[artinfo] megnyitó - Knoll galéria

[Knoll Budapest]

Baglyas Erika: Egyen-súly

A kiállitás megtekinthetö:
2005. szeptember 29 - november 12.

Kedd - Péntek: 14.00 - 18.30
Szombat:		 11.00 - 14.00

KnollGalériaBudapest
1061Budapest
Liszt Ferenc tér 10.
T.: +36/1/2673842
www.knollgaleria.hu

A testi-lelki egyensúly kérdése Baglyas Erika munkáiban már korábban is 
felmerült: a Nekem a testem a lelkem-felirat jelent meg  A szavak 
kényszeritenek c. fotó-sorozatához tartozó felvételén, ahol saját 
testére utcán hallott mondat-foszlányokat vagy személyes levelezéséböl 
származó részleteket irt .
Az Egyen-súly c. kiállitáson bemutatott uj munkáiban a témát a 
tisztálkodás eszközei és közege által jeleniti meg. Video-filmjében a 
kézmosás, a mosakodás olyan öntudatlan rituálévá válik, amelynek során 
a megtisztulás spirituális szinten is bekövetkezhet.
A munkáiban megjelenö szöveg olvasása szintén tekinthetö rituális 
tevékenységnek, hisz azt nem a megszokott módon, szavak vagy szótagok 
szerint tagolja, hanem a rendelkezésre álló felület határozza meg a 
betük elhelyezését, igy a nyelvtani szabályok konvencióját megtörve 
olyan helyzetet teremt, amelyben a nézö teljes figyelmét az olvasásnak 
szenteli, s a rejtvényfejtés módszeréhez hasonlóan, töredékekböl 
illeszti össze a szavakat, ill. az épp olvasni tanuló kisgyerekek 
módján, azokat magában mormolva, lassan, egyenként összekapcsolódó 
hangok sorozataként mondja ki.

Új munkáinak is lényeges eleme a szöveg, bár konkrét tárgyak, fizikai 
mennyiségek és fogalmak közvetitésével idézi fel az élet legfontosabb, 
legszemélyesebb és legmagányosabb eseményeit.
Hosszas kézmosást bemutató filmjének meghatározó része a cim, amellyel 
azokra a múlt század elején végzett, kevéssé ismert kisérletekre utal, 
amelyek az emberi lélek és a test fizikai kapcsolatát, ill. 
mennyiségként való kezelhetöségét kutatták. A létröl való vizsgálódásba 
a tudományt is bevonja, csakúgy mint abban az installációjában, ahol  
Archimedes-törvényének vers formájában megfogalmazott, korábban 
használt szövege által kicsit ironikusan közelit ahhoz a kérdéshez, 
hogy az általános mennyiben vonatkoztatható az egyes személyre. A 
müvész jelen nem lévö testére a csak rá jellemzö két különbözö 
viz-mennyiség utal, a teste által kiszoritott, és az adott körülmények 
között elnyert. Lényeges ebben a vonatkozásban az is, hogy a viz az 
emberi test fö alkotóeleme, s az a közeg, amelyben testünk a születés 
elött lebeg.
Szintén szöveg, egy közhellyé vált mondás segitségével (A szem a lélek 
tükre) egyszerre lirai és ironokus módon érvényesit általános 
tapasztalatot az egyén tekintetében, s egyben test és lélek 
kapcsolatára is utal, amikor a tisztálkodás eszköze, a szappan 
közvetitésével jeleniti meg a spiritualitás szintjét.
Nem hangsúlyos, mégis fontos a verbális elem a kisgyerekek dalával 
kísért, a fizikai lét egyensúlyát és átmeneti állapotait játékosan 
felidézö, az egész munka szintéziseként és értelmezhetö filmben, 
amelyben a másik három müben felhasznált anyagok feloldódnak, az eddig 
felvetett kérdések is veszitenek súlyukból, s megmutatkozik 
viszonylagosságuk és tünékenységük.