[artinfo] Marianne emlékkönyvébe / Gink - Járay - Mendreczky

[PINCE project]

A PINCE tisztelettel meghívja

Gink Sári - Kortmann Járay Katalin - Mendreczky Karina

Marianne emlékkönyvébe

kiállításának megnyitójára 2019. május 28-án, kedden 19 órára.


Megnyitja: Illés Anikó PhD / MOME Elméleti Intézet

Kurátor: Istvánkó Bea

1122 Budapest, Hajnóczy József utca 5.

Megtekinthető 2019. június 12-ig, előzetes bejelentkezés alapján:
pinceproject at gmail.com


A huszadik század fordulójától kezdve egészen a mai napig sok gyermek vezet
emlékkönyvet, amelybe tanácsokat és emlékezetes eseményeket jegyeznek fel.
A naplószerű kis könyvekbe az ismerősök és barátok örökzöld versikéket és
aforizmákat írnak, vagy éppen kedves rajzokkal, skiccekkel üzennek a
tulajdonosnak. 1922-ben, a később festőként ismertté vált, de akkor még
csupán hét éves Gábor Marianne-nak is volt ilyen emlékkönyve. Marianne
emlékkönyve Heltai Jenő ajándéka volt, aki az első oldalon így kezdte
bejegyzését: “Akit az istenek szeretnek / Örökre meghagyják gyereknek”. A
Heltai vers fent idézett sorai azóta számos kulturális kontextusban
felbukkantak, Halász Judittól a Belga Ovi című számáig, a Marianne
emlékkönyve című kiállítás kiindulópontját azonban az eredeti
jelentésrétegek adják.

Gink Sári, Kortmann Járay Katalin és Mendreczky Karina vizsgálatának
fókuszában az emberi és társadalmi önazonosságunk egyik záloga, a
gyermekkori emlékezet, annak kifejezési formái és a befogadóra gyakorolt
hatásai állnak. Az emlékezetnek számos formáját ismerjük; létezik
kollektív, társadalmi, vagy történelmi emlékezet, de mind közül a személyes
emlékezet az, amely leginkább meghatározza identitásunkat. Az emlékezeti
tevékenység lehet önkéntelen, spontán (implicit) és lehet szándékos,
tudatos (explicit) bevésés, megőrzés és felidézés. Az implicit felidézési
mód főleg a begyakorolt készségek és az epizódikus emlékezet tulajdonsága:
itt tároljuk személyes élményeinket, tapasztalatainkat. A kiállítás célja,
hogy a térben felsorakoztatott elemek olyan implicit emlékeket idézzenek
fel, amely a látogatók gyermekkorával kapcsolatosak. A gyermeki elmében a
fantázia és valóság gyakran összekeveredhet. Sokszor ezek kibogozhatatlan
keveréke szolgáltat bőséges termőtalajt a felnőtt művészi én számára az
emlékezés alapú művészethez.

A PINCE kiállítóterében a sok elemből álló, ám mégis egyetlen
helyspecifikus installációnak tekinthető tárgyegyüttes, az alkotók gyermek-
és iskoláskoráig nyúl vissza, ugyanakkor a néző számára is jól ismert
részleteket tartalmaz. A kiállítás egyik központi eleme a mindenki által
ismert, “kishajós” emblémával ellátott, többszáz iskolai füzetből készült
installáció. A kék (vonalas), a piros (kockás) és a zöld (sima) füzetekről
azt azonban már valószínűleg kevesebben tudják, hogy Harmónia füzet néven
az 1928-ban alapított és a mai napig működő Fűzfői Papírmanufaktúra
termékei, amely generációk óta látja el írófelülettel az iskolásokat. A
művészek arra kérik a látogatókat, hogy a kiállítás ideje alatt lépjenek ki
a passzív befogadói pozícióból és névvel, vagy név nélkül ezekbe a
füzetekbe írjanak, esetleg rajzoljanak le saját emlékeket, amelyeket a
kiállítás egyes tárgyai, vagy akár összessége elevenített fel bennük.

A kiállítás másik meghatározó eleme az eredetileg az ‘50-es évekből
származó vitrines szekrény-objekt. A nagymamáink nappalijából ismert
politúrozott bútordarab a kiállítótérbe bekerülve merőben más értelmezést
nyer. A restauráláson és teljes transzformáción átesett és újjászületett
szekrény, egyfajta álomszerű ritkaság gyűjteményként, azaz „Kunst- und
Wunderkammer”-ként jelenik meg, egyedi kivitelezésű és változatos
anyagokból készült objektekkel és plasztikákkal megtöltve.

A rengeteg apró részletből álló kiállítás számos olyan elemet tartalmaz,
amely bárkiben legalábbis ismerős, de akár meghatározó emlékeket idéz fel.
Az Anker építőkocka, a házi készítésű hengerelt tapétaminta, a
gyurmafigurák, vagy éppen a kiadvány mellékletét képező “sótartó” origami
mind-mind olyan kreatív gyermekkori tapasztalatokhoz vezettek (és
vezetnek), amelyek felnőttkorban komoly hatással, esetleg sorsfordító
jelentőséggel bírhatnak.

A Marianne emlékkönyve című kiállítás legfontosabb kérdésfelvetése, hogy a
gyermekkori tapasztalások és emlékek milyen közvetett és közvetlen hatással
vannak  felnőttkori létezésünkre, különösképp pedig a művészeti praxisra. A
kiállítás tárgyai egyrészt visszakísérnek a kiállító művészek gyermekkori
világába, másrészt pedig meginvitálják a látogatót, hogy maga is vegyen
részt ebben a komplikált folyamatban, vagy akár váljon részesévé annak.

Kurátori tárlatvezetés 2019.06.03. hétfő 19.00

Istvánkó Beával

Finissage

2019.06.12. kedd 19.00

Live act Mákó Rozi