<!doctype html public "-//W3C//DTD W3 HTML//EN">
<html><head><style type="text/css"><!--
blockquote, dl, ul, ol, li { padding-top: 0 ; padding-bottom: 0 }
 --></style><title>Retusált Erdély</title></head><body>
<div><b>RETUSÁLT ERDÉLY</b><br>
Tájképek és képzettársítások<br>
<br>
Megnyitó: 2020. 03. 04, 19 óra<br>
Helyszín: FKSE, 1077. Budapest, Rottenbiller u. 35.<br>
<br>
Résztvev‘ mžvészek: Garda Aladár, Anca Benera & Arnold
Estefan, Fekete<br>
Zsolt, Elekes Károly, Kovács Lehel, Radu Ba˜ie?, KissPál
Szabolcs<br>
<br>
Az erdélyi táj egyezményesen a fest‘i természeti szépség
szinonimája.<br>
Bármely utazási brosúrát lapozzuk is fel, ez az
ábrázolás köszön vissza:<br>
egy szinte mitikus táj tárul szemeink elé gyönyörž
hegyekkel és folyókkal,<br>
melyek id‘tlen id‘k óta ‘rzik a pásztorkodás és egyéb
idillikus<br>
tevékenységek nyomait. Következetesen és vég nélkül
termel‘dik újra ez a<br>
fest‘i táj romantikus<br>
képi világának 19. századi fantáziáit konzerváló
megjelenítés.<br>
<br>
A kiállítás ezt a magától értet‘d‘nek tžn‘,
mégis konstruált képi<br>
reprezentációt veszi górcs‘ alá. A tájkép semleges,
objektív és ártatlan<br>
ábrázolásmódként misztifikált felfogása helyébe
kritikai attitžd lép, mely<br>
a figyelmet a képet készít‘ szubjektív szemlél‘re
tereli. A<br>
tájkép-kifejez‘dések mögött megbúvó dinamizmusok
feltérképezése és a<br>
természetesnek vett igazság megkérd‘jelezése révén az
elvileg semleges,<br>
nosztalgikus kontempláció helyébe a kutató-elemz‘,
“reflektív" nosztalgia<br>
lép (Svetlana Boym). Visszafejthet‘-e az a folyamat, melynek
során a tájkép<br>
eltörölte saját olvashatóságát? Milyen eszmények,
traumák és vágyak<br>
sžržsödnek a táj reprezentációjában? Kit és hogyan
szólít meg a tájkép?<br>
</div>
<div>A Retusált Erdély nem határol el mžvészeti
irányzatokat, úgymint<br>
tájképfestészet, land art, vagy kortárs mžvészeti
gyakorlatok. Ehelyett a<br>
tájképpel foglalkozó mžvészet különféle médiumait
és módjait gyžjti egybe:<br>
festészet, fotográfia, természetmžvészeti akciók
dokumentációja,<br>
elsajátítás, performansz, doku-fikció és mžvészek
kvázi-kurátori<br>
megközelítései kerülnek<br>
egymással párbeszédbe. A kiállítás inkább a
hasonlóságukat hangsúlyozza<br>
reprezentációs médiumokként, illetve az ember természetr‘l
alkotott<br>
képének, természethez való viszonyának közös
vonatkoztatási rendszereként.<br>
Mi marad a természeti tájból a kultúrán és az emberi
nyomhagyáson túl?<br>
<br>
A kiállítás román és magyar származású erdélyi
mžvészek részvételével arra<br>
is választ keres, hogy mit is jelent erdélyi mžvésznek lenni,
illetve, hogy<br>
hogyan járulhatnak hozzá egy kulturális örökség és
hagyomány<br>
újragondolásához? Lehet-e hagyományról úgy gondolkozni,
hogy az nem a<br>
nemzetállam meg‘rzését és meger‘sítését célozza,
hanem történelmi sebek és<br>
traumák<br>
gyógyulását egy potenciálisan transznacionális és
transzkulturális jöv‘ben?<br>
<br>
Kurátorok: Daniela Duca & Major-Kremer Virág<br>
<br>
kiállítás megtekinthet‘: 2020. 03. 04. - 03. 21.<br>
<br>
A berlini Román Kulturális Intézet kezdeményezése.</div>
<div>A budapesti Román Kulturális Intézettel
együttmžködésben.</div>
</body>
</html>