<!doctype html public "-//W3C//DTD W3 HTML//EN">
<html><head><style type="text/css"><!--
blockquote, dl, ul, ol, li { padding-top: 0 ; padding-bottom: 0 }
--></style><title>Szécsényi-Nagy Loránd
kiállítása</title></head><body>
<div>FKSE Studió Galéria</div>
<div>1077 Budapest, Rottenbiller u. 35.</div>
<div><b><br></b></div>
<div><b>DAYS, 86 400.00066 sec</b><br>
</div>
<div>Szécsényi-Nagy Loránd kiállítása<br>
</div>
<div>Megnyitó: 2019. október 29. kedd, 19h</div>
<div><br></div>
<div>A kiállítást megnyitja: Pfisztner Gábor<br>
</div>
<div>A kiállítás megtekinthet‘: 2019. november 8.</div>
<div><br>
Szécsényi-Nagy Loránd aktuális kiállítása -
kapcsolódva korábbi<br>
kutatásaihoz és kísérleteihez, így doktori programjához is
- csillagászati<br>
léptékž alapvetésekb‘l kiindulva a tér és az id‘
észlelhet‘ségének,<br>
valamint láttathatóságának dilemmájából építkezik. A
tárlat a hétköznapi<br>
id‘ definíciónk alapjaként meghatározott “nap"
esszenciáját tárja fel,<br>
csillagunk relatív elmozdulásának obszerválásával és
leképezésével. Bár<br>
ritkán gondolunk erre, a statikusan 24 óraként értelmezett
id‘egységünk<br>
(egy nap) folyamatos változásban van. Hossza minden nappal
módosul. Egyes<br>
becslések szerint ebben az évben a várható átlagos naphossz:
86400.00066<br>
másodperc. Eddig az évben a leghosszabb nap 1.67
milliszekundummal, a<br>
legrövidebb pedig 0.95 milliszekundummal tér el a
definiálttól.<br>
<br>
A tárgy tárgyiasításához (ami jelen esetben a karórák
idejével szemben<br>
létez‘, az embert‘l tulajdonképpen független univerzum
rendje és<br>
rendszere), polaroid és diafilmre rögzített képek,
szekvenciák készültek.<br>
Az igazi csavar a gépezetben a vizsgálódás témájának
és az ehhez használt</div>
<div>eszköznek az összefüggésében keresend‘.
Szécsényi-Nagy Loránd képei nem a Polaroid Corporation
fotóapparátusaival, hanem egy olyan, általa tervezett<br>
és készített lyukkamerával készültek, amelyek a
mžködési elvüknél és<br>
nyersanyaguknál fogva önmagukban hordozzák a szoláris
pályaívek id‘beli és<br>
térbeli lenyomatát. Az elméleten, valamint a látható képen
túl a szó szoros<br>
értelmében is, hiszen mindkét használt film pozitív képet
eredményez, így<br>
az azokat létrehozó fénysugarak effektív hatással és
kapcsolatban voltak a<br>
hordozóval.<br>
<br>
Megkerülve a gyártási titkot, a szempillantás igényét és
a direkt pozitív<br>
képrögzítés céges mechanikáját, a híres pár
másodperces képformátummal<br>
állunk szemben, ami tulajdonképpen ellentettje a médiumot
megteremt‘<br>
igényeknek és elvárásoknak: hiszen órák hosszat
készül. A fényképezés ‘se<br>
találkozik a szociológiai hatáshalmazzal bíró és haladó
mainstream<br>
fotográfia végletekig demokratizált jelenével. Éppen úgy,
ahogyan az<br>
id‘mérés társadalmilag regulázott módszere a megfigyelés
‘si gesztusával,<br>
az észlelés rögzítésének archaikus ritmusával, valamint
az eredmény<br>
közösségi értékével.<br>
<br>
Mert közben a figyelem irányultsága lesz a lényeg: mennyi
ideig és mit<br>
obszervál a megfigyel‘ és miért?<br>
Egyáltalán: ki a kép készít‘je? Mi történik, amikor a
kézben tartással<br>
kontroll alatt álló kamera tulajdonképpen magára marad? A
készít‘je<br>
telepíti a helyszínen, majd elhagyja a gondosan megválasztott
területet,<br>
ezt követ‘en pedig, mint egy kihelyezett, hozzávet‘legesen
80%-ban kész<br>
elképzelés, a film figyeli/rögzíti, mi történik 24 óra
alatt. Mondhatnánk,<br>
hogy “egy-nap-alatt", de az nem volna elég pontos.
Veszítenénk jó pár<br>
miliszekundumnyi misztériumot.<br>
<br>
kurátor: Majsai Réka<br>
<br>
Az esemény az NKA - Nemzeti Kulturális Alap támogatásával
valósul meg.</div>
<div>http://www.nka.hu/</div>
<div><br></div>
<div>Külön köszönet: C3 - Kulturális és Kommunikációs
Központ Alapítvány</div>
</body>
</html>