[artinfo] Luis Teran: Afterwards / Afterwords

[zsuzsa laszlo]

Luis  Terán: Afterwards / Afterwords

Megnyitó   Opening: 2007. 10. 25. csütörtök Thursday  19:00
Megtekinthető   On view till 2007. 11. 17-ig
Kedd  – Péntek  Tuesday – Friday: 16:00-20:00
Szombat   Saturday: 12:00-16:00

Stúdió  Galéria  Studio Gallery
1077  Budapest  Rottenbiller u. 35.
+36  1 342 53 80  +36 70 324 4748
studio at c3.hu http://studio.c3.hu

Luis  Terán két hónapot tölt Budapesten a Stúdió és a Buenos Airesi El
Basilisco  műteremház közös residency programja keretében. A
kiállítása az itt készített  munkáit mutatja be, melyek egy elemi
munka-fázis kitartó és aprólékos  ismétlésére épülnek: Luis hétköznapi
tárgyakat és saját festményeit perforálja  (kilyuggatja).

Luis  régóta foglalkozik perforált tárgyakkal. Korábban közkeletű
utcai feliratok és  termékek csomagolásának perforálásával épített
világító dobozokat. Budapesten  háromdimenziós tárgyakat kezdett
perforálni, melyek így a művész beavatkozásának  apró nyomaival
borítva súlytalanná és áttetszővé válnak. Luis egy  festmény-sorozatát
is folytatta itt, ugyanazon dekoratív kompozíciót és színeket
ismételve apróbb, a reprodukciós folyamatból adódó eltérésekkel. A
kiállításon  annak a folyamatnak a különböző fázisait láthatjuk, mely
során a művész egy  alapvető tárgyat: a széket és egy számára
emblematikus Matisse festményt  alázatos és ismétlődő beavatkozásokkal
a sajátjává, a saját művévé formál.  Csütörtök este Luis Terán műterme
is nyitva áll majd a látogatók előtt, akik így  bepillanthatnak a
művész munkafázisaiba és módszereibe.

Luis  residency-blogja: http://www.rinconcitodeluter.blogspot.com/



Luis  Terán has spent two months in Budapest in the framework of the
Studio's  residency program with El Basilisco, Buenos Aires,
Argentina. This exhibition  presents his work done here, which is
centered around the meticulous and devoted  repetition of a simple
action by which he perforates everyday objects as well as  his own
paintings.

Luis  has been making perforated works for a long time. By the process
of perforation  he converted common street signs and product packages
into light boxes. In  Budapest he started to perforate three
dimensional objects, which this way  became light and semi-transparent
covered with the marks of the  artist's intervention. He also
continued here a series of paintings that  repeats the same decorative
composition and colors with small divergences caused  by the process
of re-production. The exhibition displays the different stages of  a
humble appropriation and transformation of a basic object: the chair
and a –  for him - iconic painting of Matisse. On Thursday evening
Luis Terán's studio  will also be open to visitors who can get an
insight to the working methods and  processes of the artist.

Luis's  residency-blog: http://www.rinconcitodeluter.blogspot.com/



Luis  Terán a festmény-sorozatáról:

Műveim  egy módszer megtalálásával kezdődnek.

Ezért  használom az ismétlést alkotó-módszerként.

Az  ismétlés lehet a cselekvés bizonyítéka, forrása, anyag vagy kép,
vagy mindezek  együtt, egyidejűleg.

Az  utóbbi hónapokban festeni kezdtem. Tempera papíron.

Felidéztem  H. Matisse A király szomorúsága című kompozícióját.

Az  emlékezetemben lévő festményt idéztem fel és ezt akartam
reprodukálni, nem  pontosan, mert tudtam, hogy nem másolhatom le, csak
azt akartam, hogy a  festményem direkt módon kapcsolódjon
Matisse-éhoz.

A  király szomorúsága  egyszerre egy vidám és egy szomorú kép. Én
szintén egy vidám képet akartam  csinálni élénk és friss színekkel, és
egy szomorút, diszharmonikus  kompozícióval.

Mikor  befejeztem az elsőt, elkezdtem festeni a másodikat, majd a
harmadikat és így  tovább, mintha a képet csak úgy tudnám fenntartani,
ha mindig a saját  reprodukcióival veszem körül.

Végül  rákerestem a google-ön az eredetire, csak hogy összehasonlítsam
az  emlék-képemmel és lássam, hogy egyáltalán van-e bármi közük
egymáshoz. És  láttam, hogy Matisse műve sokkal kevésbé vidám, mint az
én emlékem róla. A  központi figura, amit én sárgára festettem,
fekete, mint egy árnyék. De valami  mégis egyezett a számítógép
képernyőjén és a műtermem falán: ugyanaz a kép,  többször egymás
mellett, de mégis nincs két egyforma. Úgy értem, hogy mikor a  például
színek egyeztek, akkor a képkivágás vagy a világosság tért el, és
fordítva.

Úgy  gondolom, hogy a módszer, amit alkalmaztam az egyik
legnyitottabb, mert minden  kép a nulláról újra és újra megfesthető,
vagy később is bármikor felidézhetem a  képemet, mikor felidézem
Matisse-ét.



Luis  Terán on his paintings:

My  art work starts once I have founded a method.

That´s  why I use the repetition as a way of construction.

Repetition  can be the evidence of an action, a resource, a material
or an image, or  all of them at the same time together.

In  the last months I started to paint. Tempera over paper.

For  that I evoked H. Matisse´s composition "La tristesse du  roi".

I  remembered in my mind that painting, and I intended to reproduce
it, not  precisely because I knew that I wasn't copying it, but I
wanted my painting to  be a direct reference to Matisse's work.

"La  tristesse du roi" is a happy and sad painting at the same time. I
also have the  intention to make a happy painting, with vivid and
fresh colors; and a sad one  disharmonic in their composition.

When  I finished it, I continued painting another one and another one
more, as if the  only way of sustaining that painting were producing
and placing the same  composition next to it again and again.

At  last, I "googled" up the original one just for seeing or comparing
if what I  remembered had anything in common with this painting. And I
notice that  Matisse´s work was much less cheerful than my memory of
it. The central  character that I painted in yellow, was black, like a
 shadow.

But  something remained the same in the computer's monitor and in the
walls of my  studio, this was the same image placed one next to
another and there weren't two  exactly the same. I mean, when the
difference was not in the color, it was in  the cut of the frame, or
lightness, etc.

I  consider now that the method I applied is one of the most "open"
ones, because  each painting can be painted again and again from
zero…or in the future I can  evoke the painting I made when I evoked
Matisse´s.