[im] Öninterjú ( 2. rész)

[Levente Sándor Szabó]

Akkor ez nem egy szimpla bohóc?


Ez egy bohóc félhomályban egy fekete luftballonnal. Önirónia is, de még
nincs kész. Ezt rendesen szeretném megfesteni, olajfesték, terpentin...


Miért eddig hogyan készültek a festményeid?


Egy vízzel hígítható olaj festéket használtam, de nem az igazi. Rendkívüli
erőfeszítésekbe kerül vele a munka, bár kétségtelen, hogy
környezetkímélőbb. Mindenfélé egyébb kondenzátorokat kellene hozzá venni,
de azt nem bírok. Nem szívesen mondom ezt, de ez van. Mióta az eszemet
tudom exisztenciális válság áldozata vagyok. Hol gazdasági, hol politikai,
hol csak hétköznapi szinten.


Ezt most a betegségedre érted?


Figyelj! Én hétköznapi ember vagyok, abban az értelemben, hogy szednem kell
a gyógyszerem. Oda kell figyelnem mit eszem és elegendő mennyiséget
aludjak. Ha nem szedném a gyógyszert nem lennék képes figyelni magamra. Ezt
csinálom. Pár dolog nem megy csak, az orvosom azt mondja, akár lehetne
jogosítványom is.


És lesz?


Nem tudom. Ábrándozom nagy dolgokról, mint, hogy jól fogok keresni,
megbíznak bennem és én is társat találok, de ezek ilyen nagy dolgok. A
képzőművészetet kisemmizi a filozófia. Keveseknek megadatik, hogy méltassák
őket és intejúkra kérjék, meghívják ide oda.


Kisemmizte?


Ne mennjünk bele. Van erről egy könyv, olvassd el. Nekem elég, ha egy
művelt szakmabeli azt mondja, a materialistákat matériaként kell kezelni.


És mi a nem helyén való ebben a kijelentésben?


Csak gondold végig mennyire materialista, aki ezt kijelenti.


És lehet ezt másképp megközelíteni?


Egy egészséges kölcsönhatással. Nem versengve,  szerintem.


Kanyarodjunk vissza képekhez. Neked rengeteg anyagod halmozódott fel, amit
szinte senki sem látott. Mi van ezekkel? Mire számítasz?


Mire bekerültem az egyetemre volt annyi munkám, hogy meg lehetett volna
belőle tölteni egy Műcsarnokot, csak annyi különbséggel, hogy
intézménykritikaként lehetett volna egyedül értékelni, mivel képzésen kívül
készültek úgymond autodidkta módon. Mindig egyetemes dolgokat készítettem,
csak nem voltam megfelelő helyen hozzá. De igazából mindig az új és újabb
képek a lényegesek és hogy dolgozni tudjak. Én a korom miatt kiestem a
legtöbb pályázatról, ahogy terveztem, hogy képzésen belül visszajutok
Írországba az sem jött össze. Sokat gondolkodom rajta nem lett volna e jobb
csak annyit írni a pályázatba, hogy látni szeretném az öcsémet?


Miért az nyert volna?

Sokkal inkább, mint bejelenteni a Festészet végét.


Igen, emlékezetes dolog. De mintha nem lett volna őszinte.


Őszinte még volt, de kevésbé értékelhető a tudományos retorika szintjén.


A körülmények között, azért érthető volt.


Köszönöm. Ilyet még nem hallottam. Kicsit zavaros volt szerintem. Beszélni
Istenről, a hiperralitásról úgy, hogy a filozófiát összkötni a festészeti
hiperrealizmussal meg belevenni magam, hogy végsősoron ki vagyok egy
egyetemi előadóban hallgatóként előadó? Nehéz volt, kevés időm is volt.


Volt valami, ami könnyen mennt?


Te most viccelsz. ( nevet) Alkotni nehéz.
-------------- next part --------------
An HTML attachment was scrubbed...
URL: <https://lists.c3.hu/pipermail/intermedia-l/attachments/20200814/12ab6cc5/attachment.htm>