[artinfo] meghívó az N&n galéria rendezvényére: gömöri györgy: találkozások petri györggyel - invitation for the forthcoming event at the N&n gallery: györgy gömöri: encounters with györgy petri

[Szilvia Seres]

>
>
> az N&n galéria tisztelettel meghívja önt és barátait
> a petri györgy terembe 2009 október 22-én, szerdán 19 órára
>
> the N&n galery cordially invites you and your friends to
> the györgy petri hall on 22th october 2009, on wednesday at 7 pm
>
> [horgodra tűztél, Uram.]
> [I am stuck, Lord, on your hook.]
>
> gömöri györgy
> petri angol szerkesztője és fordítója • the english editor and  
> translator of petri
>
> az est háziasszonya váradi júlia • the hostess of the evening is  
> ms. júlia váradi
>
> petri györgy verseit elmondja halmágyi sándor • the poems of  
> györgy petri
> are performed by sándor halmágyi
>
> Petri György:
>
>
> Horgodra tűztél, Uram.
> Huszonhat éve
> kunkorodok, tekergek
> csábosan, mégsem
> feszült ki a zsinór.
> Nyilvánvaló,
> hogy a folyódban nincs hal.
> Ha mégis remélsz,
> válassz más kukacot.
> Szép volt
> kiválasztottnak lenni.
> De most már szeretnék
> szárítkozni, mászkálni a napon.
>
> György Petri
>
> I am stuck, Lord, on your hook.
> I’ve been wriggling there, curled up,
> for the past twenty-six years,
> alluringly, and yet
> the line has never gone taut.
> It’s now clear
> there are no fish in your river.
> If you still have hopes, Lord, choose
> another worm. It’s been truly
> beautiful,
> being among the elect.
> All the same, now I’d just like to
> dry off, and loaf about in the sun.
>
>
> fotó/photo: bence györgy - 1970 előtt/before 1970
>
>
>
>     Bár 1956 óta Angliában élek, figyelmes olvasója maradtam a  
> kortárs magyar irodalomnak, különösen a lírának. Így került  
> kezembe 1969-ben a frissen kiadott Költők egymás közt c.  
> versantológia, amelyben egy-egy idősebb költő mutatta be a fiatal  
> pályakezdők költészetét. Vas István történetesen egv  
> számomra ismeretlen Petri György nevű költővel foglalkozott, s  
> miután elolvastam bevezetőjét, majd Petri verseit,  
> megállapítottam, hogy mint általában, most is igaza van - ez a  
> fiatalember valóban tehetséges. méghozzá néha meghökkentően  
> az. Mivel a versek egyikéből másikából nekem tetsző politikai  
> üzenetet olvastam ki. emiatt Petri felkerült a "figyelendők"  
> listájára. (Pár évvel később, úgy tudom, a belügy is tehette  
> egy hasonló listára, de merőben más szándékkal és  
> jelentéssel.) Két évvel a fenti antológia után Petri első  
> kötetével jelentkezett. A Magyarázatok M. számára markáns  
> kötet volt, s Oravecz Imre akkoriban megjelent első  
> gyűjteményével együtt ismertettem a müncheni Új  
> Látóhatárban. Petri kötete sokkal jobban tetszett, mintOraveczé,  
> aki — úgy éreztem — posztmodern „divatverseket" írt a  
> Tandori által már megtisztított terepen. Mindkét költőnél  
> láttam a filozófiai érdeklődést, vagy ha úgy tetszik,  
> hátteret, de Petri György nyelvi újításai, illetve ironikus  
> fordulatai sokkal inkább szóltak hozzám, mint Oravecz  
> szenvtelensége és erősen tárgyiasított képei. Petri későbbi  
> "alulstilizáltságát' ebből a kötetből még csak sejteni  
> lehetett, nem pedig bizonyítani. De már itt is voltak olyan hosszú  
> távra érvényes, idézhető versek, mint az Ismeretlen kelet- 
> európai költő verse 1955-ből vagy a Kizsarolt nevetséges  
> életünket... és ilyen sokatmondó sorok, mint: "Egy-két zajos  
> esemény/ tanúja voltál, jelen voltál. Tedd el az újságokat./  
> Mindez töredék. Évekig tartott,/ amíg kiláboltál a  
> hazugságból".
>     Az egyik ilyen "zajos esemény" persze az ötvenhatos forradalom  
> volt. Erre Petri csak utalhatott - ekkor még nem tudott teljesen  
> kibújni a közlés-kompromisszum kényszerzubbonyából. De amikor  
> következő verseskötetét, az 1974-es Körülírt zuhanást  
> kegyetlenül megcenzúrázták, úgy döntött, ha következő  
> gyűjteményével is ezt próbálják csinálni, lemond az  
> engedélyezett közlésről, „lemegy" szamizdatba. Ez meg is  
> történt és szerencséjére éppen ekkor kezdett működőképes  
> lenni a hazai demokratikus ellenzék- Demszky Gábor AB kiadója  
> vállalta, hogy kiadja Petri következő kötelét, az  
> Örökhétfőt. Könyvtáram fontos darabjai közé tartozik ez a  
> szürke fedelű füzet, benne a Petőfi és József Attila nyomdokain  
> járó (mert a politikai szókimondást vállaló) Petri-versekkel.  
> Köztük volt A személyi követő éji dala is, ami később első  
> angol Petri-kötetünk címadó versévé vált: Night Song of a the  
> Personal Shadow. De van még egy másik Petri-kötetem is szamizdat  
> kiadásban, az Azt hiszik. Kiadta az AB Független Kiadó 1985-ben  
> és a címlap hátlapján ez áll: "készült szitanyomással  
> Budapesten 1500 példányban". A régi rossz, de valahol mégis  
> izgalmas idők, amikor egy illegális verseskötet ennyi példányban  
> fogyott! Aztán persze 1989-90-ben Petri György lírája nem  
> csakhogy hirtelen kiadható lett. hanem keresett árucikk - végre  
> valaki, aki valóban kimondta, amit gondolt, a laza és gyakran sunyi  
> kompromisszumokra épülő, de sokáig olajozottan működő Kádár- 
> rendszerben!
>     Cambridge-i költőbarátommal, Clive Wilmerrel a hetvenes évek  
> végén kezdtük Petrit angolra fordítani, de első fordításunk  
> csak 1982-ben jelent meg. viszont elég jó helyen: a Times Literary  
> Supplementben. Ezt számos más közlés követte, emlékezetes  
> NagyImre-versét például az Encounter c. folyóirat hozta le a  
> forradalom harmincadik évfordulóján. De én már előbb  
> személyesen is megismertem Gyurit - ez 1984-ben vagy 1985 elején  
> lehetett., de mindenképpen már- amerikai útja után volt. A  
> Gellért szálló sörözőjében találkoztunk, egy-két órát  
> beszélgettünk, kifizettem neki angolul megjelent versei jogdíját  
> és a végén (emlékszem, kicsit meg is halódtam tőle) Petri  
> búcsúzóul megölelt. Ettől kezdve már nem szakadt meg a  
> kapcsolat közöttünk - bár ritkán találkoztunk, ilyenkor mindig  
> bensőségesen tudtunk beszélgetni. És úgy emlékszem, már első  
> találkozásunk alkalmával mondtam neki, hogy Clive Wilmernek (meg  
> persze nekem is) annyira tetszenek a versei, hogy kötetet szeretnék  
> csinálni belőlük angolul, de egyelőre még nincs rá kiadónk.
>     Pár évvel később ez is megoldódótt. 1989 elején egy  
> Michael March nevű vállalkozó szellemű fiatal angol költő  
> fesztivált szervezett a kelet-európai országok költőinek, és  
> minden országból meg tudtunk hívni valakit Londonba erre a  
> fesztiválra. Ez a "Child of Europa" (Európa gyermeke) c. fesztivál  
> adott lehetőségei Petri meghívására - és ő lett a rendezvény  
> egyik sztárja lakonikus, kemény verseivel. Például ez a  
> kétsorosa a lehelő legtömörebben fogalmazta meg a "puha  
> diktatúra" hangulatát: "Cipőmre nézek: fűző benne! /Nem lehet,  
> hogy ez börtön lenne". Azonnal ajánlatot kapott angol kötetre.  
> Fondítótársam, Wilmer ekkor ismerte csak meg Petrit. és  
> találkozásukból egy érdekes Wilmer-vers született, egy olyan  
> Petri-portré, amit később lefordítottam magyarra, mert  
> hozzávetőlegesen pontos képet adott az Örökhétfő  
> költőjéről, akinek versei nem csak a „létező szocializmus"  
> konvencióit és tabuit támadták gyilkos iróniával, hanem az  
> egész ún. "polgári" világrendet utasították el a  
> szabasághiányban szenvedő individuum nevében. Meg voltam róla  
> győződve, hogy Petri minden rendszerben ellenzéki lett volna,  
> hiszen született anarchista volt, aki a rendszerváltást is  
> fölöttébb pesszimista módon élte meg, megjósolva:  
> „rettenthetetlen hülyék kora jő". Valóban, már az első szabad  
> magyar parlamentben sikerült kapnunk pár szép példányt a  
> fergeteges retorikájú hülyékből. A helyzet azóta (ahogy szokás  
> volt a rendszerváltás előtti zsargonban mondani) csak  
> "fokozódott".
>     Petrivel kevés levelet váltottunk, egyszer (1986-ban) Nyugat- 
> Berlinből írt hosszabban, egyszer meg Budapestről már első angol  
> kötetének megjelenése után. amikor lefordítottuk Ábránd című  
> versét, amiről azt írta: „amennyire csenevész angolságommal  
> meg tudom ítélni.... ez kivételesen jól sikerült". Első angol  
> kötetének különben akkora kritikai sikere lett (mert verset,  
> különösen más nyelvből fordított verset az angolok nagyon  
> ritkán vesznek), hogy a Bloodaxe kiadó egy újabb gyűjteményre  
> bíztatott bennünket, ami 1999-re, a frankfurti könyvvásár magyar  
> eseményeire meg is született. Ez az Eternal Monday c. új kötet,  
> mint az év egyik legjobb versfordítói gyűjteménye, bekerült a  
> Weidenfeld Fordítói Díj döntőjébe — igaz. teljesen  
> esélytelenül, mert négy vagy öt regény mellett -, és ez csupán  
> egy kellemes ebédet eredményezett Wilmernek meg nekem egv oxfordi  
> kollégiumban, ahol a díjat odaítélték. De Petri neve felkerült  
> az európai modern líra éllistájára, amit az is jelzett, hogy  
> ekkoriban már több angol nyelvű antológia válogatta be verseit  
> Nagy-Britanniában csakúgy, mint az Egyesült Államokban.
>     Miközben az új Petri-köteten dolgoztunk, elég rendszeressé  
> váltak budapesti találkozásaink. Részben azért, hogy  
> megbeszéljük egyes fordítási problémáinkat, részben mert most  
> már minden érdekelt, amit Petri Gyuri csinált vagy gondolt. Nem  
> voltam túl elégedett 1993-as Sár című gyűjteményével, úgy  
> éreztem, a korábbi versekhez képest sok benne a nyelvi játék és  
> kevés a - hogy is mondjam - élményanyag. Ezt Petri egy pesti  
> sörözőben nyújtotta át nekem 1993 novemberében, a következő  
> ironikus ajánlással:„G. Gy.-nek kiemelkedő  
> „magyarságteljesítményéért”. Ma sem tudom, pontosan mit  
> értett ezen - lehet, hogy azt. méltányolja: továbbra is buzgón  
> fordítom-fordítjuk verseit. Még megérte az Eternal Monday  
> megjelenését, de amikor utoljára láttam, már nagyon beteg volt.  
> Tudom, hogy imádott főzni, és egyik nagy bánata az lehetett, hogy  
> a gégerák előrehaladásával már nem tudott annyit enni és inni,  
> amennyit szeretett volna. És egyik utolsó verséből látom,  
> mennyire tudta, milyen kevés ideje van még hátra. A vers címe:  
> Előérzet. Rövid vers, tehát ideírom: „Talán New York-ba  
> még, / de lehet, hogy/ oda sem már./ rámfüggesztette már  
> kristály-tekintetét, egy hókeselyű-szempár". Ez a vers 2000.  
> július 21-én jelent meg az Élet és Irodalomban. Pár héttel  
> később Petri Gyuri, "önmaga haldoklásának írnoka", elejtette a  
> tollat, és felült egy felhőre, hogy ott Szabó Lőrinccel  
> társalogjon. Gömöri György. Megjelent a Hungaricum 2008/4/es  
> számában.
>
>
>     Though I have been living in England since 1956, I have remained  
> a faithful reader of contemporary Hungarian literature, particularly  
> lyric poetry. Thus it was that in 1969 I came across the newly- 
> published anthology of verse Költők egymás közt, in which elder  
> poets presented poetry by younger ones. István Vas happened to deal  
> with a poet then unknown to me, György Petri, and after reading his  
> introduction and Petri’s poems, I concluded that, as usual, he was  
> right: this young man was indeed talented – astonishingly so in  
> fact. Since the political message I detected in one or two of the  
> poems was in accord with my thinking, Petri went onto my “to  
> watch” list. (A couple of years later, the Interior Ministry put  
> him on a similar list, but with an entirely different intention and  
> significance.)
>     Two years after this anthology, Petri’s first volume was  
> published. Entitled Magyarázatok M. számára [Explanations for M.]  
> it was a striking collection, and I wrote of it and Imre Oravecz's  
> first collection in the Munich journal Új Látóhatár. I much  
> preferredPetri’s collection to Oravecz’s, who, I felt, wrote  
> postmodern “fashion poems” on territory cleared by Tandori. I saw  
> philosophical interest, or if you will, background, in both poets,  
> but György Petri’s linguistic innovations and ironic turns of  
> phrase spoke far more to me than Oravecz's dispassionate and highly  
> objectified imagery. Petri’s later “understylised” language  
> could only be guessed at, rather than proved, on the basis of this  
> volume. But it already included poems which have remained both valid  
> and quotable, such as Ismeretlen kelet-európai költő verse 1955- 
> ből or Kizsarolt nevetséges életünket… and such pregnant lines  
> as: “Egy-két zajos esemény/ tanúja voltál, jelen voltál. Tedd  
> el az újságokat./ Mindez töredék. Évekig tartott,/ amíg  
> kiláboltál a hazugságból”.
>     One of the “noisy events” was of course the revolution of  
> 1956. Petri could only refer to this obliquely – at the time he  
> could not shrug off the straitjacket of self-censorship. But when  
> his next volume of poems, Körülírt  zuhanás was cruelly censored,  
> he decided that if the same was done to his next collection he would  
> renounce official publication and go “down” into samizdat, the  
> literary underground. This is what happened, and fortunately it was  
> at this time the democratic opposition in Hungary began to be  
> workable – Gábor Demszky’s AB publishing house undertook to  
> publish Petri’s subsequent volume, Eternal Monday. This grey-bound  
> booklet is one of the important items in my library, with Petri’s  
> poems in the footsteps of Petőfi and Attila József (in that he  
> spoke his mind politically). Amongst them was A személyi követő  
> éji dala, which later gave the title to Petri's first volume in  
> English: Night Song of the Personal Shadow. But I have another  
> volume of Petri’s, in a samizdat edition: Azt hiszik. It was  
> published by AB Independent publishers in 1985 and on the back of  
> the title page is written: “screen printed in Budapest, 1500  
> copies”. The bad old days, though somehow exciting, when there was  
> such a demand for an illegal volume of poetry! Later of course in  
> 1989–90, GyörgyPetri’s poetry suddenly became not only  
> publishable, but was even sought-after goods – at last, someone who  
> genuinely said what he thought of the Kádár regime, built on loose  
> but often shifty compromises, but often operating smoothly.
>     At the end of the 70s I  and a Cambridge poet friend, Clive  
> Wilmer, began translating Petri into English. Our first translation  
> was only published in 1982, albeit in a fine place: the Times  
> Literary Supplement. This was followed by many other publications;  
> his memorable poem about Imre Nagy was published in Encounter on the  
> thirtieth anniversary of the revolution. But before this, I got to  
> know György personally, it may have been in 1984 or early 1985, but  
> definitely after he went to America. We met in the bar of the  
> Gellért Hotel, chatted for an hour or two, I paid him the rights for  
> his poems published in English and finally (I remember I was rather  
> moved by this) Petri embraced me by way of goodbye. Ever since, we  
> have been in regular contact up to his death– though we meet  
> rarely, we are always able to chat intimately. As I remember, the  
> first time we met I told him that Clive Wilmer (and of course I)  
> liked his poems so much that we would like to put together an  
> English volume of them, but at them moment had no publisher.
>     A couple of years later this problem was solved. In early 1989  
> an entrepreneurial young English poet, Michael March, organised a  
> festival for poets from eastern European countries, and we could  
> invite someone from every country to London for this festival. This  
> “Child of Europe” festival enabled us to invite Petri – and he  
> became one of the stars of the event, with his laconic, tough poems.  
> This two-liner, for instance, expresses the mood of the “soft  
> dictatorship” as succinctly as possible: “Cipőmre nézek: fűző  
> benne!/ Nem lehet, hogy ez börtön lenne”(I glance down at my shoe  
> and – there’s the lace!/ This can’t be gaol then, can it, in  
> that case.) He immediately received a proposal for a volume in  
> English. My fellow translator Wilmer first met Petri then, and their  
> meeting gave rise to an interesting poem by Wilmer, a kind of  
> portrait of Petri, which I later translated to Hungarian, because it  
> gave a fairly accurate picture of the poet of Eternal Monday, whose  
> poems not only attacked the conventions and taboos of “existing  
> socialism” with murderous irony, but rejected the entire  
> “civic” world order in the name of the individual suffering from  
> a lack of freedom. I was convinced that Petri would have been a  
> dissident in any system, for he was a born anarchist, who saw the  
> changes of 89 with the utmost pessimism, predicting: “there comes a  
> time of indomitable idiots”. Indeed, in the first free Hungarian  
> parliament we had quite a few idiots, with their tempestuous  
> rhetoric. Since then the situation has merely (to use the jargon of  
> pre-1989 days) “intensified”.
> Petri and I exchanged few letters. Once (in 1986) he wrote at length  
> from West Berlin, and from Budapest after the publication of his  
> first English volume, when we translated the poem  
> “Daydreams” (Ábránd), of which he wrote: “as far as I can  
> judge with my feeble English…this is exceptionally good”. His  
> first volume in English won such great critical acclaim (because the  
> English public rarely buys poetry, particularly poetry in  
> translation), that Bloodaxe publishers encouraged us to make another  
> collection, which was ready by 1999, for the Hungarian events at the  
> Frankfurt book fair. This new volume was Eternal Monday, as one of  
> the best collections of translated poetry, made it to the finals of  
> the Weidenfeld Translation Prize (though without a chance, alongside  
> four or five novels) – and all it resulted in was a pleasant  
> luncheon for Wilmer and me in the Oxford college where the prize was  
> awarded. Petri’s name, though, moved to the vanguard of modern  
> European lyric poetry, as was shown by his poems’ being selected  
> for several English-language anthologies of the time in Great  
> Britain and the United States.
>     While we worked on a new Petri collection, our meetings in  
> Budapest became fairly regular. Partly so that we could talk over  
> various problems of translation, and partly because by now  
> everything that György Petri did or thought interested us. I was  
> less satisfied with his 1993 collection, Sár [Mud], feeling that  
> compared to his earlier poems there were too many linguistic tricks  
> and too little experiential material, so to speak. Petri gave it to  
> me in November 1993 in a Budapest pub, with the following ironic  
> dedication: “to Gy.G for his outstanding “Hungarian  
> achievement”. To this day I don’t know exactly what he meant by  
> this – perhaps he appreciated the fact that I (we) continued  
> enthusiastically to translate his poems. He was still with us when  
> Eternal Monday was published, but when I last saw him, he was  
> already very ill. I know he loved to cook and he must have been  
> distressed that as his throat cancer progressed he could no longer  
> eat and drink as he would have liked. And in one of his last poems I  
> saw how clearly he knew how little time he had left. The title is  
> Előérzet [Presentiment]. It is a brief poem, so I shall give it  
> here: “Talán New Yorkba még, / de lehet, hogy oda sem már,/  
> rámfüggesztette már kristály-tekintetét/ egy hókeselyű- 
> szempár” (Perhaps a trip to New York/ but it may not be possible  
> either/ a snow-white pair of hawk-eyes/ has fixed their crystal- 
> glance on me) This poem was published on 21 July 2000 in Élet és  
> Irodalom. A couple of weeks later, “scribe of his own death”, lay  
> down his pen and took his place on a cloud, to converse with Lőrinc  
> Szabó. György Gömöri. Originally published in the Hungaricum  
> 2008/4.
>
>
>  a galériában megtekinthető • on view at the gallery
> molnár farkas terem • farkas molnár hall
>
>
>
> a market régi és új irodaháza
> the market’s old and new office building
> schön építésziroda • schön architect office
>
>
> gyarmathy katalin terem • katalin gyarmathy hall
>
>
>
> köz-mű • 3 lines
> lépték-terv tájépítésziroda • office for landscape  
> architecture
>
>
> petri györgy terem • györgy petri hall
> átrendezés alatt • under construction
>
>
> következő program • the next program is
> 2009 10 28 • 28 10 2009
> petri györgy terem • györgy petri hall
> petri kéziratok • petri manuscripts
>
> N&n galéria
> 1065 budapest, hajós utca 39.
>
> 36 1 302 45 96, 36 1 301 04 50, 36 30 934 73 89
> galeria at nagybalint.hu
> www.nagybalint.hu
>
>
> a galéria látogatható hétfőtől péntekig 10-18 óráig
> ettől eltérő időpontban és hétvégén telefonos egyeztetés  
> alapján gyakorlatilag bármikor
>  the gallery is open to the public from 10 am to 6 pm, from monday  
> to friday.
> by appointment it is open any time, including weekends
>  to unsubscribe • leiratkozás az értesítésről
>
>