[im] Egyszerre fennt és egyszerre alul

[Levente Sándor Szabó]

Téli ruhából nincsen sokam

Inkább az átmeneti volt

Amit szerettem


Most kinek tetszenék

Ha mennék egy igazi tavaszi szettemben


Igyekszem szépen így is

Kisímultan

Bár csak az ágyat nyomom

Hetek óta


A nem levés

Igazi igénye

Rettegve pihenés

A nagy csöndért cserébe


Az idegek elsímulnak

Nincsenek kérések

Nincsenek parancsszavak


Ahogy a frontális lebeny is

Kisímul

Megnézed a vegetáció

Hogyan van latinul


Az esztétikai paradigma

Kant “ szerénysége”

Próbálkozol gondolni a jóra, a szépre


Majd hagyod, hogy sodorjon a gondolat

Belátsz és megbocsájtasz

Régmúlt dolgokat


Kétszer ébredni egy napon belül

A délutáni napfény

A takaródra felül, egy foltban


Felmelegít, leizzadsz

Nem tehetsz róla


Visszadod magadat a színezetnek

Álmok jönnek,

Álmok mennek


Ez egy hosszú Warhol-i műremek

Vagy egy Moholy

A fénytörések szórakotató lehet


A pici eróziók, vagy csak a felhők vonulása

A lélekzetvételek, a lábújjak mozgatása


A távolban ott van, hogy ennek egyszer vége lesz

Közel vagy Istenhez

Kérhetsz és remélhetsz


A hatodik vagy hetedik kapu

Tudod, hogy ez az egész tényleg nem kamu


Talán a bölcsek utolsó suttogása

Piciket lépj

És figyelj másra


Bár ha az álom nehéz

A tükörkép korrigál

El innen vész, el innen halál


Magadba mélyedsz

Egy maszk alatti mosoly

Egyszerre fennt van

És egyszerre alul



Új antik feljegyzések 12./ a Koronavírus idején
-------------- next part --------------
An HTML attachment was scrubbed...
URL: <https://lists.c3.hu/pipermail/intermedia-l/attachments/20200416/7b5c7c99/attachment-0001.htm>