[artinfo] Révész László László Balázs Béla Stúdióban készült filmjei – Maradjon köztünk! vetítések 5.

[Czene Márta]

𝙼 𝙰 𝚁 𝙰 𝙳 𝙹 𝙾 𝙽 __𝙺 Ö 𝚉 𝚃 Ü 𝙽 𝙺__𝚅 𝙴 𝚃 Í 𝚃 É 𝚂 𝙴 𝙺

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Termében 2022 december 17-ig
látható "Maradjon köztünk! – Szemelvények Révész László László
művészetpedagógiai tevékenységéből" című kiállításhoz kapcsolódó
programként október 26-tól kezdődően heti rendszerességgel vetítéssorozatot
indítunk Révész László László mozgóképes munkáiból, illetve hozzá
kapcsolódó művekből. A vetítések mellett meghívott előadók, beszélgetések
segítségével igyekszünk feltérképezni Révész László László művészetének egy
napjainkban láthatatlan, mégis jelentős szeletét.

➙ A "Maradjon köztünk!" kiállításról bővebben:

https://www.mke.hu/aktualis/index.php?mid=HL0XuqnDMMAWBSJ4Fvkv1p

➙ Heti vetítés:

• Nem titok 27’ 1991; A prágai diák 26’ 1991

• NOV/30 (szerda) 19.30-21.30, MKE, főépület (Andrássy út 69-71.) fsz.
Vetítőterem (Bejárat az Izabella utca felől)

• Meghívott vendég: Lengyel Zsolt, rendező, művészeti vezető, ATV

➙ A filmekről:

Révész László László filmjeit, videóit nézve az az érzésem, hogy ezek a
munkák leginkább a festészeten keresztül közelíthetőek meg, amennyiben a
festészet egyik alapvető kérdése az ábrázolás; az ábrázolás mikéntje,
egyáltalán: lehetséges, vagy lehetetlen volta. Révész a festészet
leképezéshez használt eszközeit kellékként vonultatja fel filmjeiben (sőt,
már performanszaiban is) nem rendeltetésszerűen, inkább csak jelként
alkalmazva azokat.

A láttatás nyilvánvaló eszköze a festészetben a geometria, a perspektíva,
amivel feltérképezzük és két dimenzióra vetítjük a körülöttünk lévő teret.
Révész videóin és filmjein egész tárháza jelenik meg a rövidüléseknek,
perspektivikus ábráknak és modelleknek (Egy régi maszkteória újraéledése,
1989; Nem titok, 1990; Ismeretlen remekmű, 1992–1993; Academic Pespective,
2008), mint ahogy festészetének is gyakori, visszatérő eleme a látógúla,
mely Alberti szerint a térbeli ábrázolás alapja, de Révésznél csak a
légüres térbe kivetítve, legfeljebb egy szereplő nézésének irányát mutatva
jelenik meg. Alberti a festészetet eredete kapcsán tükörként említi: „A
költők állítása szerint a virággá változott Narcissus volt a festészet
feltalálója; (...) Mi egyéb a festészet, mint magunkhoz ölelni a forrás
vizének tükrét?” Alapvető motívumok Révész László László mozgóképes
munkáiban a tükröződés és a tükörkép, valamint ebből kiindulva az
ismétlődés és az azonosság is. A tükörben minden megfordul, talán így
kapcsolható a legkönnyebben ide a filmjeiben gyakran látható forgó mozgás,
mint valaminek a több oldalról való megmutatása. Révész a forgáshoz a
szédülés, és a transz élményét asszociálja, amikor saját érzékelésünkre
kívülről látunk rá.

A doppelgänger, a tőlünk független képmás is gyakori kelléke Révész László
László műveinek. Ez is egyfajta tükröződés, egy önálló életre kelt,
kívülről látott test.

„ Egy kitalált figura talált ki, fikció vagyok a fikcióban. (...) De mit
kezdjek a harmadikkal? Ő olyan, mint én: létező és kitalál, mint ahogy én
kitalálom őt. Ha engem valaki kitalált, akkor lennie kell valakinek, aki őt
kitalálta. Valakinek, aki nem kitalált.”

/Nem titok, 1990-1991, 16mm, 27’, BBS (Bora Gábor szövege)/


A vetítésre a belépés ingyenes.

A kiállítás Nemzeti Kulturális Alap (NKA) és a az EU4ART projekt
támogatással, az MKE éves kiállítási programja keretében valósul meg.