<div dir="auto"><div dir="auto" style="font-size:12.8px"><br>Éppen egy egyenrangú útkerszteződéshez értem, mikor, a testem minden porcikàjàt megrengette az érzés - itt jobbkéz szabàly van. Egy közuti tàbla háta csillogva tükrözte szemembe alábukó nap rosdabarna fényét. A villamos sineit keresztezve, mindkét kezem a kormànyon tartva, vilàgossà vàlt előttem, hogy föl kell kapcsoljam mély tónusú fényszóróimat, mert  hamarosan lakott területen kívül fogok haladni.<br></div><div dir="auto" style="font-size:12.8px"><br></div><div dir="auto" style="font-size:12.8px">A strandról tartottam hazafelé egy tikkasztó nyàri délutànon. Halkan nyikkanva fordultam rà a vàrosba vezető, hosszú poros útra. Megkönnyebbülve érzeztem a résnyire letekert ablakon keresztül, a hűs menetszélbe vegyülő bodza illatàt. Mire kettőt gondolhattam volna, egy zsenge bodzaàg csapódott be a kocsimba. Sötétkék bogyók pattogtak le az ingemen, a pedàlokhoz, valamint egy egész fürt bodza is az ölemben landolt. Néhàny màsodperc döbbenet utàn elmosolyodtam, és teljesen letekertem az ablakot. Egy hatàrozott mozdulattal visszaadtam a természetnek a bodza nagyrészét, és folytattam utamat.<br></div><div dir="auto" style="font-size:12.8px"><div dir="auto">A fák közé érve szemem gyorsan alkalmazkodott az erdő sötétjéhez, zöld fényben himbàló àrnyékaihoz.</div><div dir="auto">Piros - fehér sraffos, àlló formàtumú tàblàk fokozatosan figyelmeztettek, hogy vasúti àtjàróhoz közeledek. Az utolsó tàbla előtt  lassítottam, majd körülnéztem.</div><div dir="auto">Egy harkàly surrant àt egyik fàról a màsikra. Szabad jelzést kapva legalàbb öt kilométer / óràval hatàrozottan, halk dobogással,  àthajtottam a sineken.</div><div dir="auto"><br></div></div></div>