[im] fwd - Helyszíni tudósítàs/2

[Tamas St.Auby]

Helyszíni tudósítàs/2

Párizs, 2016 április 17

 
A Köztársaság téri Nuit debout–k (kiejtés : nüi döbu, lásd a fordítást a múlt heti tudósítsban:https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1040795592633167&id=135424713170264) továbbgyűrűznek az országban és Európában ; a nagygyűlések egyre-másra, gyors ütemben szerveződnek Rennes-ben, Nantes-ban, Toulouse-ban, Strasbourg-ban, Lyonban, és a határon túl, Berlinben, Brüsszelben, Madridban, Barcelónában, Valenciában.

 
Ahogy Párizsban, a fiatalok és a velük tartók mindenütt az ország és Európa politikájáról, az élet -és munkakörülmények általános ellehetetlenedéséről, a meg nem szűnő faji és nemi megkülönböztetésről, a mind tömegesebb hajléktalanság és a menekültek, a környezetrombolás, a multik és vezető politikusok adócsalásainak problémáiról, és ezek összefüggéseiről vitatkoznak.

 
A múlt heti tudósítàsban jeleztem, hogy a mozgalom a februàri Munkatörvénykönyv reformtervezetével kezdődött. « Mi a baj ezzel a reformtervezettel ? » kérdezte a tudósítás egyik olvasója. Nos, a törvényjavaslat összes pontját hosszú lenne felsorolni. Összefoglva, a tiltakozók szerint a reformtervezet egyfelől kihúzza a Munkatörvénykönyvből azokat a pontokat, amelyek előírják a munkahelyi demokrácia formáit, a szakszervezetekkel való konzultáció módozatait, másfelől engedélyezi az olyan vállalati és üzemi szintű intézkedéseket, amelyek megkönnyítik, a dolgozók munkaidejének önkéntes felemelését, a túlórabérek csökkentését, akár ki nem fizetését, a haszonnal működő vállalatoknál, üzemeknél az elbocsájtásokat, a gazdaság « überizálását », azaz a munkavállalók nem vállalati alkalmazását, hanem kényszerítésüket arra, hogy egyszemélyes vállalkozókként dolgozzanak a multiknál. (Az utóbbiak számára ez két nagy elönnyel jár : nem ők fizetik a nyugdíj-és társadalombiztosítási hozzájárulást, hanem a munkavállalók, és a munkaidőbeosztás valamint a munkakörülmények ellen a dolgozók csak egyénileg, elszigetelten, kis hatékonysággal emelhetik fel a szavukat.)

 
Az egyre több sérelemnek hangot adó francia Nuit Debout mozgalom elsődleges célkitűzése továbbra is e reformterv visszavonása, de ami Európa más országaiban is növekvő visszhangra talál, az az a gondolat, amelyet a Köztársaság-téren egy fiatal fogalmazott meg : « Ez a törvényjavaslat csak egy ága annak a [beteg] fának, amelyet ki kell vágni. »

 
A nagygyűléseken hozzászólók még emlékeznek az EU 2015 elsö félévének görög epizódjára, így mindenkiben felmerül a kérdés, hogy a jelenlegi francia kormány meddig mehetne el, ha netán a közvélemény többségének irányába gondolna elmozdulni. A gyakori válasz a Köztársaság téren és másutt, hogy Franciaország nem Görögország. Ha itt valami elmozdul, új irányt vesz, érvelnek az optimisták, azt nem lehet olyan könnyen elsöpörni, mint a meglehetősen elszigetelt görög kormány törekvéseit.

 
Hogy a mozgalmat valóban a francia közvélemény többsége támogatja, azt az Orange és iTélé megrendelésére nemrég készített reprezentativ BVA-közvéleménykutatás  eredményei mutatják : a megkérdezettek 56%-a magáévá teszi a Nuit debout-k követeléseit, társadalmi kategóriákra lebontva, a munkások 70%-a, a kisjövedelmű családok 68%-a, a kevés diplomával rendelkezők 65%-a, a közép-menedzserek 55%-a és a sok diplomával rendelkezők 53%-a. Tehát nemcsak a diákoknak, a fiataloknak van elegük a rosszul fizetett, agyonellenőrzött, bizonytalan, flexibilizált, karrier-perspekívákat hiányoló munkákból.

 
A politikai hovatartozást nézve is érdekes a fenti közvéleménykutatás. A Szocialista Párttal már korábban szakított baloldali pártokhoz közelállók  95%-a, a Szocialista Párttal szimpatizálók 53%-a támogatja a mozgalmat, míg a magukat jobboldalinak vallók 66%-a szemben áll vele. Ezek az arányok többek között azért is érdekesek, mert nem felelnek meg az utóbbi évek választásai alapján megrajzolt szociális térképeknek. Sok megfigyelő szerint   figyelemre méltó átalakulásról van szó, és ez a változás semmiképpen sem mellőzhető a jövő évi elnökválasztás eredményének előrejelzéseiben.

 
De ami szintén fontos ebben a közvéleménykutatásban, hogy a baloldalt illető általános terminilógiai zűrzavarban ez a mostani mozgalom megvilágítást ad arról, hogy ma Franciaországban hol húzható meg a baloldal és a jobboldal közötti választóvonal. Az a ma Franciaországban hatalmon lévő Szocialista Párt, amely François Mitterand második mandátuma óta gyakorlatilag feladta szociális elveit, és átállt a munkavállalók érdekképviseletére, vallják sokan, valójában a jobboldal részének tekinthető.

Körösi Zsuzsa

 
Az első, múltheti tudósítás : https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1040795592633167&id=135424713170264


-------------- next part --------------
An HTML attachment was scrubbed...
URL: <http://lists.c3.hu/pipermail/intermedia-l/attachments/20160418/86a23ca2/attachment.html>