[artinfo] Műcsarnok Filmklub további előadásai

Mon Oct 5 11:52:01 CEST 2015

ÚTVESZTŐBEN – KÉT VILÁG HATÁRÁN

FILMKLUB

2015. 09. 23. – 2016. 02. 03.

Lars von Trier, Alan J. Pakula, Alekszandr Aszkoldov, Kim-ki Duk, Janisch Attila, Ingmar Bergman, Joel Coen / Ethan Coen, Andrej Zvjagincev, Jean Renoir, John Michael McDonagh, Robert Bresson, Abbas Kiarostami, Liliana Cavani, Luis Buñuel, Akira Kurosawa, Bernardo Bertolucci, Fekete Ibolya

Sorozatszerkesztő: Cieklinski Sándor

2015. október 7., szerda 18 óra

Alekszandr Aszkoldov: A komisszár (Komisszar, 110 perc, 1967)

Előadó: Mátyás Péter filmesztéta

„Azok az elvtársak a felsőbb hatóságoknál, akik parádés filmet vártak az októberi forradalom 50. évfordulójára, csalódottak lesznek. A jubileumi évben sok történelmi-forradalmi film készült, de a sors iróniája, hogy korántsem mindegyik váltotta valóra az »elvtársak« reményeit Az egyik legbotrányosabb kudarcnak A komisszár bizonyult.” Aszkoldov első és utolsó filmjének története a polgárháború, a vörösök és fehérek harcának idején játszódik, és a hivatalos szovjet kultúra olyan tabuit érinti, mint a forradalom és hétköznapiság, a nemzetietlenség vagy az orosz zsidóság témája. Azon nyomban betiltották, és csak két évtized múltán került elő az archívumból.

2015. október 14., szerda 18 óra

Kim-ki Duk: Tavasz, Nyár, Ősz, Tél… és Tavasz

(Bom yeoreum gaeul gyeoul geurigo bom, 99 perc, 2003)

Előadó: Szathmári Botond filozófus, orientalista

„Koreai tanmese bűn és bűnhődés körforgásáról. A tó közepén kínai stílusú úszó ház, korlát nélküli deszkadobogóval. Egy buddhista szerzetes él itt egy borotvált fejű kisfiúval, ki Mesternek szólítja őt… Átlátszónak és egyszerűnek hat először a film, de idővel megértjük, hogy mélységesen homályos; és amilyen homályos, olyan szép is egyúttal. Állandó utalásaiban is tautologikus és buddhista módon „üres”. Üres és tautologikus mindjárt a színtere és színhelye is – a természeti színtér és a konstruált színhely: ezek is, eleve, egymásba nyílnak, exisztenciálisan és szimbolikusan.” Karátson Gábor

2015. október 21., szerda 18 óra

Janisch Attila: Hosszú alkony (70 perc, 1997)

Előadó: Gelencsér Gábor filmesztéta

A Hosszú alkony története – és nem utolsósorban a film sejtelmes közege, hangulata – élet és halál köztes terét pásztázza. Sem az egyiket, sem a másikat, hanem az átlépést, a váltást: ahogy az ismerősből ismeretlen, a barátságosból barátságtalan lesz, oda-vissza, egészen tér és idő valós dimenzióinak feloldódásáig. Janisch Attila visszatérő motívumai mellett – út, régi autóbusz, baba – ezúttal Törőcsik Mari arca kalauzolja a nézőt az önismeret titkos útjain.

2015. október 28., szerda 18 óra

Ingmar Bergman: Farkasok órája (Vargtimmen, 84 perc, 1968)

Előadó: Györffy Miklós irodalmár, kritikus

A Farkasok óráját 1967-ben mutatták be, és az utána készült Szégyennel (1968), valamint a Szenvedéllyel (1969) együtt tekinthető ugyanúgy trilógiának, mint a korábbi híres Filmtrilógia. Mindhárom film egy meghatározatlan kopár szigeten játszódik (Bergman a keleti-tengeri Farö szigetén forgatta őket, ott, ahol már a Tükör által homályosan-t és a Persona nagy részét is), mindháromban Max von Sydow és Liv Ullmann a két főszereplő, és mindhárom az emberi kapcsolatok, az emberi megértés lehetetlenségéről, a személyiség, a tudat megpróbáltatásairól, felbomlásáról, a kegyetlenség elsza-badulásáról szól. Az első „sziget-film”, a Farkasok órája főhőse egy félig-meddig skizofrén festő, aki félreeső vidéki házában és gondoskodó élettársnője segítségével próbál kigyógyulni rémálmaiból, de démonai nemhogy nem tágítanak tőle, hanem a sziget titokzatos lakóival való találkozásai nyomán végképp úrrá lesznek rajta. A film úgy vonja be a nézőt fokozatosan hőse lidércnyomásos világába, hogy részesévé teszi megszállottságának, és eltünteti a különbséget valóság és képzelődés között.

2015. november 4., szerda 18 óra

Joel Coen / Ethan Coen: Fargo (98 perc, 1996)

Előadó: Mátyás Péter filmesztéta

A főhős egy anyagi problémákkal küszködő ügynök, aki sikeres apósa autókereskedésében menedzseli az eladást. Kilátástalan helyzetéből nem lát más kiutat: ellopatja az asszonyt és „megfeji” a váltságdíjjal a tehetős famíliát. Ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Társadalmi szatíra és fekete bohózat. A szerencsétlenkedés dominósorként végigdűlő tragikomédiájában fogvacogtatóan rideg jellemek öletik, ölik egymást. A gyáva, nevetséges kisszerűség pusztító láncreakcióját csak a jégbe dermedés állíthatja meg.

2015. november 11., szerda 18 óra

Andrej Zvjagincev: Leviatán (Leviathan, 140 perc, 2014)

Előadó: Tallár Ferenc filozófus, esztéta

Politikai thriller? Kétségkívül az is. A (pravoszláv) egyház elleni támadás, az ateizmus durva példája, vagy épp ellenkezőleg, az istenkeresés megrendítő, 21. századi dokumentuma? Jób történetének parafrázisa, vagy Kohlhaas-variáció? Családi és szerelmi dráma? Zvjagincev filmjét sokféleképpen lehet nézni és értelmezni. De hogy lesz ebből a sok mindenből egy film? Az utóbbi évek egyik legjelentősebb alkotása, mely túlzás nélkül felkavarta Oroszországot és komoly visszhangot vert Amerikában és Európában is.

2015. november 18., szerda 18 óra

Jean Renoir: Játékszabály (La regle du jeu, 110 perc, 1939)

Előadó: Margitházi Beja filmtörténész

Renoir filmje katasztrofális anyagi bukás volt, ma a filmtörténet utánozhatat-lanul összetett mesterművei között tartjuk számon. Mohó, becsvágyó, szerelmes, számító, szenvedő, élvhajhász szereplők, vidéki kastély, nyúlvadászat, arisztokraták és szolgák, hazugság és intrikák népesítik be ezt a világot, amelyben mindennek oka és következménye van. Mindezt Renoirnak korát jóval megelőző, bámulatosan olajozott, elemi erejű formanyelvi stílusban sikerül közvetítenie. Ahogy egyik méltatója írta, a Játékszabály valódi jelentőségét úgy kezdhetjük el megérteni, ha elképzelünk egy olyan világot, amelyben Bergman, Truffaut, Altman, Woody Allen és Mike Leigh még meg sem születtek – később mindannyian mesterükként emlegették Renoirt, akitől megtanultak valamit a „játék szabályairól”.

2015. november 25., szerda 18 óra

John Michael McDonagh: Kálvária (Calvary, 100 perc, 2014)

Előadó: Baranyai Béla újságíró, filmkritikus

Bűn, hit, megváltás és áldozat. Elcsépelt szavak ezek, vagy van értelmük napjainkban is? John Michael McDonagh megrázó filmjében egy ír katolikus papot valaki megfenyeget azzal, hogy hét nap múlva meg fogja ölni. E hét során James Lavelle atya sorra látogatja híveit – akik egyrészt az ír társadalmat képviselik, másrészt valamiképpen mindannyiunkat –, s közben látjuk belső küzdelmeit és szembesülését a múltjával. Hasonlóan a többiekhez, ő sem az istenkérdés megoldását keresi, sokkal inkább saját magával szeretne tisztában lenni. E mellett igyekszik – ahogyan Jézus is tette – gyógyulást – elsősorban lelki értelemben – vinni oda, ahova elmegy. John Michael McDonagh Kálvária című drámájának főszereplője meglepő módon nem csak papként hiteles. Jó, sőt, már-már krisztusi ember.

2015. december 2., szerda 18 óra

Robert Bresson: Egy szelíd asszony (Un femme douce, 90 perc, 1969)

Előadó: Gelencsér Gábor filmesztéta

Dosztojevszkij azonos című (A szelíd teremtésként is ismert) kisregényének bressoni átirata a rendező életművének alapkérdését, a bűn és kegyelem viszonyát, egymásra utaltságát és kikerülhetetlenségét vizsgálja kortárs párizsi közegben. Bresson ezúttal sem színészekkel, hanem a szerepet az „alakítás nulla fokán” megformáló „modellekkel” forgat, ám az élete első filmszerepét játszó Dominique Sanda később jelentős színészi karriert fut be.

2015. december 9., szerda 18 óra

Abbas Kiarostami: A cseresznye íze (Ta’m e guilass, 89 perc, 1997)

Előadó: Báron György filmkritikus

„Az egyetlen igazán komoly filozófiai kérdés – írja Albert Camus – az öngyilkosság.” Abbas Kiarostami cannes-i Arany Pálma-díjas remekművének főhőse egyre kétségbeesettebben autózik Irán kaotikus városaiban és sivár kültelkein, mert fel szeretne fogadni valakit egy könnyű, jól fizető, gyors munkára. Valakit, aki eltemetné őt, miután öngyilkosságot követett el. Már megásta a saját sírját a terebélyes cseresznyefa alatt, ásó, sőt végrendelet is van a kocsiban. Különféle embereket szólít meg, fiatalt és időset, afgánt, kurdot és törököt, eszmét cserél velük életről és halálról, végül egy öregúr vállalja... Kiarostami filozofikus road movie-ja korunk egyik legeredetibb filmművészének válasza Camus megválaszolhatatlan kérdésére.

2015. december 16., szerda 18 óra

Liliana Cavani: Az éjszakai portás (Il Portiere di notte, 122 perc, 1974)

Előadó: Cieklinski Sándor filmesztéta

A történet egy karmester feleségének és egy hotel portásának infernális szerelme a háború utáni Bécsben. Az ex-náci férfi és az egykor koncentrációs táborban raboskodó nő szadomazochista kapcsolata mögül a pszichoanalízis mesterei kacsintanak ránk. Liliana Cavani botrányfilmjével kapcsolatban az egyik fő kérdés az, hogy lehet-e úgy beszélni gaztetteket elkövetőről, hogy ő bármilyen értelemben áldozatként is be legyen mutatva, és fordítva, válhat-e a bűn részesévé a végletekig kiszolgáltatott áldozat.

2016. január 13., szerda 18 óra

Luis Buñuel: Archibald de la Cruz bűnös élete (Ensayo de un crimen, 90 perc, 1955)

Előadó: Varró Attila filmkritikus

Buñuel mexikói korszakának legkülönösebb filmje egyszerre hatásos pszicho-thriller és annak kifordított, szürreális paródiája. A magát sorozatgyilkosnak álmodó Archibaldo kalandos története az áldozataivá vált nőkkel egyfajta műfaji előképe a Vágy titokzatos tárgyának és maró humorú férfiverziója a Nap szépének: nem csupán a szexuális frusztrációk karneváli karikatúrája, de egyben finom szépségű portré a szexuális megszállottságról.

2016. január 20., szerda 18 óra

Akira Kurosawa: Élni (Ikuru, 143 perc, 1952)

Előadó: Mátyás Péter filmesztéta

A film főszereplője nyugdíjazás előtt álló városi hivatalnok, aki megtudja, hogy halálos betegségben szenved, és csak hónapjai lehetnek hátra. Első reakciója a félelem, de aztán megpróbál változtatni életén és értelmet adni a mindennapok küzdelmeinek. A tisztviselő leszámolása élete hazugságaival különösen fontos volt a második világháború utáni modernizálódó Japánban. Kurosawa vallomása szerint filmjei közül az Élni állt legközelebb alkotójához.

2016. január 27., szerda 18 óra

Bernardo Bertolucci: A megalkuvó (Il Conformista, 115 perc, 1970)

Előadó: Cieklinski Sándor filmesztéta

Alberto Moravia regényének adaptációja egyike azon olasz filmalkotásoknak, amelyek a fasizmus térnyerésének okait vizsgálják, és egyben figyelmeztetnek, hogy a veszély még a 20. század második felében sem múlt el. A történet főhősét azzal bízzák meg, hogy nászútja során a párizsi emigrációban élő volt egyetemi tanárához vezessen el ügynököket, mert a Mussolini-rendszert bíráló professzort meg akarják ölni. Marcello minden erőfeszítésével azon van, hogy belesimulhasson a hétköznapi élet közegébe, ám mit tehet akkor, ha a társadalomban egyre tovább foszlik a szellemi és morális normalitás szövete? Hamarosan döntenie kell, hogy gyilkossá lesz, vagy kiszakítja magát az események sodrásából.

2016. február 3., szerda 18 óra

Fekete Ibolya: Chico (110 perc, 2011)

Előadó: Hirsch Tibor filmtörténész

A Chico Rózsa-Flores Eduardo, a Bolíviában meggyilkolt, kalandos életű forradalmár – kém?, elhárító?, vátesz:, szerzetes? – önmegvalósító, kereső ember ellentmondásos életéről mesél, magát a figurát használva egyszerre mint önmagát bemutató riportalanyt és mint fikciós filmben önmagát színészként alakító hőst. Ami a filmben igazán érdekes: éppen a változó tekintet, ahogy a rendezőnő elfogultságát néha legyőzi elemző távolságtartása, ahogy a filmművészben rokonszenv és oknyomozó szigorúság egymással harcol, ahogy maga „Chico” figurája egyszerre győz meg saját igazáról és kelt saját maga iránt kétségeket. Amit a film utáni elemzés, beszélgetés tárgyává teszünk, az éppen ez: több ellentmondó igazság trükkös kódolása egyetlen filmben.