[artinfo] (nincs tárgy)

[zprosek at paksikeptar.hu]

<style type="text/css">
->
</style>
A PAKSI
KÉPTÁR
Tisztelettel meghívja
Önt és barátait
 
SZEGEDY-MASZÁK
ZOLTÁN
Magányos és
társas művek
című
kiállítás
megnyitójára
 
2008.december 4 -én
(csütörtök)18.00
órára
 
A
kiállítást megnyitja: Mélyi József
művészettörténész
 
Megtekinthető:
2008. december 5. - 2009.
február 8.
Szegedy-Maszák
Zoltán különböző médiumok révén
a kilencvenes évek eleje óta létrehozott terei a
képi fordulat korának jellegzetes
beállításai. Korai camera obscura
kísérleteitől kezdve az interaktív
komputer-installációkig gondolkodásának
vissza-visszatérő fontos eleme a technikai médiumok
kínálta téralakzat és az
érzékszerveink által közvetlenül
észlelt tér feszültsége. A kilencvenes
évek elején házi eszközökből
készített camera obscurák
segítségével térképezi fel
otthonának terét, megszokott tárgyait.
Fényből, árnyékokból,
tükröződésekből álló képek
jönnek létre, amelyekben a torzult alakzatok sajátos,
bensőséges világot rajzolnak ki. Fénnyel
körbeírt töredéktere sokaságán
próbálja ki a formák - síkok és vonalak
- megjelenítésének lehetőségeit. A
barkácsolt camera obscura belseje fekete dobozként - a
később fontossá váló
kódolószerkezetekhez hasonlóan - magába
szívja a lakószobát, és saját
törvényei szerint átalakítja. Ahogy az
optikában elmerülő kísérletezők nagy
részénél, elsődleges célja a teljes tér
egyfajta modelljének megalkotása. Ennek
érdekében születnek meg a több objektívvel
- azaz több oldalán kilyukasztott camera obscurával -
készült felvételek, amelyek a tárgyakat
globális környezetük részeiként
mutatják be. Szegedy-Maszák a legegyszerűbb
képalkotó eszközzel elvégzett
kísérleteket később összekapcsolja a
fotogrammal, amennyiben ugyanolyan tárgyakat helyez a
nyílás elé és a kamera belsejébe.
Így egyazon filmen egyszerre látható a tárgy
lenyomatszerű fotogramja és fényképe. A belső
és külső tér összekapcsolása nyomán
létrejött képeken felszabdalt mezők válnak
felismerhetővé, amelyek nem kínálnak valódi
megoldást az azonosíthatóság és
megkülönböztethetőség
problémájára. Cselekményre váró
fénysíkokból összevágott abszolút
filmterek alakulnak ki, amelyeket aztán később, camera
obscura képeket egymás mögé soroló
filmjeiben valóságos időbeli szekvenciává
alakít.
Szegedy-Maszák
röviddel ezt követően áttér a komputerrel
készített képek alkalmazására és
valós térbeli installációk
kialakítására, amelyekben a
térformálás jellegét a "3D"
kifejezés, azaz egy szám és betű
kombinációjából álló kód
jelöli. Már a fény közvetlen
képalkotó képességét
felhasználó műveiben is fontos momentum annak a
vékony határsávnak a kijelölése, amely
elválasztja egymástól az absztrakt
ábrát a térbeli alakzattól, legyen az
bármilyen megszokott, hétköznapi tárgy.
Számítógépes műveinek alapeleme az
azonosíthatóság vékony
hártyáján áthatoló, a
síkból a térbe és onnan visszaalakított
tárgy. A Cryptogram szavakból transzformál
virtuális térbeli alakzatokat, amelyeknek sarokpontja egy
valós szobor - Leonardo kisméretű lovasszobor-modellje.
Fernezelyi Mártonnal készített közös
művében, a Promenádban a nézői helyzet
meghatározása, a stabil vagy mozgó szempont
kijelölése az alapvető kérdés. Egy kis
készülék segítségével
virtuális terek bejárása válik
lehetővé, miközben a kiállítás
valós terében végzett mozgás nyomán a
képen felismerhetetlenné (felismerhetővé) torzul a
vetített tárgy. Míg a későbbi
installációk hátterében az
általánosan alkalmazott geometrikus térrács a
korai perspektívaábrázolások tereit
idézi, addig az előtérbe a forgó,
önmagukból kitüremkedő formák és egyre
többször a saját történettel rendelkező
tárgyak, arcok kerülnek. Többek között az
előtér és háttér éles
tagolásának eszköze révén
valóságos szobrászi terek jönnek létre,
olyannyira, hogy a legutóbbi táblakép-sorozat, a
Steganogram: sztereogram térbe rejtett információinak
felépítése már egyértelműen
relief-jellegű. Szegedy-Maszák interaktív
komputer-installációiban sajátos és folytonos,
valós és virtuális világot teremt, amelynek
sarokpontjaként saját terét jelöli meg. E
valóságmodellező térteremtés lehetséges
asszociatív előképe a sci-fi filmek képi
világa (Ez többek közt a szobrászi
térformálás gondolatának sem mond ellent,
hiszen például a Johnny Mnemonic rendezője, Robert Longo:
szobrász.). A filmé, amelyben a
komputerjátékokkal ellentétben a
néző-játékos számára nem
szükségszerű a teljes környező világ
feltérképezése: elegendő a megfelelő rejtjelkulcs
ismerete. A teljes kép megalkotásának
feladatát pedig az &bdquo;emberfeletti kamera" által
kialakított térképzet váltja
fel.
Mélyi
József