<div dir="ltr"><div><span style="display:inline;color:rgb(78,86,101);font-family:helvetica,arial,sans-serif;font-size:14px;line-height:18.76px">++ </span></div><div><span style="display:inline;color:rgb(78,86,101);font-family:helvetica,arial,sans-serif;font-size:14px;line-height:18.76px">ajánló: </span></div><div><span style="display:inline;color:rgb(78,86,101);font-family:helvetica,arial,sans-serif;font-size:14px;line-height:18.76px"><br></span></div><div><span style="display:inline;color:rgb(78,86,101);font-family:helvetica,arial,sans-serif;font-size:14px;line-height:18.76px">Csehov: 6-os számú kórterem</span></div><div><span style="display:inline;color:rgb(78,86,101);font-family:helvetica,arial,sans-serif;font-size:14px;line-height:18.76px">Sardar Tagirovsky rendezésében,</span></div><div><span style="display:inline;color:rgb(78,86,101);font-family:helvetica,arial,sans-serif;font-size:14px;line-height:18.76px">4 óra 40 percben,</span></div><div><span style="display:inline;color:rgb(78,86,101);font-family:helvetica,arial,sans-serif;font-size:14px;line-height:18.76px"><br></span></div><div><span style="display:inline;color:rgb(78,86,101);font-family:helvetica,arial,sans-serif;font-size:14px;line-height:18.76px"><a href="https://nemzetiszinhaz.hu/eloadas/6" target="_blank">még 2 alkalommal a Nemzetiben</a>,</span></div><div><span style="display:inline;color:rgb(78,86,101);font-family:helvetica,arial,sans-serif;font-size:14px;line-height:18.76px"><br></span></div><div><span style="display:inline;color:rgb(78,86,101);font-family:helvetica,arial,sans-serif;font-size:14px;line-height:18.76px">"</span><span style="color:rgb(78,81,84);font-family:LatoWeb,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:15px;line-height:22.5px">Csehov drámáiból könnyű múzeumot vagy mai szórakozóhelyet építeni. A cél nem lehet sem az egyik, sem a másik. Csehov világa megmutatja azt a 19. századot, ami magában hordozta annak a folyamatnak a kezdetét, amely a ma élő emberek természettől való elszakadásához vezetett. Az átláthatóság, a kontroll, az ellenőrzés vált elsődlegessé a múlt századfordulón, az ember és a világ megfigyelése pszichológiailag, biológiailag, iparilag feljogosított bizonyos embereket a hatalommal való visszaélésre, nagyobb méreteket kezdett ölteni a közöny és a magány.</span></div><div style="margin:0px 0px 0.5em;padding:0px;border:0px;outline:0px;font-size:15px;vertical-align:baseline;color:rgb(78,81,84);line-height:22.5px;font-family:LatoWeb,Helvetica,Arial,sans-serif;background-image:initial;background-repeat:initial">Mára, másfél évszázad után az emberek jelentős része eljutott oda, hogy az emlékek és az álmok ereje és működtetése nagymértékben csökkent, kevésbé lett fontos a közlés, a metafizikai kommunikáció, az álmokkal való kapcsolódás, a tudatalatti érzetek kibontása. Ez a folyamat nem csupán tragédia, hanem szükségszerű „fejlődés”, bármennyire is fájdalmasak a részletek.</div><div style="margin:0px 0px 0.5em;padding:0px;border:0px;outline:0px;font-size:15px;vertical-align:baseline;color:rgb(78,81,84);line-height:22.5px;font-family:LatoWeb,Helvetica,Arial,sans-serif;background-image:initial;background-repeat:initial">A 6-os számú kórterem című Csehov-novellá­ban felfedezhetjük azt a helyet, amely állítólag rosszabb a pokolnál. Egy elmegyógyintézet egy tár­sa­dalomban mindig arról szól, hogy valakik a többséghez képest „állítólag” nem normálisak. Az számít nem normálisnak, aki kiszámíthatatlan. És persze ott van a pakliban az is, hogy kiszámíthatatlan, mikor lesz valaki kiszámíthatatlan. Kiszámíthatatlan a beszámíthatatlan. Veszélyesebb a kiszámíthatatlan és jámbor ember az érdekek szerint cselekvőnél?</div><div style="margin:0px 0px 0.5em;padding:0px;border:0px;outline:0px;font-size:15px;vertical-align:baseline;color:rgb(78,81,84);line-height:22.5px;font-family:LatoWeb,Helvetica,Arial,sans-serif;background-image:initial;background-repeat:initial">A 6-os számú kórterem lehetősége ott van közöttünk: az utcán idegenek között, a baráti társaságokban, vendégségben közeli vagy távoli rokonoknál. A 6-os számú kórterem bennünk van. Menedékeket keresünk, olyan belső igazságokat, amelyekkel túlélhetjük a legnagyobb elmegyógyintézetet, amit világnak hívunk. Próbálunk gyógyítani, akár az orvos és ápolásra szorulunk, mint a beteg. Szükségünk van arra a játékra, amelyben eljátszhatjuk az emlékeinket és az álmainkat. Jól esik a fájdalom, ami pillanatokra kinyitja a szabadságot.”</div></div>