[im] Valamire gondolni kell

[Levente Sándor Szabó]

Reggelent remegek

Vagy a félelem, amit csak tudok

Vagy, mert még a hűvös idő köszön


Lassan öltözöm és lassan állok talpra

Bár talpra állni nehéz

Én elszenderednék még

Ez a valóság, ami emészt


A példamutató sportlók

És a példázat hívei most

Támpontokat keresnek

És ezt kell elszégyelnem, mert

Sosem kedveltem őket


Mostmár a miénk vagy

Pedig sosem kellettem


Valami olyasmit kell látnom

És hallanom, amit nem akartam

Szépen megvolt a kis hitem

Európában, itt

Ahol még sétálhatok lassabban

Senki nem sűrget

Nincs társadalmi kényszer

És nem kell félned


Majd nekem is összejönnek

A boldog portrék, emlékképek

Majd fognak örülni nekem is


Szeretném, ha így lenne

Helyén a dolgokat, a dolgok helyükön kezelve

Engem is egyszer szeretni fognak

Nem taposnak el

Nem rántanak be olyan dolgokba, amit nem szeretnék

A tömeg, tömeg marad

Dél körül kevés ebéd


Valahol te is ott vagy

Csak még nem ismerjük egymást

Eltelik egy nap, meg egy másik

Most félni kell egymástól

De a félelemben

Az álmok tarka színe játszik


A karomba vagy, vagy a karodban

Valamire gondolni kell

Hogy ez a természet húzta korlát

Valahogy reményben omoljon le



Új antik feljegyzések 13/ a koronavírus idején
-------------- next part --------------
An HTML attachment was scrubbed...
URL: <https://lists.c3.hu/pipermail/intermedia-l/attachments/20200417/3c20ad0f/attachment.htm>