[im] Nemhogy

[Tamas St.Auby]

H-síp! kedves Kétlégypápa, 
 
nem értem, hogy a Dunszt miért csak egy 
olyan dekor-művészt interjúvolt meg, aki 
nem érti a nem-dekor szobrod, 
negatívan áll hozzá, és nem tiltakozik a 
szobrod ledöntése ellen. 
 
Nem értem, hogy a Dunszt párhuzamosan miért 
nem interjúvolt meg olyan művészt is, aki 
érti a szobrod, 
pozitívan áll hozzá, és 
tiltakozik a szobrod ledöntése ellen. 
 
Nem értem a címadó mondatot: 
„Ez a munka lenéző a magyarországi közélet 
elszenvedőivel szemben”. 
 
Nem értem, hogy az interjú-alany miért vádolja 
reflektálatlansággal a szobrod, miközben ő maga 
csak dekorációt csinál, ami 
eleve merő reflektálatlanság. 
 
Nem értem ezt az önellentmondást: 
„(…)  a reflektáltságnak csakis a hiányával találkoztam (…)” 
-  
„(…) a (…) tudvalevően erős kijelentéseket hordozó munkáját (…)”. 
 
Nem értem, hogy az interjú-alany miért nem tiltakozik a 
szobrod önleleplező, önföljelentő, rasszista ledöntése ellen, sőt 
hallgatólagosan miért ért azzal egyet. 
 
Nem értem, hogy rasszisták miért döntenek le szerintük 
rasszista szobrot. 
 
Nem értem, hogy az idejében kivezényelt rendőrség és 
fegyveres katonaság(!) miért nem akadályozta meg, s hogy 
a miniszter úr is nyilvánosan bátorította az előre bejelentett 
közvagyon-rongálást. 
 
Nem értem, hogy miért nem tiltakoznak a 
szobrod ledöntése és közvagyon rongálása ellen 
legalább a művészeti illetékesek, a kritikusok, 
a műtörténészek, az esztéták, a művészeti iskolák, 
a Szerzői Jogvédő Hivatal, a galériák, a múzeumok, 
a Magyar Művészeti Akadémia, 
a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia s 
maguk a művészek. 
 
Nem értem, miért nem nyilvánvaló mindenki számára, hogy 
szobrod, túl a sokrétűen komplex, szellemes jelentésein, 
még a szem szivárványhártyájának is szokatlanul volt szép. 
 
Pedig érthetném mindezt, hiszen 
én vagyok a felelős mindenért.  
Nem voltam képes megvédeni a szobrod sem. 
c

H-síp! kedves Kétlégypápa, 

nem értem, hogy a Dunszt miért csak egy 
olyan dekor-művészt interjúvolt meg, aki 
nem érti a nem-dekor szobrod, 
negatívan áll hozzá, és nem tiltakozik a 
szobrod ledöntése ellen. 

Nem értem, hogy a Dunszt párhuzamosan miért 
nem interjúvolt meg olyan művészt is, aki 
érti a szobrod, 
pozitívan áll hozzá, és   
tiltakozik a szobrod ledöntése ellen. 

Nem értem a címadó mondatot:
„Ez a munka lenéző a magyarországi közélet 
elszenvedőivel szemben”. 

Nem értem, hogy az interjú-alany miért vádolja 
reflektálatlansággal a szobrod, miközben ő maga 
csak dekorációt csinál, ami 
eleve merő reflektálatlanság. 

Nem értem ezt az önellentmondást: 
„(…)  a reflektáltságnak csakis a hiányával találkoztam (…)” 
- 
„(…) a (…) tudvalevően erős kijelentéseket hordozó munkáját (…)”. 

Nem értem, hogy az interjú-alany miért nem tiltakozik a 
szobrod önleleplező, önföljelentő, rasszista ledöntése ellen, sőt 
hallgatólagosan miért ért azzal egyet. 

Nem értem, hogy rasszisták miért döntenek le szerintük 
rasszista szobrot. 

Nem értem, hogy az idejében kivezényelt rendőrség és 
fegyveres katonaság(!) miért nem akadályozta meg, s hogy 
a miniszter úr is nyilvánosan bátorította az előre bejelentett 
közvagyon-rongálást. 

Nem értem, hogy miért nem tiltakoznak a 
szobrod ledöntése és közvagyon rongálása ellen 
legalább a művészeti illetékesek, a kritikusok, az esztéták, 
a művészeti iskolák, a múzeumok, a Magyar Művészeti Akadémia, 
a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia s 
maguk a művészek. 

Nem értem, miért nem nyilvánvaló mindenki számára, hogy 
szobrod, túl a sokrétűen komplex, szellemes jelentésein, 
még a szemnek is szokatlanul volt szép. 

Pedig érthetném mindezt, hiszen 
én vagyok a felelős mindenért.  
Nem voltam képes megvédeni a szobrod sem. 
Nemhogy a turbulenciától a csőcseléket. 

BRAHMAHAHA! 

síp!-H, 
St.Turba Tamás, 
NETRAF-ügynök 
  a turbulenciától a csőcseléket. 
 
BRAHMAHAHA! 
 
síp!-H, 
St.Turba Tamás, 
NETRAF-ügynök