[artinfo] Helyszíni közvetítés * kerekasztalbeszélgetés * 2012.02.22. 19.30 * Stúdió Galéria, Budapest

[Sári Stenczer]

Helyszíni közvetítés - kerekasztalbeszélgetés
Vitaindító a közfinanszírozású, köztéren megvalósuló művészeti
alkotásokról, különös tekintettel az Art Universitas programra

2012. február 22-én, szerda este fél nyolckor a Stúdió Galériában


Felkért résztvevők:

Fitz Péter, az Art Universitas Program zsűrijének elnöke, a Budapesti
Történeti Múzeumhoz tartozó Fővárosi Képtár - Kiscelli  Múzeum
igazgatója

Kertész László, a Magyar Képző- és Iparművészeti Lektorátus igazgatója

Komoróczky Tamás, képzőművész

L. Simon László, a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, a Magyar
Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke

Moderátor: Stenczer Sári, művészettörténész


http://helyszinikozvetites.blogspot.com/


HELYSZÍN:
Stúdió Galéria
Budapest, VII. kerület, Rottenbiller utca 35.
http://studio.c3.hu


Az esemény a Kállai Ernő művészettörténészi-műkritikusi ösztöndíj
keretein belül a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának támogatásával jön
létre.



************

Vitaindító a közfinanszírozású, köztéren megvalósuló művészeti alkotásokról

Épp egy éve többen is tollat ragadtak, hogy megvédjék a sajtóban
megtámadott Art Universitas Programot és tiltakozzanak leállítása
ellen. Mára mindez csak gyors, gyakran csak a nemzetközi kánonra
hivatkozó reakciónak tűnik. A köztéri művészet védőbeszédét írók azóta
más kulturális frontokon tevékenykednek, míg a műfajjal kapcsolatos
kérdések és feladatok ismét eltüntek a nyilvánosság elől, néhány
kezdeményezést kivéve.

Furcsa ez a helyzet. Hiszen mindenki hangoztatja, hogy a kortárs
művészettel szembeni általános közönyt meg kellene törni és az erre
irányuló mozgalmak egyike éppen a köztéri művészet felvirágoztatása
lehetne. Ez ugyanis természetéből adódóan a leginkább "látható" és így
a legtöbb visszajelzésnek, kritikának kitett műfaj, de ugyanezen
jellegéből adódóan jut el a társadalom szélesebb rétegeihez is -
sokkal közvetlenebbül, mint egy intézményben kiállított műtárgy. Igazi
lehetőség a közösségi tapasztalatok létrejöttére, a művészettel
kapcsolatosan megmervedett érzelmek-feltételezések megvitatására,
átalakítására.

A public art a művészet demokratizációjának egyik pillére, míg a
másik, amit szintén csak elvétve szoktak nálunk emlegetni a független
művészet-közvetítő, múzeum-pedagógus szakma volna.

A köztéri művészet műfaját itthon nem sikerül a helyén kezelni sem a
fizikai térben, sem elméleti síkon. Ez nemcsak a költségvetési keretbe
vagy a valós térbe történő beillesztés, beilleszkedés problémáit
jelzi, hanem egyben a tudatosan épített, művészeti, urbanista és
szociológus szakmai érdeklődés hiányát. A 2005-ben elindított Art
Universitas Program mérföldkő lehetett volna a köztéri művészet
elismertetésében, ha kitartóan támogattuk volna értelmezését,
elfogadtatását és értékelését, alátámasztva ezzel létjogosultságát,
szorgalmazva népszerűsítését.

Ezért egy éve, amikor ez a kezdeményezés néhány pro és kontra cikk
kivételével ugyanolyan észrevétlenül szűnt meg, mint ahogy
keletkezett, érdekelni kezdett, miként működik a nagyvilágban az egyik
legizgalmasabb és legnagyobb kihívásokkal teli művészi megnyilvánulás,
különös tekintettel az állami beruházásoknál az egy százalékot
művészeti alkotásra fordító rendszereken belül. Jelenleg az év
folyamán végzett kutatásaim eredményeivel, néhány írásom
publikálásával és egy kerekasztelbeszélgetés megrendezésével az a
célom, hogy ismét ráirányítsam a figyelmet a köztéri művészetre és
elősegítsem annak át- és újragondolását.

Stenczer Sári