<div dir="auto">Öninterjú válságok tükrében</div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">Alig hallani rólad, mintha nem is léteznél.</div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">-Az utóbbi 10 év igen megeröltetett. Írtam egy könyvet, magánkiadásban megjelentettem, majd visszavonattam a polcokról. Végül elfogadták a jelentkezésem az egyetemre, elvégeztem. </div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">Visszavonattad? Egy regény nagy dolog, egy egyetem elvégzése már kevésbé, nem? </div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">-Én nem vagyok Budapesti. Egész eddigi működésem diverzáns válaszokat produkált az úgymond kultúrált rétegnek. </div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">-De régen Budapesti voltál..</div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto"><span class="Apple-tab-span" style="white-space:pre">       </span>⁃<span class="Apple-tab-span" style="white-space:pre"> </span>Igen. 30 éve nem. Amikor kiköltöztünk a külvárosba, ez a hely még falu volt. Magas vékony stác voltam, ilyen pesti kényelmiség. Az iskolában pesti srác voltam, nem illettem a képbe. Itt a tréningnadrág melegítőfelső volt a divat, sporttagozatos iskola volt. Ez később a gimnáziumban már megváltozott. </div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto"><span class="Apple-tab-span" style="white-space:pre">    </span>⁃<span class="Apple-tab-span" style="white-space:pre"> </span>Sportoltál?</div><div dir="auto"><span class="Apple-tab-span" style="white-space:pre">    </span>⁃<span class="Apple-tab-span" style="white-space:pre"> </span>Módjával. Első voltam a tornasorban, mondták milyen jó atléta lennék! Elkezdtek edzeni, de nem volt kedvem hozzá. Mivel nevetséges voltam falun városiElvégeztem a kötelező feladatokat, de focizni nem szerettem.  Ez nem egy intelligens sport, a sportok többsége nem is erről szól, de könnyű vele indulatokat kelteni. Valahogy nevetségesnek tűnt az egész metódus. Az ember felszívja magát, most megmutatom, hogy erre vagyok képes meg arra, bebeszéli magának, hogy példát mutat, meg bizonyít, legyőzi a másikat. És ha győz ő a jobb, de, hogy jó e valójában az örök kérdés? Mozogni kell, de mondjuk nyolc órában takarító vagy, nem biztos, hogy jólesik, hogy sulyoklják, hogy nem mozogsz eleget. </div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">Olyan fickó vagy, aki mindíg ingatja a fejét, mintha nem lenne jó semmi. </div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto"><span class="Apple-tab-span" style="white-space:pre">    </span>⁃<span class="Apple-tab-span" style="white-space:pre"> </span>Én a fiatalságomat rosszul éltem meg. Az apámnak volt egy kis étterme, elsőként csinált házhozszállítást. Nem voltunk dúsgazdagok, de az átlaghoz képest jobban. Ez a rendszerváltás utáni időszak volt, sok munkanélkülivel, éppen csak kezdtek bejönni a nagyvállalatok. Én gizdának számítottam a gimiben, egy ideig összejártunk mi egy súlycsoportúak. Az apám fejét elcsavarta az egyik pincérnője, a házasságuk tönkremennt. Csúnya vállás volt. Én az anyámmal maradtam és az öcsémmel. Az addigi polgári körülményeket felváltotta a lakótelepi környezet. Elszegényedtünk egész pontosan. A lassan kialakult iskolai kapcsolataim hirtelen felbomlottak. Nem volt pénzünk például mobiltelefont venni, vagy bejárni Pestre felfedezni az éjszakát, mint a gimnazisták többsége. Egy társadalom kivállói sokszor a legnagyobb gazemberek is. A “proletárságért, panelproli ért” szintiszta segítséget kaptam az úgymond jók tól. Amfetamint, Mdma t, nyugtatókat. Az volt a segítség tőlük. A burzsujságomért az új lakótelepi környezetben ugyanúgy meg kellett fizetni. A narkotikumok volt a béke zálloga, de tulajdonképpen dekonstruáltak.</div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">-Akkor ez nem egy tréfa dolog volt.</div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">Nem. Csöppet sem. Az ország jobbra és balra szakadt éppen, ezzel egyidőben a családom.  Rabok legyünk vagy szabadok? A suliban az egyik tanár lánya indította ezt a divatot, a dolog később megbukott, kiderült. Én ebben a bizonytalan helyzetben meghasonlutam. Rossz volt a tanulmányom, illetve nem érdekelt akartam is társaságot, nem is. Anyám a maradék pénzén, hogy a megaláztatásoknak véget vessünk, elvitt engem és az öcsémet Horvátországba egy hétre nyaralni. Nem szólt bele mit csinálok. Sok kék, sok fehér. Az első festményem ennek volt köszönhető, egy gemotrikus absztrakt kép volt bútorlapon, csak ebből a két színből állt. Anyám mondta, hogy vigyem el a keresztapámnak, ő képzőművész. Elvittem, beszélgettünk és abban maradtunk, hogy megpróbálom fejleszteni a dolgot, de szigorúan az alapoktól. Azt nem tudtam, akkor még, hogy magasszintű absztrakciót hajtottam végre. </div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">Volt életterv tehát, mi volt még? </div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">Én innentől elkülönültem és hallgatásba burkolóztam. Iskolát váltottam és megpróbáltam rendesen leérettségizni. 24 órából 18 at ébren voltam, próbáltam megszokni a lakótelep sajátosságait, keresve a csendet. Akkor érkezett ide az Auchan, a Tesco, irdatlan módon épülni kezedett minden. Nem volt egy nyugodt hely. Éjjel nappal épült valami. Közeben személyi számítógépek, internet. Csupa új dolog. Ez a képzőművészetet is új perspektíva elé állította. Végül nemsokkal az érettségi előtt rosszul lettem. A félelmtől nem láttam. Szkizofreniát állapítottak meg nálam. Mai napig nem tudom, hogy tényleg beteg vagyok e, vagy csak kezelnek ugyanis szerintem nincs olyan ember, aki ne félne, az életét eldöntő pillanatokban, ha hallagtnia kell bűnözőkről, megfélemlítik vagy zsarolják? </div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">Értem. Ez az állapot a későbbiekre milyen befolyással volt? </div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">Semmilyen. Gyógyszert kaptam rá, leérettségiztem és megpróbáltam bejutni az egyetemre, akkor még főiskolára. </div><div dir="auto">Azt sejtettem, hogy nem fognak felvenni elsőre, de adódott egy lehetőség sz Óbudán egy művészeti szakképző, ahol el tudtam indulni. Itt remek emberek tanítottak, Roskó Gábor, Gerhes Gábor, Baksai József. Reklámgrafikus és nyomdai előkészítő lettem, de a festészet jobban érdekelt. De ez már az a világ kezdett lenni, ahol látszott, hogy az élet nagyrésze, az üzletek, a kultúra, az újságírás szinte minden átkerül a nyomtatásból a képernyőre. Ez az iskola  különben nagyon hasonlított a  Bauhausra. Megismertük a külföldi trendeket és a mesterek nyomán nagyon európai és egyedi szemlélete volt, alapvetően békés, de élhetetlen hely volt Magyarország, úgyhogy 2004 ben elindultam az akkori barátnőm nyomában és két évig Dublinban dolgoztam. </div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">Akkor ez volt az inkább meghatározó számodra? </div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">Amikor megérkeztem volt nálam egy kéthetes retúr és 550 euró. Nem tudtam mi lesz, tudok e maradni vagy sem. A pénzt szinte azonnal elköltöttem a szállásra, gyalog és a szerencsében bízva kerestem a boldogulást. Írország nem a festészetéről híres, de vannak jelentős alkotóik. Abban a bizonytalan első két hétben felkerestem a Phonix parki modern múzeumot, hogy az utcakövön kívül mást is lássak. Csodák csodájára Laurie Anderson ba botlottam. Videóinstallációk, absztraktok, fotómunkák. A bevándorlásról és az otthonkeresésről szólt. Az írek több, mint fele az Egyesült Államokba vándorolt, ugyanakkor az Úniós tagságukkal rengetegen be is vándoroltak hozzájuk, mint én. Erre a helyzetre  Laurie Andersont találták jó tolmácsnak. Kilépve  a magyar közegből, hirtelen rólam szólt a művészet.  Ez furcsa volt, mert itt nem én alakítottam. Otthon kiállítóként, szervezőként, performerként voltam jelen, ha rövid ideig is. </div><div dir="auto">Mindenesetre tanultam hirtelen valami fontosat, és a két éves tartózkodásom alatt még nagyon sok mindent. </div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">Miért hozott újra haza? Gondolom nem a pénz.</div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">Nem. Krimibe illő dolog és persze velem fordulhatott elő csak. Az olcsó munkaerő és a vele kialakuló korrupció mindkét oldalról. Amikor hazajöttem két évig kereskedelmi területen dolgoztam, mint grafikus. A 2008 as recesszió azonban leépített sokakkal együtt. Készítettem közben pár képet, jártam a kiállításokat. Hirtelen azt vettem észre, hogy akik kijöttek az egyetemről szinte azonnal eltűntek külföldre sokan meg be sem iratkoztak, pillanatok alatt kivándoroltak. </div><div dir="auto">Én összesen négyszer próbáltam felvételt nyerni. Egy ideig úgy volt, hogy a Moholyn képeztetem magam, de van ott valami félreértés a szellemiség és történelem kontextusában, amit jellemzően a tanulatlanság és hatalommechanika beárnyékolt. Így maradt a Képzőművészeti. </div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">Intermédia</div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">Igen. Túlzás nélkül. Nem fiatalodtam meg tőle, de láttam, hova járnak a Laurie Andersonok. </div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">Nem volt rossz 30 évesen beülni az egyetemre? </div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">Nézzd, én a horizonton mozgok, mióta vagyok. A generációm nagyrésze elvándorolt vagy nagyon bejöttek neki azok az ingerek, amiket kapott és egymásra találtak valakivel. </div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">Ingerek?</div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">Valamilyen manipuláció. Politikai vagy kultúrpolitikai. Manapság az identitáspolitika a legmenőbb meg csont hülye fogyasztónak lenni. Azt nem értik sokan, hogy azt az akaratot, amit népakaratnak hívnak azt nem az egyén szuverenitása határozza meg, azt diktálják nekik. De nem szeretnék nagyon politizálni. Rengeteg borzalmat láttam életem során, hogy tudjam egy programról  mi célt szolgál? </div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">Beszéljünk a munkádról. Most min dolgozol? </div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto">Egy bohócon. Ez egy Thuymans kép átirata. </div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto"><br></div><div dir="auto"><br></div>