[im] /// Csehov: 6-os számú kórterem _ Sardar Tagirovsky rendezésében

[Viktoria Monhor]

++
ajánló:

Csehov: 6-os számú kórterem
Sardar Tagirovsky rendezésében,
4 óra 40 percben,

még 2 alkalommal a Nemzetiben <https://nemzetiszinhaz.hu/eloadas/6>,

"Csehov drámáiból könnyű múzeumot vagy mai szórakozóhelyet építeni. A cél
nem lehet sem az egyik, sem a másik. Csehov világa megmutatja azt a 19.
századot, ami magában hordozta annak a folyamatnak a kezdetét, amely a ma
élő emberek természettől való elszakadásához vezetett. Az átláthatóság, a
kontroll, az ellenőrzés vált elsődlegessé a múlt századfordulón, az ember
és a világ megfigyelése pszichológiailag, biológiailag, iparilag
feljogosított bizonyos embereket a hatalommal való visszaélésre, nagyobb
méreteket kezdett ölteni a közöny és a magány.
Mára, másfél évszázad után az emberek jelentős része eljutott oda, hogy az
emlékek és az álmok ereje és működtetése nagymértékben csökkent, kevésbé
lett fontos a közlés, a metafizikai kommunikáció, az álmokkal való
kapcsolódás, a tudatalatti érzetek kibontása. Ez a folyamat nem csupán
tragédia, hanem szükségszerű „fejlődés”, bármennyire is fájdalmasak a
részletek.
A 6-os számú kórterem című Csehov-novellá­ban felfedezhetjük azt a helyet,
amely állítólag rosszabb a pokolnál. Egy elmegyógyintézet egy
tár­sa­dalomban mindig arról szól, hogy valakik a többséghez képest
„állítólag” nem normálisak. Az számít nem normálisnak, aki
kiszámíthatatlan. És persze ott van a pakliban az is, hogy
kiszámíthatatlan, mikor lesz valaki kiszámíthatatlan. Kiszámíthatatlan a
beszámíthatatlan. Veszélyesebb a kiszámíthatatlan és jámbor ember az
érdekek szerint cselekvőnél?
A 6-os számú kórterem lehetősége ott van közöttünk: az utcán idegenek
között, a baráti társaságokban, vendégségben közeli vagy távoli rokonoknál.
A 6-os számú kórterem bennünk van. Menedékeket keresünk, olyan belső
igazságokat, amelyekkel túlélhetjük a legnagyobb elmegyógyintézetet, amit
világnak hívunk. Próbálunk gyógyítani, akár az orvos és ápolásra szorulunk,
mint a beteg. Szükségünk van arra a játékra, amelyben eljátszhatjuk az
emlékeinket és az álmainkat. Jól esik a fájdalom, ami pillanatokra kinyitja
a szabadságot.”
-------------- next part --------------
An HTML attachment was scrubbed...
URL: <http://lists.c3.hu/pipermail/intermedia-l/attachments/20160427/f0680145/attachment.html>