[artinfo] ehes szajha morog I. > az FKSE uj tagjainak kiallitasa > Studio Galeria > 2012.01.10. 18h

[FKSE]

éhes szajha morog - az FKSE új tagjainak kiállítása

 

Jól ismert az a jelenség, amikor egy-egy könyv, folyóirat, stb. hosszú időt
tölt egy kirakatban, borítójának színei kifakulnak, és fokozatosan
konvergálnak a kék szín entrópiája felé. Ez a túlérés folyamata, amelynek
során a kép meghaladja pályafutásának zenitjét, azt a pontot, amikor -
előhívása vagy megjelenése pillanatában -  kontúrjai élesek, kontrasztjai
erősek, színei határozottak. Néhány éve egy magazin borítójára próbáltam
kikísérletezni e folyamat ellenkezőjét, sikertelenül: a magazin a jövő
megelőlegezéséről szólt, és a tervek szerint a megfelelően használt (edzett)
borítók színei az időjárás viszontagságai segítségével a megelőlegezett
jövőbeli pillanatban nyerték volna el ideálisan jelentésgazdag állapotukat. 

Egy FKSE-generáció első kiállítására készülődve nemigen van más
választásunk, mint megelőlegezni egy jövőbeli pillanat ideális állapotát. Az
elképzelések konvergenciájában és kontrasztjában rajzolható meg az a szerep,
amit a Stúdió a friss tagok életében betölthet. A várakozások nem mentesek
mindenféle ellentmondástól: közösség, inspiráció, információéhség az egyik
oldalon, rutin és a konvenciók külső nyomása a másikon. Pesszimista, de
ambíciók által animált jövőképek, amelyek ezzel a tétovázó szöveggel és a
körvonalait kereső kiállítással együtt csak egy jövőbeli pillanatban nyerik
majd el ideálisan jelentésgazdag állapotukat. 

 

De milyen előzményei vannak ennek a jövőbeli ideális állapotnak? Miből
fakadnak várakozásaink? Miként formálódhat közösséggé az új FKSE-generáció?

Várakozni tapasztalat nélkül lehetetlen. A tapasztalat nem más, mint "jelen
lévő múlt", a várakozás pedig "megjelenített jövő". Tapasztalatok csak azért
gyűjthetők, mert mint tapasztalatok megismételhetőek. Kell, hogy létezzenek
a történelemben tartós struktúrák, amelyek lehetővé teszik az ismételt
tapasztalatgyűjtést. Fel kell ismernünk a meglévőt, a folyamatosan változót
és a mindig újat, mely pedig csak úgy lehetséges, ha ismerjük a gyökereket,
amelyekbe a tartós struktúrák kapaszkodnak. Ilyen tartós struktúrának
tekinthető a Stúdió és az új tagok számára évről-évre megrendezésre kerülő
bemutatkozó kiállítás. Mindezek egy folyamat apró részeit képezik.

Ahogy Reinhart Koselleck, az egyik legjelentősebb háború utáni német
gondolkodó mondta: "Csak az előttiség és az utániság valamilyen minimuma
alkot olyan értelmi egységet, amely a megtörténteket eseménnyé avatja.
Bármekkorára kiterjeszthetjük egy esemény összefüggéseit, a megelőző és a
következő történések körét - konzisztenciája mindenképpen az
egymásutániságból fakad." Így nem tehet mást a (mű)történész, mint a múlt
segítségével igyekszik prognosztizálni valamit a jövőből. Prognózist alkotni
annyit tesz, hogy megváltoztatjuk azt az állapotot, amiben éppen vagyunk.
Valami mást várunk a jövőtől. Várakozni azonban csak a jelenben lehet. A
vágyott várakozások pedig meghaladhatók, ahogy a megszerzett tapasztalatok
szaporodnak. E jelenbeli kiállítás legfőbb célja éppen ezeknek a
tapasztalatoknak a szaporítása, amelyekkel megváltoztatható a jövő. S a
közösen megszerzett tapasztalatok, az együttesen megalkotott jövőkép,
valamint a pozitív célok megfogalmazása egyének csoportjából közösséget
formálhat.

 

Talán nem túlzás azt állítani, hogy Stúdiós kiállításon részt venni - és a
Stúdió tagjává válni - a fiatal művészgeneráció számára megkerülhetetlenné
vált, hiszen a hazai progresszív törekvések origója a Fiatal Képzőművészek
Stúdiója Egyesület. A több mint fél évszázados múltra visszatekintő
egyesület tagjainak száma idén 24 fővel bővült. Az új tagok első lehetősége,
hogy bekapcsolódjanak a közösségbe a bemutatkozó kiállításon való
részvétellel; ugyanis annak megszervezése és lebonyolítása során számtalan
nem várt helyzet merül fel, melynek megoldása során ideális esetben
csoporttá szerveződnek az egyének. Ezt több körülmény is nehezíti; egyrészt
a praktikus okokból kétfelé osztott művészek és a kiállítás-szervezésben
részt vevő, a művészettel elméleti szinten foglalkozó új tagok sok esetben
nem ismerték egymást ezt megelőzően; másrészt a kiállítás-rendezés során meg
kellett küzdeni azzal a stílus- és műfajpluralizmussal, mely természetes
módon adódik a véletlenszerű közösségformálásból. Az egyetlen közös nevező a
kiállítók között, hogy a Stúdió vezetősége a pályázaton benyújtott
portfoliójuk alapján felvételre érdemesnek tartotta őket. A szervezőmunka
során megjelenő megegyezés- és döntésképtelenségre szemléletes példa a
melléknévből, főnévből és igéből álló, kisorsolt éhes szajha morog cím. A
kiállítás előkészítésekor felmerülő megoldandó helyzetek sok ehhez hasonló
abszurd, ugyanakkor izgalmas lehetőségeket magában rejtő együttállásokat
eredményeztek.

 

Polyák Levente - Bódi Kinga - Zombori Mónika

 

 

éhes szajha morog I. - az FKSE új tagjainak kiállítása

 

2012. január 10-január 26.

Megnyitó: 2012. január 10. 18h

Kiállító művészek: Babos Zsili Bertalan, Bada Emőke, Bessenyei Kati, Csüllög
András, Gazdik Péter, Gyimesi Andrea, Orr Máté, Simon Zsuzsanna, Tangl Edit

 

 

éhes szajha morog II. - az FKSE új tagjainak kiállítása

 

2012. január 31-február 16.

Megnyitó: 2012. január 31. 18h

Kiállító művészek: Antal István, Barnaföldi Anna, Halász Dániel, Imreh
Sándor, Nagy Karolina, Pap Ramóna, Pál Gábor, Pólya Zsombor, Szabó Ottó,
Szurdi András, Vékony Dorottya

 

valamint: Soós Borbála, Bódi Kinga, Polyák Levente, Zombori Mónika

 

 

 

 Stúdió Galéria // 1077, Budapest, Rottenbiller u. 35. // +36 1 342 5380 //
studio at c3.hu // studio.c3.hu