[artinfo] Az állandósult utolsó pillanat

[Csejdy Réka]

  Tisztelt Cím!

  Mint azt a Műcsarnok közeljövőben esedékes átalakítása kapcsán az utóbbi hetekben a sajtóban megjelent írások is jelzik, a kortárs képzőművészeti intézményrendszert érintő döntések élénken foglalkoztatják a képzőművészeti szcéna résztvevőit. Ezért a Műcsarnok az intézményi struktúrának szenetelt beszélgetéssorozatának negyedik programját - az AICA-val és az ikOnnal közös szervezésben - ennek a témának szenteli. 
  "Az állandósult utolsó pillanat" címet viselő konferenciára szeretettel várjuk!

  Üdvözlettel: 

  CSEJDY Réka
  sajtókapcsolatok, kommunikáció

  Tel: 36 1/460 7017
  Fax: 36 1/363 8149 
  mobil: 36 70/537 6015
  email: rcsejdy at mucsarnok.hu

  Műcsarnok / Kunsthalle
  www.mucsarnok.hu 



  MEGHÍVÓ


  Változó Paraméterek 4.

  Az állandósult utolsó pillanat - a közpénzből fenntartott kortárs művészeti intézmények sorsa

  Az AICA Magyar Tagozata, a Műcsarnok és az ikOn konferenciája

  Budapest, Műcsarnok, 2007. május 25. péntek 14-19h


  "Talán közvetlenül a rendszerváltás után kellett volna másokra figyelve, majd magunkba fordulva megállítanunk az órákat. Talán akkor, amikor a kilencvenes évek elején-közepén a nyugat-európai országokban, Hollandiában, Németországban vagy később Ausztriában foglalkozni kezdtek a múzeumi intézményrendszer áttekintésével, aztán a tapasztalatokból kiindulva a struktúrák átalakításával. Egy pillanatra körül kellett volna néznünk, mire is lenne szükségünk, hogyan működhetne mindez nálunk is hosszabb távon. A pillanatot azonban - a szakmai nyilvánosság éppúgy, mint a minisztériumi döntéshozók - nyilvánvalóan többszörösen elmulasztottuk, úgy tettünk, mintha egy-két meghosszabbított mandátummal, leépítéssel vagy leváltással minden működne 'valahogy' [.] Szempontrendszer és kritika hiányában többek között nem tudjuk megmondani, vajon érdemes volt-e annak idején önállósítani az Ernst Múzeumot, és most újra visszarendezni. Nehéz megítélni, hogy a gazdasági és jogi kényszereken - spóroláson és kormányhatározaton - túl vannak-e olyan szakmai érvek, amelyek a függetlenség vagy a fúzió, az ilyen vagy olyan program mellett szólnak, és ha igen, ezeket ki, mikor hozza nyilvánosságra. [.] Bár mindössze néhány hetünk van hátra a megjelölt határidőig, az utóbbi egy év előkészítő munkája során a nyilvánosság előtt szinte semmi nem hangzott el egy még ennél is alapvetőbb kérdésről, a Műcsarnok átalakításáról, illetve az ehhez kapcsolódó állami garanciákról. Ennek következtében jelen pillanatban valószínűleg sem a szakmai közvélemény, de talán még az alapítók számára sem világos, milyen meglepetéseket tartogathat a kortárs képzőművészet területén a nonprofit kft. formája, milyen jogosultsággal és szakmai önállósággal rendelkezik az intézmény vezetője egy egyelőre ismeretlen összetételű felügyelőbizottság mellett, alatt vagy fölött, mennyire kényszerül rá a bevétel hajszolására és a bérrendezvényekre, illetve általában, mennyiben kap állami biztosítékot a hosszú távú tervezésre." (Mélyi József, Élet és Irodalom)

  A kortárs művészek és szakmai szervezeteik jóideje úgy érzik, a számukra adott intézményi környezet távlat nélküli, egyik pillanatról a másikra él, a nagyobb léptékű tervezésre a körülmények alkalmatlanok. Nem csak pénzhiányról van szó, hanem az "utolsó pillanat" tartósított érzéséről. Alig értelmezhető "ügyek" vannak - nemrég a Velencei Biennále, aztán a Ludwig Múzeum, most éppen a Műcsarnok és az Ernst Múzeum -, miközben nincs elégséges hiteles információ koncepciókról, törvényi keretekről, a szakmai célok érvényesíthetőségéről, civil mozgástérről, lehetséges kommunikációs módokról.

  Az ikOn szervezésében idén januárban rendezett konferencia, melynek témája a művészek kezdeményezte alternatív intézmények állapota volt (www.ikon.hu), megmutatta, a szakmában van elegendő érdeklődés és felkészültség egy témát körüljárni, elemezni. Ezalkalommal a közpénzből fenntartott kortárs művészeti intézmények sorsáról rendezünk konferenciát. Az információk és koncepciók közreadására törekszünk, nem felejtkezve el az "utolsó pillanat" szorításáról, mégis a megértés és a közös program megfogalmazása érdekében napi problémáinkon túl érdemi intézménykritikára téve kísérletet.

  Témák: a jelenkori és a kortárs művészet intézményei (érdekek, konfliktusok, ki képvisel kit, generációs és művészetelméleti utak, az igazgató, a kurátor), főhatóság vs intézményi önállóság, adó vagy járulék, lehetséges művészeti törvény, közpénz és/vagy magánpénz, vállalkozói tőke vs szakértelem, privatizálható közintézmények és közgyűjtemények, pályázat vs felkérés.




  A konferencia vitavezetője: Horányi Attila, az AICA Magyar Tagozatának titkára


  Előadások:

  Bencsik Barna: Zsugorodó szcéna, bővülő piac

  Gréczi Emőke: Spekuláció és promóció. Magántőke a kortárs művészetben

  Mélyi József: Példátlan? Az intézményátalakítás módszerei

  Nemes Attila: Szakmai fórumok jelentősége és lehetőségei a kortárs képzőművészeti
  intézményrendszer átalakításában

  Uhl Gabriella: Pazar/láss! Néhány megjegyzés a költségvetési művészeti intézmények struktúraváltásához


  Néhány kortárs művészeti intézmény helyzete (prezentációk): Műcsarnok, Budapest - Kiscelli Múzeum, Budapest - Városi Múzeum, Győr - Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros - Stúdió Galéria, Budapest - Ludwig Múzeum, Budapest




  Vita az AICA Magyar Tagozatának állásfoglalásáról


  Koronczi Endre: Videoperformance


  A szervezők nevében: 

  Páldi Lívia lpaldi at mucsarnok.hu

  Koronczi Endre koronczi at koronczi.hu

  Bán András bolban at uni-miskolc.hu