[artinfo] Utószó

[Janka Sipiczki]

Tisztelt Címzett!

Ezúton értesítem, hogy újra megrendezésre kerül Utószó elnevezésű
író-olvasó találkozó programunk 2007. október 4-én, csütörtökön.

Alant olvasható a program sajtószövege, leírása.

Üdvözlettel,

Sipiczki Janka


Az Utószó irodalmi antológia következő vendége a
Kortárs Művészeti Intézetben

Balla D. Károly
és
Berniczky Éva

2007. október 04. (csütörtök) 17.00. óra

A beszélgetést vezeti: Gyöngyössy Csaba

Berniczky Éva
1962-ben született Beregszászban (Kárpátalja, Ukrajna).
Szülővárosában érettségizett, majd az Ungvári Állami Egyetemen
1987-ben szerzett tanári diplomát. Azóta Ungváron él családjával.
A kilencvenes évek elejétől publikál: fő műfaja a novella. Az utóbbi
években főleg magyarországi orgánumok közlik írásait (Bárka, Holmi,
Eső, Élet és Irodalom…), szerepel számos gyűjteményes kiadványban
(Körkép, Éjszakai állatkert…).
Internetes orgánumokban is publikál (zEtna, Szabad Formák, Te-rasz,
Litera), egy-egy novellája németül és svédül is megjelent. Két
mesésköny és két kollektív könyv után 2004-ben a Magvető adta ki az
első novelláskötetét (A tojásárus hosszúnapja), majd ezt követte első
regénye 2007-ben ugyancsak a Magvető gondozásában (Méhe nélkül a
bába).

Balla D. Károly
író (szerkesztő, virtualizátor, blogger, imaginátor,
2007-től posztumusz író)
1957-ben született a kárpátaljai Ungváron, ma is itt él családjával.
Szülővárosában érettségizett és folytatott egyetemi tanulmá-nyokat.
Közben volt laboráns, évekig tankönyvkiadói korrektorként és
szerkesztőként működött. 1989-től munkaviszony nélküli
sza-badfoglalkozású; folyóiratokat, kiadói műhelyeket, internetes
hon-lapokat alapított és tart fenn.
1973 óta publikál. Versei, novellái, esszéi a magyar nyelvterület
számos orgánumában jelentek meg, több tucatnyi antológiában,
gyűjteményben szerepel írásaival. Húsz önálló könyve jelent meg,
számos díjban és szakmai elismerésben részesült.
2007-ben virtuális öngyilkosságot követett el, azóta posztumusz műveit
írja és publikálja.
Legutolsó könyve: Egy manzárdőr naplója, 2007.


„Padlásszobájában ül az író – történelmi és etnikai peremhelyzetben.
Az országot, amelyben él, most éppen Ukraj-nának hívják, amelynek neve
az elmúlt száz év alatt hét-
szer-nyolcszor változott meg. Az író nyelve magyar, gondolkodása
európai, magatartása egy független értelmiségi pozícióját célozza,
értékrendszerét pedig az általános emberi minőségeszmények határozzák
meg. Az irodalmat a szabadság dimenziójának gondolja, életformának
tekinti, amelynek révén – mint egy szabaduló művész – felül-emelkedhet
ezernyi kötöttségén és ellenállhat a különböző elvárásoknak, melyek a
határon túli magyar íróval szemben fogalmazódnak meg. E felülemelkedés
kísérlete ez a könyv, melyben a manzárd őre konkrét történésekhez
kap-csolódóan rögzíti gondolatait és megfogalmazza ítéleteit a
kárpátaljai és a magyarországi valóságról, szervezetekről és
személyekről, a kulturális és az irodalmi életről, a hatalom és az
ellenzékiség, a hatalom és az erkölcs viszonyáról, az emberi
magatartás alternatíváiról, ahogyan azt „külső" tárgyilagossággal és
„belső" vallomásossággal bejegyezte naplójába 1997 és 2003 között."
(Balla D. Károly)

„Pedig már Mokrinka üdvözlésébe bele kellett halnom. Minden egyes
alkalommal kíméletlenül szájon csókolt, s ezt a rettenetes procedúrát,
bárhogyan igyekeztem kivédeni, nem kerülhettem el, nem térhettem ki,
nem fordulhattam el irgalmatlan cuppantás elől. Remek kutyaösztönnel
célzott meg, s kicselezhetetlenül gyors reflexszel, milliméterre
kiszámított mozdulatával telibe talált, elégedetten nyalt pofán. Én
már kizárólag azon mesterkedhettem, hogyan töröljem le észrevétlenül
és minél hamarabb sűrű nyálcseppjeit, hogyan nyerjem vissza
lélekjelenlétemet. Szvitelszki mintha megsejtette volna, hogy enyhe
rosszullét kerülget, gyorsan előkapott a körülöttünk uralkodó
ősrendetlenségből három kétes tisztaságú homályos pohárkát,
megtöltötte saját főzésű szilvóriummal, és belém erőltette. Idővel a
legkisebb feltűnés nélkül törölköztem, elszántan emeltem fel a koszos
poharat, s a méregerős pálinkát is olyan ügyesen nyeltem le, hogy már
nem égette össze a torkomat. Az egész nem ért volna semmit, ha a
házigazda csillogó stampedlikbe tölti a környék leghitványabb
patkánymérgét. Így legalább vendégeskedéseimnek az lett a tétje,
megúszom-e vagy sem komolyabb fertőzés nélkül az itt-tartózkodásokat,
s a szilvóriumnak ebben kétségtelenül kulcsszerep jutott. Némileg
javított értelmetlennek tűnő jövetelemen, bódulatában
mulaszthatatlannak láttam ideutazásomat, megkerülhetetlennek a
rengeteg energiámat elszívó házat. Hiszen a füzetek, amelyek kedvéért
sokadszor töröltem számról az idegen nyálat, hajtottam fel gondolkodás
nélkül a szilvák mérgét, csak külsejükben tűntek jelentékteleneknek."
(Berniczky Éva: Méhe nélkül a bába)

Az Utószó vendégei voltak:

Ascher Tamás
Bereményi Géza
Bodor Ádám
Boldizsár Ildikó
Dr. Czeizel Endre
Csaplár Vilmos
Cseh Tamás
Dérczy Péter (ÉS)
Domokos Mátyás
Dúl Antal
Eperjes Károly
Esterházy Péter
Esze Dóra
Halász Margit
Jelenits István
Jókai Anna
Kálnay Adél
Konrád György
Kovács András Ferenc
Kovács Zoltán (ÉS)
Krasznahorkai László
Lángh Júlia
Lator László
Lázár Ervin
Parti Nagy Lajos
Polcz Alaine
Radnóti Sándor
Rakovszky Zsuzsa
Spiró György
Szilágyi Ákos
Tolnai Ottó
Tarnói Gizella (ÉS)
Vathy Zsuzsa



-- 
Sipiczki Janka
Kortárs Művészeti Intézet - Dunaújváros
tel.: 06-30/823-6566