[artinfo] Fwd: Budapest Galéria | Eddig minden rendben | Megnyitó: 2020. július 9., (csütörtök) 18:00

[Budapest Galéria]

*EDDIG MINDEN RENDBEN*

BUDAPEST GALÉRIA
1036 Budapest, Lajos utca 158.

2020. július 10 – szeptember 6.

A kiállítás kurátora:
GADÓ FLÓRA

Kiállító művészek:
ADELINA CIMOCHOWICZ | EMBER SÁRI | BARBORA KLEINHAMPLOVÁ ÉS TEREZA
STEJSKALOVÁ | KATERINA KONVALINOVÁ | KRISTÓF KRISZTIÁN | VIRGINIA LUPU |
SZEMZŐ ZSÓFIA | VARJU TÓTH BALÁZS | MADALINA ZAHARIA

Grafika:
JÁKOB BÁLINT

Megnyitó:
2020. július 9., (csütörtök) 18:00
A megnyitó nyilvános, de regisztrációhoz kötött. Regisztrálni az alábbi Google
Forms
<https://docs.google.com/forms/d/1CTf_Rp2-a764-dZ6-fo8AwXwtb7lGZeIXXLojnGDS2E/viewform?edit_requested=true>
kitöltésével lehet.

Megnyitja:
HORVÁTH BENCE, újságíró

Facebook <https://www.facebook.com/events/917219472076976/>


EDDIG MINDEN RENDBEN

Majdnem három hónapos késéssel tud megnyílni a Budapest Galéria következő
kiállítása, az Eddig minden rendben, amely mindennapi szorongásainkat, a
teljesítménykényszert, a munkából fakadó kiégést, valamint az erre való
reakciókat vizsgálja. A kiállítás előkészítésekor senki sem gondolta, hogy
egy világjárvány megjelenésével ezek a helyzetek és érzetek még jobban
kiéleződnek. A koronavírus hatására a mókuskerék sokak számára leállni
kényszerült – megakasztva munkafolyamatokat és elbizonytalanítva
megélhetéseket, – mások számára pedig még jobban felgyorsult, és sokan egy
újfajta szorongással találták magukat szemben. Meghatározó tapasztalttá
vált, hogy féltünk az ismeretlentől, a kiszámíthatatlantól, attól, hogy nem
tudtuk, meddig fog tartani ez az állapot. Sokakban felmerülhetett, hogy
visszaállhat-e a “normális” élet, és mit nevezhetünk majd ezentúl
normálisnak? Most, hogy a fokozatos enyhítésekkel ismét egy megváltozott
helyzetbe kerültünk, fontossá válhat az a kérdés, hogy miként tekinthetünk
azokra az élethelyzetekre, amelyek eddig sem voltak problémamentesnek
nevezhetőek. A munkák, noha jóval a koronavírus megjelenése előtt
készültek, mégis számos olyan nehézségre mutatnak rá, amelyek az elmúlt
hónapokban még jobban előtérbe kerültek vagy új jelentésrétegekkel
gazdagodtak. A kiállítás címe ironikusan fordítja ki az ismert film
mondatát, hiszen azt eddig is sejtettük, hogy semmi sincs rendben, de most
már talán beszélni is tudunk róla.

*

„Eddig minden rendben, eddig minden rendben…” – idézi egy

 ötvenedik emeletről zuhanó férfi mantráját a Gyűlölet című francia film
egyik főszereplője. A mondat ellentmondásosságát alapul véve a kiállítás
napjaink olyan, sokunk számára alapélménnyé váló jelenségeiből indul ki,
mint amilyen a szorongás, a stressz vagy a kiégés. Ennek hátterében jórészt
a 21. század teljesítményelvűsége, a produktivitás kényszerű hajszolása
áll. (lásd például: Byung-Chul Han: A kiégés társadalma, Typotex, 2019). Az
én gyakorlatilag saját magával versenyezve egy olyan önkizsákmányoló
életmódot teremt, amely sok esetben vezethet állandó szorongáshoz vagy
burnout szindrómához. Az állandó készenlétben állás és a rugalmasság
elvárásának köszönhető, hogy napjaink késő kapitalista rendszerében egyre
jobban összemosódnak a határok munka és szabadidő között. Mókuskerékben
érezzük magunkat, amelyből lehetetlen kiszállni.
Mégis, milyen kiutak létezhetnek ebből, az egyént egyre jobban felemésztő
helyzetből? Ki tudunk-e még kapcsolni és ha igen, hogyan? Felmerül a
kérdés, hogy mennyiben nyújthatnak segítséget a különböző terápiás és
önsegítő módszerek vagy a lassulást előtérbe helyező stratégiák. Hogyan
értékelődnek fel a nem tudományos és racionális, hanem intuitívabb,
spirituális és mágikus viszonyulások? A nemzetközi, a régió alkotóit
előtérbe helyező csoportos kiállítás egyfelől olyan műveket mutat be,
amelyek hol közvetlenül, hol áttételesebben foglalkoznak a szorongással és
a stresszel. Ehhez kapcsolódva hangsúlyossá válik a (művészeti) munka
egzisztenciálisan kiszolgáltatott jellege, a művészként való elhelyezkedés
és az önreprezentáció nehézsége, valamint a tágabb értelemben vett
létbizonytalanság kérdésköre is. Másfelől részben egyéni, részben közösségi
rítusokat, megoldási javaslatokat mutat be a kiállítás, amelyeket a
művészek hol követendő példaként, hol pedig kritikusan értelmeznek. Az
alvás és pihenés fontosságának visszahódításától kezdve, a különböző
meditatív, távol-keleti praxisokon át, a társadalomból kivonuló, közösségi
modellek kialakításáig a kiállítás a válaszok heterogenitását helyezi
előtérbe.


////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////

*SO FAR, SO GOOD*

BUDAPEST GALLERY
1036 Budapest, Lajos utca 158.

10 July – 6 September 2020

Curator:
FLÓRA GADÓ

Exhibiting artists:
ADELINA CIMOCHOWICZ | SÁRI EMBER | BARBORA KLEINHAMPLOVÁ AND TEREZA
STEJSKALOVÁ | KATERINA KONVALINOVÁ | KRISZTIÁN KRISTÓF | VIRGINIA LUPU |
ZSÓFIA SZEMZŐ | BALÁZS VARJU TÓTH | MADALINA ZAHARIA

Graphic design:
BÁLINT JÁKOB

Opening:
9 July, 2020 6 pm
In order to attend the opening, you need to register on the following Google
Forms
<https://docs.google.com/forms/d/1CTf_Rp2-a764-dZ6-fo8AwXwtb7lGZeIXXLojnGDS2E/viewform?edit_requested=true>

Opening speech by:
BENCE HORVÁTH, journalist

Facebook <https://www.facebook.com/events/917219472076976/>



SO FAR, SO GOOD

The Budapest Gallery’s upcoming exhibition, So Far, So Good, which examines
our everyday anxieties, the compulsion to be productive, burnout from
overwork, and our reactions to all three, will open after a delay of almost
three months. During the preparations for the exhibition, none of us
reckoned with the possibility that, with the onset of a pandemic, these
situations and feelings would become even more acute. As a result of the
coronavirus, the hamster-wheel came to a halt for many people – suspending
work processes and destabilizing livelihoods – while for others it started
spinning even faster, and many found themselves facing a new kind of
anxiety. Our fear of the unknown, the unpredictable, and the question of
how long this condition would last became decisive. Many wondered if we
could (or should) return to “normal” life, and what would we consider
normal from now on? Now that we have returned to a more familiar situation
with the gradual easing of restrictions, the question of how to look at
situations in life which were hardly problem-free before this dramatic
moment may become more important. The works of art, although created before
the coronavirus hit the world, nevertheless point to a number of
difficulties which in recent months have come to the fore or have been
enriched with new layers of meaning. The title of the exhibition ironically
twists the sentence from the well-known film, as we had already sensed that
things were not “alright,” but now perhaps we are better able to speak
about this.

*

“So far so good, so far so good…” – as one of the main characters of the
French film La Haine quotes a man saying a mantra to reassure himself while
falling from a skyscraper. Taking the contradictory nature of this quote as
its point of departure, our exhibition revolves around contemporary
phenomena that have become integral to our general mood: anxiety, stress or
burnout. For the most part, the performance-based character of the 21st
century and the compulsive pursuit of productivity are to blame for this.
(See, for instance The Burnout Society by Byung-Chul Han). Practically
competing with itself, the self gives rise to a self-exploiting lifestyle
that can easily lead to constant anxiety or burnout syndrome. It is owing
to the expectation of constant standby and flexibility that the boundaries
between work and free time are becoming increasingly blurred in today’s
late capitalist system. We feel trapped in a treadmill that is impossible
to get out of.
Still, what are the potential ways out of this situation that keeps eroding
the individual? Can we take a break and if yes, how? The question arises:
to what extent various therapeutic and self-help methods, or slow living
strategies can be of help? How are approaches that are less scientific or
rational and more intuitive, spiritual and magical becoming more
appreciated? With a focus on artists from across the region, our
international group exhibition presents, on the one hand, works that
directly or indirectly address anxiety and stress. In relation to this, the
existentially vulnerable quality of (artistic) work becomes emphasised as
well as the difficulty of self-representation and finding a job, and the
theme of existential insecurity in general. On the other hand, the
exhibition presents individual as well as collective rites and proposals
for solutions, interpreted by the artists either critically or as examples
to be followed. From the reclamation of the importance of sleep and
relaxation through various meditational, Far Eastern practices to the
development of models for communities seceding from society, the exhibition
prioritises the heterogeneity of answers.