[im] (no subject)

[Szabó Levente]

Esti Ima /2002-2016

Ne haragudj rám
Hogy annyi éjjen át hazudtam neked
Mint a természet, ha rosszkor hoz hideg szelet
Annyi éjjen át beszélgettem a halállal
És próbáltam még táncolni a világgal

Bocsássd meg, ha hallgattak rám
És valakit becsaptam 
Bocsássd meg
De néha el elakadtam
Úgy én nem tudok táncolni
Igazából sosem tudtam
És bocsáss meg
De csak szeretni tudtam

Lehet hogy én leszek a rablóbb
Te meg a tisztességes
De nem tudok  mindennel jóban lenni, 
Az én időm is véges
Nem adtàl  tanácsot
De igaz, hogy a világ sosem tetszett
Gyűlöltem, amikor épp szeretni kellett
Az én időm is véges
És te bekebeleztél 
Meggyaláztam mindent
Bocsáss meg eztán mindenért

Bocsássd meg, ha még sok éjjel mégis táncolok
Hogy sok hazugságot valakiknek otthagyok
Senki voltam akkor is most is
De szeretni úgy nem lehet
Hogy engedély  kell rá 
Talán szerencse volt
Hogy valaki meghallott
Ha hazudtam neked 
Az csak addig tartott

Millió varju között egy veréb
Ha rosszabb lett 
Bocsáss meg mindenért


Ne haragudj rám, hogy 
De sokmindent nem tudtam
Amennyit lehetett magamban tartottam
Lehet hogy sokra kérted ezt a csekélyt 
Ha képtelen voltam 
Bocsáss meg mindezért

Én csak egyféle képpen tudlak szeretni
Bocsássd meg ha nem tudlak néha követni


Az iPhone-omról küldve