[im] minszk modell

[János Sugár]

/.../
Harmadnapon az “U" Galériába megyünk. Éppen arra 
a helyre, amely a legkevésbé mondható 
alkalmazkodónak Minszkben. Ide nem lehet 
véletlenül betévedni, az “U" Galériába 
szándékosan kell bemenni.

A kiállítóteret, könyvesboltot, ajándékboltot, 
kiadót és hangulatos borozót magába foglaló 
kisebb kultúrkomplexum ugyanis az állam által még 
éppen megtžrt fehérorosz független kultúra 
f‘hadiszállása. Mi sem véletlenül beszélünk meg 
ide találkozót Artur Klinauval, az ellenállás 
ismert alakjával. Eleinte kissé zavartan említjük 
meg, hogy “olyan nyugatias ez a hely". Még 
érezhet‘en a város hatása alatt vagyunk. De 
Klinau, aki egész életében Minszkben élt, és 
könyvet is írt róla - amely Minszk, az álmok 
napvárosa címmel Magyarországon is megjelent -, 
mosolyogva engedi el a füle mellett a megjegyzést.

Megfontolt, bölcs ember benyomását kelti. Kortárs 
íróként és képz‘mžvészként, a független kultúra 
képvisel‘jeként többször megtapasztalta, hogy 
Fehéroroszországban nem könnyž a hivatalos, 
állami kultúrával felvenni a harcot: - Itt is 
kapitalizmus van - mondja -, de más típusú, mint 
az amerikai. Hiányzik bel‘le a szabadság. Senki 
nem beszél már Marxról és a kommunizmusról, a 
régi nagy eszme eltžnt. Új projekt indult, az 
egyszerž fogyasztói társadalom építése az állam 
teljes körž ellen‘rzése alatt. Vegyél bundát 
tízezer dollárért, menj el nyaralni, vegyél 
házat, drága autót. A fogyasztás üdvözlend‘. De a 
politikába ne avatkozz bele. Ne csinálj független 
újságot, s‘t egyáltalán ne kezdeményezz semmit - 
mondja.

à maga azonban több mindenbe belekezdett már. A 
80-as évek végén lett szabadúszó mžvész, a nagy 
remények id‘szakában, amikor új er‘re kezdett 
kapni a nonkonformista mžvészeti hullám. Nem 
jelentkezett katonai szolgálatra, és nem járt el 
a traktorgyárba, inkább konceptuális mžvészettel, 
installációkkal kezdett foglalkozni. Kés‘bb 
csoportokat alapított, fesztiválokat szervezett. 
Ma már írónak tekinti magát, a negyedik regényén 
dolgozik. Csak közben az történt, hogy a 
várakozások nem igazolódtak be. Azt mondja, olyan 
ma Fehéroroszországban kortárs mžvésznek lenni, 
mintha folyamatosan partizánharcot kéne 
folytatni. A hivatalostól élesen elkülönül‘, 
független kultúráról az állam jobb esetben nem 
vesz tudomást. Nem nyomja el közvetlenül, de 
egyfajta mesterséges izolációra próbálja 
kényszeríteni, egy olyan zárt gettóba szorítani, 
amelynek határain belül a nemkívánatos személyek 
nyugodtan tevékenykedhetnek.

A lényeg, hogy a saját bels‘ köreiken kívül ne 
tudjanak hatni. Klinau például már húsz éve nem 
szerepelt a televízió képerny‘jén, holott azel‘tt 
rendszeres vendég volt.
-Ez így még mindig sokkal jobb, mintha nyíltan 
beavatkoznának - mondja. - Ilyenre is volt már 
példa, és mi ezt dicséretnek fogjuk fel. 
Általában amikor az állam belép a független 
kultúra területére, az azt jelenti, hogy veszélyt 
észlelt ott, mert egy általa nem teljes köržen 
ellen‘rzött jelenség átlépte  a kijelölt határt. 
Tehát elkezdett hatni.
/.../
http://nol.hu/kulfold/napvaros-felhomalyban-1606091