsomi
eszmélésünk egyetlen néma és hatalmas szavához. Hogy úgy lássuk a világot,
ahogy a teremtő Isten tenyerén fekszik.

 „ Én vagyok, aki vagyok” – mondotta Isten önmagáról. A teremtés legfőbb
szava viszont az a mondat, amivel a világ teljes súlyával teremtőjére
támaszkodik, valami ehhez, a föntebbi mondathoz hasonló lehetne: „ A világ
az, ami van”.            A gyerekkor fái, akár a paradicsoméi, ettől a
mondattól beszédesek s némák.


( Új Ember 1974. augusztus 11.)
-------------- next part --------------
An HTML attachment was scrubbed...
URL: <http://lists.c3.hu/pipermail/intermedia-l/attachments/20160304/744d40a6/attachment.html>