[im] fwd - Feladó: Gyuro Kozmo 2019. szept. 12., Rajk Laci Gyászvers (Trauer Poem - mit Übersaetzung)

[Tamas St.Auby]

Gyuro Kozmo: 
 
  
Laci, te

Nagyon szerettem. Csodálatosnak láttam. 
Mint egy szikla. Nagy voltál, hatalmas. 
Arcod tele ránccal. Mint szobron vájatok. 
Halott barátok! Nem még! Még várjatok! 
 
Most elmentél Te is, árvaházi társam, 
Legrégebbről ismersz, még átölel karom 
a képzeletben - de felnőttként csak álltunk 
Kezünkbe füst és csöndben piáltunk. 
 
Mindig, mikor egy építményed mellett 
Elvitt utam - hát Rád gondoltam én. 
Az össze-vissza vágott fémekben az arcod 
Tükröződött: nem volt hiába harcod. 
 
………………………………… 
  
An Laci (Rajk) 
 
Ich hab Ihn sehr gliebt. Sah ihn als ein Wunder. 
Wie die Felsen - Du warst gross - echt riesig. 
Dein Gesicht voll mit Falten wie die Nuten 
Gestorbener Freund, ich grüss die and're Toten. 
 
Du bist jetzt weg, mein Freund aus Waisenhausen 
Du könntest mir als erster, mein Arm hat Dich umarmt 
In meinen Vorstellungen - als Gewachsener wir bloss standen 
Mit Rauch im Hand - und Wein, und nichts verstanden. 
 
Immer wenn ich neben einer deines Gebauden 
Ging - hab ich natürlich bloss an Dir gedacht 
An diese Metalle-Oberflaeche  zusammengebunden 
sah ich dein Gesicht - jetzt is es verschwunden. 
 
………………………………… 
 
(Notiz: L.R. war 5 Jahre alt als ich als Neugeborene  in dem selben Institut  war - er konnte eben zu ihr Mutter zurückkehren.) 
 
(Megjegyzés: R.L. ötéves volt, mikor engem abba az árvaházba tettek újszülöttként, és épp abban az évben került haza anyjához.)