[artinfo] Ágens-Tasnádi J.-Szent Efrém Bizánci Férfikar: Ulixes intraperszonális opera a Műcsarnokban

Fri Nov 25 07:14:15 CET 2005

Ágens+Tasnádi József+Szent Efrém Bizánci Férfikar:

Ulixes

intraperszonális opera

MŰCSARNOK

2005. december 7. 20 óra 

Írta és rendezte: 

Ágens 

Látványtervező képzőművész, videomovie: 

Tasnádi József 

Ének: 

Ágens 

Szent Efrém Bizánci Férfikar

Zenészek: 

Jávorka Ádám brácsa 

Stollár Xénia viola da gamba 

Mogyoró Kornél percussion

Táncos:

Négyesi Móni 

Zene: 

Görög-bizánci énekek, Ágens, Stollár Xénia, Jávorka Ádám 

Koreográfus, fényterv: 

Gergye Krisztián 

Jelmeztervező: 

Béres Móni 

Maszk: 

Károlyi Balázs 

Hang: 

Boudny Ferenc 

Fény: 

Totó

Támogatók: 

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága Színházi Alap, Műhely Alapítvány, Új Előadóművészeti Alapítvány

Technikai támogatók:

AV Control, Artifex 

www.agens.hu 

'fogalmazok, 

egymás mellé írom a szavakat, 

gondolatokat gondolok melléjük, 

megpörget az idő, 

s a szavak gondolnak maguk mellé

engem'

                                                           Ágens

'Volt egy álmom: egy hatalmas könyvet olvastam, szépen formált betűk, ismeretlen nyelven. Hirtelen eggyé lettem a szöveggel, vizuális és egyben auditív jellé lett a szó, a mondat. Hanggá vált. Tudtam, hogy a kép egy gondolat, s a gondolat én vagyok: tér- és képélmény, tele érzetekkel. Olvastam, faltam a hangbetűket, melyek egyre inkább behúztak, majd belöktek egy vizuális térvilágba. Egyszerre láttam és hallottam a szavakban és mondatokban rejlő gondolatokat; körülöttem, alattam, fölöttem mindenütt szavak és a képeik jelentek meg. Ugyanazon dolgok hallatszottak és látszódtak is egyben. Majd a kép szöveggé lett, amit már nem értettem és éreztem. Összemosódtak a betűk, elveszítettem a kontaktusomat, nem láttam többé.  

Ulixes. A betöltött pillanat-idő élménye,  időmonológ. Szerepváltások, belső idő- és tudatkalandok. 

Mindannyian vágyunk az időnkívüliségre. Te is! Ki így, ki úgy túrja magát bele. Az igazi történetek a tudatunkban jönnek létre, történet kiegészítő, szürreális effektekkel. A legfontosabb, hogy mit élsz át az időből és hogyan teszed azt. Az Ulixes az átélt idő személyen belüli szereplehetőségeivel foglalkozik, a zene és a kép nyelvén. Tudatopera, - opera alatt az egymufajúságot, a muvészeti mufajok összegző megjelenését értve. 

A kérdés: benne vagy-e az Időben? Vagy kívüle létezel?'  

A Purcell piknolepszia c. előadásomban együtt dolgoztam Tasnádi József képzőmuvésszel, akit régen foglalkoztat az interaktív muvészet. Létrehozott egy elektronikus rendszert, melyben a hang kapcsolatba léphet a képpel, s fordítva. A jelet, a kapcsolatteremtés eszközét és módját ő határozza meg, a kapcsolatteremtés idejét és minőségét a hang. 

A képzőművészeti tájban a hang (zene) nyitja meg a teret, bontja ki a képek rendjét és jelentését, s lép folyamatosan változó kapcsolatba velük. Bizonyos hangjelek bizonyos motivációkat jelentenek a kép számára, a kép is cselekszik. 

A Tér

A tér mélyére az előadás egésze alatt fekete-fehér, állandó haladásban lévő  szövegfolyamot vetítünk. Mozgási sebessége Ágens hangjának következménye. A néző igényét arra, hogy e szövegek olvashatóvá váljanak, a megvalósuló látvány hol kielégíti, hol nem. A szövegfoszlányok mint emléknyomok jelennek meg a néző tudatában. A vásznakon az előadás gondolatkottája olvasható, mely a műalkotás, a mualkotás létrejöttének a körülményei és a befogadó viszonyát tekintve teljes egységében sohasem 'olvasható', 'hallható', soha nem 'kerül elő'. A műből a művet létrehozó gondolat nem olvasható ki, csupán az adott tér- és időpillanatnak megfelelő vetületek, jel-töredékek foghatók fel. '

Ágens

                                                                                       -----------------------------------------------------------------------------------------

Ágens: Purcell piknolepszia

2006. január 12., 14., 20 óra

Millenaris Teátrum 

(II. Fény u. 20-22. T.: 438-5312, penztar at millenaris.hu)

A legjobb alternatív előadás díja a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága szakmai kuratóriumától, 2004 

Írta és rendezte: 
Ágens

Ének: 
Ágens, Kiss Viktória

Koreográfus: 
Gergye Krisztián

Előadók: 
Kulcsár Vajda Enikő
Gergye Krisztián
Négyesi Móni
Szabó Csongor

Közreműködik: 
Stollár Xénia viola da gamba
Jávorka Ádám brácsa

Díszlet és látvány: 
Tasnádi József képzőművész 

Jelmeztervező: 
Béres Móni

Zene: 
H. Purcell, Ágens 

Fényterv:
 Gergye Krisztián

Smink: 
Károlyi Balázs

Hangmérnök: 
Boudny Ferenc

Fény: 
Totó

Fotó: 
Szabó Péter

A piknolepszia jelenléthiányt, tudatkiesést jelent. A piknoleptikus 'célja' kiszakadni az időből, megbillenteni a megélt világ egyensúlyát. Eredménye a 'távollétben töltött', megbontott idő. Az előadásban H. Purcell zenéje az, ami ezen kimaradt idő keresésére és vizsgálatára ösztönöz, operáiból azokat az áriákat kiragadva, melyek leginkább az angyalok 'nyelvén' szólnak és a kortárs zenéhez közelítenek, öszeillesztve Ágens "a barokk opera ihlette, a transzcendenst célzó 'áriáival'"1. A Purcell piknolepszia nem a hagyományos dramaturgiára épül, az előadás meghatározó létélményeket közvetít. A nézők belépnek a már 'megkezdett', vagy 'bizonytalan időktől így folyó' történetbe, s mikor távoznak, akkor sem a konkrét történetet, hanem a történet érzetét, belső ideáját viszik ki a térből. 
A színpadon megjelenő lények és képek jelekként funkcionálnak, megjelenésükkel erősítik vagy gyengítik az egyénre szabott történet erejét, mint valamely hamis vagy igaz 'játék' döntnökei. Nincsenek csúcspontok, hiszen folyamatosan csúcspontok vannak... az emberi elme letisztult belső vízióit láthatjuk itt, a tiszta hang extázisát. Egyértelmű, tiszta formák, kísértés nélküli állóvilágok, átlátható rendszerek, az emberi lény harmónia és egység utáni hihetetlen vágyakozásának titkos, belső leképezése a Purcell piknolepszia. 
Ágens beskatulyázhatatlan, szférikus hangja és Gergye Krisztián "a különleges jávai táncból építkező, csak Gergyére jellemző mozdulatsorai"2, melyek a Tenebrae c. előadásban már találkoztak, ahol is a sötétség és a Daimón problémakörét dolgozták fel, most Tasnádi József képzőművész segítségével a 'felső világok' felé fordulnak, azt szeretnék kutatni és megjeleníteni.
A Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága szakmai kuratóriuma döntése alapján a 2003/2004 évadban A legjobb alternatív előadás díját kapta a Purcell piknolepszia.

1. in Jászay Tamás: A teljesség felé, Criticai lapok 2003/10-11.
2. u.ott.

Támogatók:
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alapprogram, Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága Színházi Alap, Műhely Alapítvány, Hangmester Csapat, ProfiRent Kft.

                       '... A Purcell piknolepszia a new age érzékeny művészeti lenyomata. Gyanítom, hogy korszakos remekmű. (...)A Purcell piknolepszia műfaját a szerző kortárs operaként határozta meg. A kortárs operák használják a verbalitást. Ágens átlépte a Rubicont: olyan operát írt, amelyben egyetlen érthető szó sem hangzik el, de még fordítógép kijelzőjén sem olvasható. (...) az előadás egyik legnagyobb meglepetése az, hogy minden pillanata lebilincselően izgalmas. Ágens és Kiss Viktória jelenléte és különös éneklése ihletett, magával ragadó előadóművészei produkció. A néző elcsodálkozik: követője és beleéléssel részese lesz egy olyan színpadi cselekménynek, ami nem is létezik, legalábbis nem cselekményszerű.'

Kutszegi Csaba: Jelenléthiány - Purcell piknolepszia -, Színház, 2004. május

'Ha létezik a hazai kortárs opera fogalma, akkor az mára elválaszthatatlanul összefonódott az Ágens nevű jelenséggel. Aki már látta-hallotta, tudja, hogy színpadi létezése kizárólag e szóval írható le. Idei bemutatója, a Purcell piknolepszia, nem evilági térben és időben történik. (...) Az opera mint összművészeti alkotás eszméje nem új keletű: Ágensnek azonban úgy sikerül túllépnie a mára közhellyé koptatott wagneri eszmén, hogy annak minden fő elemét (ének, tánc, látvány) meghökkentően eredeti kombinációkba fogalmazva szervesíti előadásában.'

Jászay Tamás: Jelen. Lét. Hiány. - Criticai lapok 2004/9.

(... ) a 2004. februárjában a Millenáris Teátrumban bemutatott Purcell piknolepszia már korszakalkotó alkotás a műfaj magyarországi történetében. 
... A barokk és a posztmodern termékeny párbeszédének köszönhetően a néző szinte vegytiszta művészeti élményt kap: a transzcendens megélését, a világtól való átmeneti leszakadást. Purcell ihlette piknolepsziát.'

Posztmodern opera - Purcell piknolepszia - niksi - in Kaleidoskop, 2004. 02. 24.

'... megdöbbentő, hogy Ágens milyen pontosan találta telibe azt a bő háromszáz éve keletkezett muzsikát, amely korának megfeleltetve hasonló merészséggel viseltetett az éppen aktuális kánonnal szemben.1

Ágens és Kiss Viktória. Kiss Viktória klasszikus képzettségű, gyönyörű szopránja kontrasztja volt Ágens karcos, mélyről jövő, gyakorlatilag minden női hangfekvést átölelő, ördögien változó tónusainak, ahogyan a Gergye Krisztián vezette négytagú tánccsoport mozgásvilága reflektált aszimmetrikusan a vetített animációk dinamikájára. A paradox módon egymást kiegészítő kontrasztpárok legszebb megnyilvánulása Stollár Xénia viola da gamba és Jávorka Ádám brácsakettőse, akik hol egymással duózva elevenítették fel Purcell néhol ma is modernnek tűnő, jól megválasztott alteráló dallamait, hol pedig a bejátszott hangrészleteket színezték konkrét hangmagasság nélküli effekt-játékkal.'                                                          Végső Zoltán: Ágens lajtorjája - Élet és Irodalom 2004. február 27. 

'itt ... elsősorban zenéről, ráadásul szférikus (és démonikus) zenéről van szó, mely Ágens egyszemélyes műfaja, az pedig csupán további pozitívum, hogy egy képzőművészetileg átgondolt tér ad mindennek keretet.'

Tóth Ágnes Veronika: Lázadás az érzékenység tunyasága ellen, Balkon 2004/3

'A tavaszi bemutató sorozat darabjai közül kimagaslik Ágens produkciója. Ágens egyre inkább fogalommá válik, hiszen művészete, minden egyes bemutatója, fellépése emlékezetes, felkavaró élmény...'                                              Deák Attila in terasz.hu, 2004. márc. 11.

'A viola da gamba és a brácsa gyönyörű mély, bús kitartott hangjait időnként vonósnégyes bejátszások is segítették, rá Viktória iskolázott gyönyörű szopránja, és Ágens minden hangfekvést átölelő, a tónusokat folyamatosan változtató boszorkányos intonációja, szabad szárnyalásai. A kétféle énekviszony a különbözőségek dacára elképesztő módon kiegészítette egymást, mély hatást gyakorolva a jelenlévő hatalmas tömegre (megint sokan nem fértek be a sátorba).'

Koszits Attila in www.sziget.hu/beszámolók 2004. Augusztus 11.

                                                    ______________________________________________________________________

Ágens:

aqua toffana

2006. március 29. 19 óra, Művészetek Palotája, Budapesti Tavaszi Fesztivál - Bemutató

Írta és rendezte: Ágens

Concept, látványtervező, filmek, társrendező: Tasnádi József

Mozart: Gergye Krisztián és Ágens

Ének: Ágens, Szent Efrém Bizánci Férfikar, Kiss Viktória, 

Közreműködik: Stollár Xénia viola da gamba és Jávorka Ádám brácsa

Mogyoró Kornél percussion

Födő Sándor zongora/percussion

Játékmester: Tárnok Mariann  és Négyesi Móni  

Zene: W. A. Mozart és Ágens

Hangszerelés: Stollár Xénia

Jelmeztervező: Béres Móni

Koreográfus: Gergye Krisztián

Maszk: Károlyi Balázs 

Fény: Varga Antal - Totó

Hang: Boudny Ferenc

Támogatók: 

Budapesti Tavaszi Fesztivál

Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága, Fővárosi Színházi Alap

Nemzeti Kulturális Alapprogram Színházi és Táncszínházi Szakmai Kollégiuma

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Alternatív Színházak működését támogató keret

Műhely Alapítvány, Új előadóműveszi Alapítvány

Höllenfahrt Internationales Off-Festival, Vienna 

Technikai támogatók:

Artifex, AVControll

'A  m ű  v  é  s  z  e  t   g y ö n y ö r. Gyönyör, játék, kaland, tehetetlenség, fájdalom, tekintély nem ismerő alázat, megtalálás, rátalálás valamire, ami túl van rajtunk. Időtlenség a másik időben. Rákapcsolódás a másik történetiségre.'

Ágens: aqua toffana

http://www.btf.hu/btf2006/?k=opera

"Az, amivel én foglalkozom - klasszikus zenei művek kortárs művekként történő megjelenítése (Purcell, Corelli, Sosztakovics, Sztravinszkij, Mozart). A művek - posztmodern színházi körülmények között - más összefüggésrendszerbe kerülnek, nem történeti és időrendi, hanem valamely gondolati kapcsolódás okán (gondolatkotta)."                                                                                                                                                        Ágens 

Visszafelé
Mozart szenvedélyesen szerette a szavakat és a zeneműveket visszafele elmondani illetve lejátszani. Jelen előadásban a két Requiem  helyenként megállítja az időt és visszacsúszik benne, visszafelé indul el, majd előre megint. Megadva ezzel a lehetőséget a visszatekintésre, bizonyos motívumok és momentumok újra-felkeresésére.

aqua toffana

A játék, a halálok-kutatás (égi-földi) konklúziója, az opera záró képe:  egy higanycsepp dobogása, mely mintha egy szív dobogása lenne. (A higany e furcsa viselkedésének - amikor mágnest közelítenek felé - megvan a  pontos tudományos leírása és magyarázata. )

A kérdés:

Ez a mű, akar-e mű lenni és gondoskodni rólam?

A műnek kötelessége, hogy gondoskodjon a gazdájáról. Hogy tegyen érte valamit.

Fő támogatók:

Mozart, Haydn, Purcell, Bach, Sosztákovics, Sztravinszkíj