[artinfo] Transitioners_Meghivo

[Trafo_Galeria]

TRANSITIONERS

A Société Réaliste (Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy) kiállítása

Trafó Galéria
2006. szeptember 15. -- október 15.

Kiállításmegnyitó: 2006. szeptember 15. (P) 19h
Beszélgetés a művészekel: 2006. szeptember 19., 19h

////


A TRANSITIONERS című projekt kiindulópontja a közelmúlt egyik 
jellegzetes politikai jelensége, az ún. "színes forradalmak". A 
forradalmak ezen igen sajátságos típusa a szovjet birodalom bukását 
követő időszakban bukkant fel és formája azóta folyamatosan változik, 
mutálódik, nem csak a volt kommunista országokban, hanem más autoriter 
diktatúrákban is. E forradalmak közös jellemzője a demokrácia, a 
liberális gazdaság és a nemzeti függetlenség követelése: vezetőik a 
Nyugat politikai és gazdasági modelljéhez való közeledést hirdetik, 
mindegyiküket egy-egy karakterisztikus szimbólum jelképez, általában egy 
szín vagy egy növény.

Az elmúlt tizenöt évben a "színes forradalmak" listája egyre bővült. 
Némelyek sikeres hatalomátvételhez vezettek, mint például a grúziai 
rózsás forradalom (2003), az ukrán narancsszínű forradalom (2004), a 
kirgiz tulipános forradalom (2005), a buldózer forradalomként is 
nevezett Milosevic ellenes demonstráció Szerbiában (2000), illetve a 
libanoni cédrus forradalom (2005). Mások a társadalom fontosabb 
evolúciós lépcsőfokaként értelmezhetőek, mint például a 2005-ös iraki 
választások, melyet bíbor forradalomként jellemeztek egyes kommentárok, 
vagy a kuvaiti nők emancipációs küzdelme (2005), melyet kék 
forradalomnak neveztek el. Megint más csoportot altotnak azon ellenzéki 
mozgalmak, melyek még nem tudták megdönteni a fennálló rezsimeket, mint 
például az azerbajdzsáni zöld (Yox!) és narancsszínű (Orange Movement) 
ifjúsági mozgalmak, a belorusz Bölény (Zubr), az ukrán eseményekkel 
párhuzamosan tervezett moldáviai szőlő forradalom illetve a mongol és a 
baskír ellenzékiek sárga, illetve narancsszínű mozgalmai. A történelmi 
előzmények közül említhetjük a portugál szegfűs forradalmat (1974), a 
prágai bársonyos forradalmat (1989), illetve a balti államok éneklő 
forradalmait (1988-1990).

E forradalmak mozgatórugói egyfelől a diákmozgalmak (így például az 
1998-ban Belgrádban alapított Otpor, a grúziai Kmara, az ukrán Prora, a 
belorusz Zubr, vagy az albán MJAFT!), másfelől a lakosság 
diktatúra-ellenes érzelmei. Emellett a Nyugat támogatása sem 
elhanyagolható, mely nemcsak diplomáciai, hanem gyakran pénzügyi, 
szellemi és logisztikai segítség is egyben, és amely az ún. "politikai 
fejlesztési alapok" infrastruktúráin keresztül ér célba.


A TRANSITIONERS projekt nem kíván foglalkozni sem az egyes forradalmak, 
mozgalmak jogosságával, megalapozottságával, sem a felbukkanásuk 
specifikus kontextusával. Központi problematikája a spontán, gyors és 
radikális társadalmi átalakulás mitológiája és a forradalom stratégiai 
tervezettsége közötti kapcsolat. A forradalmi megoldás, mely ellen a 
nyugati demokratikus államok kétszáz éven át küzdöttek, végső soron a 
nyugati érdekszféra kiteljesítésének alapvető eszközévé vált. A 
TRANSITIONERS két alappillére a forradalom modelljének átalakulása, 
illetve a forradalom mediális megjelenítésére való törekvés.

A párizsi székhelyű művész-páros, a Société Réaliste egy forradalmi 
design-irodát hoz létre, amely a megfelelő eszközökkel, stratégiákkal és 
tanácsadással segít bárkit egy politikai átmenet előkészítésében. A 
projekt egy installáció formájában valósul meg, mely maga a 
TRANSITIONERS bemutatóterme, ahol a látogató megismerkedhet a cég 
missziójához, azaz politikai átmenetek, fordulatok előkészítéséhez 
nélkülözhetetlen technikákkal és stratégiákkal.



Támogatók: NKA, OKM, C3