[artinfo] Kitamura Mika & Watanabe Yuki / Lumen

[Gergely Laszlo]

--------english text below-----------

A realitás szélén az én határán túl - kortárs fotó Japánból 2.:

Kitamura Mika és Watanabe Yuki: Kétoldalú múlt
2009. 01.14 – 02.08

Megnyitó: 2009. 01. 14, 20:00

Lumen Galéria
Mikszáth Kálmán tér 2.
1088 Budapest
Nyitvatartás: h-p: 8.30-19h, szo: 10-17h, v: zárva

www.photolumen.hu

Ezeken a képeken mi vagyunk. 2002 óta fotózzuk egymást.

Azt hiszem, eloször azért fotóztam le, mert irigyeltem és vágytam rá.
Emlékszem, mielott barátok lettünk, leginkább lopva fotóztam ot. Aztán ahogy
végül közel kerültünk egymáshoz, a kötodés és a birtoklási vágy
elválaszthatatlanná vált. Ez alatt a hat év alatt - amely egyszerre tunik
hosszú idonek és rövidnek - egészen megváltoztunk, s ezzel együtt az
egymásról készített képeink is megváltoztak. Ha festo lennék, nem hiszem,
hogy lefesteném, ha szobrász, nem készíteném el a szobrát. Mindig ugyanolyan
messzirol nézve ot megtapasztaltam azt is, mi örömteli és mi nehéz abban, ha
mindig ugyanazt a személyt fotózza az ember. Most jövök rá, hogy ezt az
érzést csak a fotózás képes megragadni. Ragaszkodón pillantok rá, kötodés,
féltékenység, fennsobbség, alsóbbrenduség és szerelem keveredik bennem.
Mindezt egyetlen fotóba surítem. És úgy érzem, minden rendben. (Mika
Kitamura)

Eloször húsz évesen találkoztam vele, ennek már hat éve. Egyre több idot
töltöttünk együtt, s míg az együtt töltött ido mindennél becsesebbé vált,
viharos érzelmekkel fotóztuk, fotózzuk egymást. Érzelmeink ma is folyton
változnak, felbukkannak, aztán szertefoszlanak. Bár az érzelmek
homérsékletkülönbsége a felszín alatt maradhat, a másik jelenléte állandó.
Az idok során a környezetünk, kapcsolatunk és érzelmeink óhatatlanul
változnak. Az együttlét egyszerre becses és nehézségekkel teli, a
megismerkedés örömteli. Remélem, formává tudjuk változtatni az idot. Hálás
vagyok neki, hogy ezt érzem. (Yuki Watanabe)


Támogatók:
MOME, Nemzeti Kulturális Alap, Japán Alapítvány, TotalPLAN Vizuális
Egyesület

A kiállítást rendezte Erdei Krisztina & Ilosvai Zsófia.

------------------------------------
On the edge of reality beyond the borders of the self  - Contemporary
Photography from Japan - II:

Mika Kitamura+Yuki Watanabe
TWO SIGHTS PAST

14.01. - 08.02. 2009.

Vernissage: 14.01.2009, 20:00

Lumen Gallery
Mikszáth Kálmán tér 2
1088 Budapest
Opening hours: Mo-Fr: 8.30-19h, Sat: 10-17h, Sun: closed

www.photolumen.hu

These are the pictures about us.
We've been photographed each other from 2002.

(Mika Kitamura)
I think longing and envy is what motivated me to first photograph her.
And I remember that before we were friends I mostly photographed her on the
sly. But at that time affection and the desire of possess mingles when the
distance between us accidentally diminished. Over six years - a long-time
yet short all the same - we changed more than a little and so naturally the
way we took pictures of each other changed too. Were I a painter I don't
think I would paint her, and if I were a sculptor I don't think I would
sculpt her. Always looking at her from the same distance, I learned both the
joy and hardship of continuously photographing the same person. I now
realize that this feeling is something only photography can capture. And so
with affection I will gaze upon her with these mingled feelings of affection
and jealousy, of superiority, inferiority, and love. And I will capture them
all in a single photograph. I think that everything is okay.

(Yuki Watanabe)
I first encountered her when I was 20 and that is already 6 years ago. We
spent more and more time together, and yet while our time together is more
precious than anything it is with conflicting emotions that we photograph
each other. Even now these emotions change, surface, and vanish.
And though the temperature difference of emotion may stay under the surface,
she is a constant presence. I believe continuing things will discover some
things. Over time our surroundings, relationships, emotions, will inevitably
change. The preciousness and hardship of being together, the joy of having
met. And I hope that we can change time into form. I thank her for my
feeling this way.


Support:
MOME, NKA,  Japan Foundation, TotalPLAN Visual Association