[artinfo] MEGHÍVÓ | Futurum Perfectum | 2018. február 20., 19.00 | Stúdió Galéria

[Fiatal Kepzőművészek Stúdiója Egyesület]

*FUTURUM PERFECTUM*

*(scroll down for English version)*

FKSE – Stúdió Galéria

1077 Budapest, Rottenbiller utca 35
<https://maps.google.com/?q=1077+Budapest,+Rottenbiller+utca+35&entry=gmail&source=g>
.


MEGNYITÓ
2018. február 20. KEDD, 19.00 óra
A kiállítást megnyitja: NVDA
A megnyitó-szöveget Horváth Ádám Márton hangperformansza kíséri

Kiállítók: FRIDVALSZKI Márk, GYŐRFFY László, KERESZTES Zsófia, KIS RÓKA
Csaba, LICHTER Péter, SZŰCS Attila

A kiállítás kurátora: NEMES Z. Márió

Nyitva: 2018. 02. 21 – 2018. 03. 23. kedd-szombat 14-18, szerda 16-20 óráig

A posztapokaliptikus gondolkodásban benne rejlik egy antropológiai és
történeti paradoxon, miszerint egy olyan optikát kínál fel, melyen
keresztül az ember visszanéz önmagára, mégpedig saját „bevégződése” után.
Eva Horn kultúratudós szerint ez a *futurumperfectum* apokaliptikus
fantáziája, melynek tárgya a jövő mint katasztrófa. Az antropológiai
paradoxon ott képződik meg, hogy vajon az ember képes-e kívülről
reflektálni önmaga „eltűnését”, vagyis mennyiben és miként emberi még a
túlélő tekintete? Illetve van-e története/történelme ennek a túlélőnek, ha
a jelentésadó emberi világ legfeljebb csak romként hozzáférhető? Vagy
valójában már csak természettörténet adódik számára, ahogy azt Walter
Benjamin elképzelte, melybe az ember és a történeti világ geológiai
üledékként integrálódik vissza?

A FUTURUM PERFECTUM című kiállítás a fenti kérdésekre próbál választ
találni, miközben a posztapokaliptikus paradoxon képzőművészeti, illetve
képpoétikai kontextusát vizsgálja. A tárlat középpontjában Lichter
Péter *Fagyott
május* című kísérleti horrorfilmje áll, melyet a Budapest Horror-szcénához
tartozó képzőművészek és alkalmi szövetségeseik reflektálnak különböző
mediális stratégiákkal. A Budapest Horrorhoz leginkább a testábrázolás
szubverzív formáit társította eddig a közönség, de a FUTURUM PERFECTUM a
kísértetiesség esztétikájának egy másik dimenzióját hangsúlyozza ki, hiszen
Lichter alkotása azt a kérdését kutatja, hogy létezhet-e még táj az „utolsó
ember” számára? A tárlat feszültségét az esztétizáció és a materialitás
közti feszültség szolgáltatja, mert a posztapokaliptikus tájaknak Lichter
filmjében van egyfajta stilizált, éteri, már-már szimulákrumszerű lebegése,
ugyanakkor ezt a lebegést megtörik az anyagiság hullámai. A tájkép
esztétizált maradványformái tehát a természet formátlan anyagiságával
szembesítődnek, noha folyamatosan tudatosítni kell, hogy ez az anyagiság se
rendelkezik semmilyen tiszta evidenciával, hiszen Fridvalszki Márk, Szűcs
Attila, Keresztes Zsófia, Győrffy László és Kis Róka Csaba művei a
materialitás művi, konstruált és/vagy digitális karakterét hangsúlyozzák
ki. A természet végidején a tájkép szimulációját az anyag és a tárgyak
szimulációja egészíti ki, ugyanis nincsen már „lényege” ennek a
természetnek, mert megkülönböztethetlenül elkeveredik a technológia
különböző formáival, kódjaival és struktúráival. A természet, táj és anyag
tehát egy színházi előadás motívumait alkotják, ahol az állandó és
kölcsönös „mímelés” válik a meghatározó esztétikai stratégiává, miközben az
ember nemhogy a szereplője, de mintha a nézője se lehetne már ennek az
előadásnak.

Nemes Z. Márió

http://studio.c3.hu/

-----------

*FUTURUM PERFECTUM*

SYAA - Studio Gallery

1077 Budapest, Rottenbiller utca 35
<https://maps.google.com/?q=1077+Budapest,+Rottenbiller+utca+35&entry=gmail&source=g>
.


VERNISSAGE:
TUESDAY, 20 February, 2018, 7 p. m.
Opening speech by: NVDA
Sound performance on the opening by: Ádám Márton Horváth

Artists: Márk FRIDVALSZKI, László GYŐRFFY, Zsófia KERESZTES, Csaba KIS
RÓKA, Péter LICHTER, Attila SZŰCS

Curated by: Márió Z. NEMES


The exhibition is open: 21. 02. 2018 – 23. 03. 2018, from Tuesday to
Saturday between 2 and 6 p.m, Wednesday between 4 and 8 p.m.


Postapocalyptic thought contains an anthropological and historical paradox,
because it allows human rationality to observe itself after its own
„disappearance”, through a posthuman optic. According to Eva Horn, this is
equivalent to the apocalyptic fantasy of a *futurum perfectum*, in which
the future is exposed as catastrophe within a present already sutured with
the void of an abyssal future. The anthropological paradox emerges when we
reflect upon the following question: are humans capable of reflecting on
their own disappearance? Furthermore, how may the experience of
disappearance and extinction be integrated into experience, if at all?
Furthermore, does the futural survivor of extinction have any historicity,
is it a historical being, if the human world has been reduced to a state of
ruination? Can history survive the apocalypse? Or, as Walter Benjamin held,
does natural history remain the sole form of historicity in the wake of
catastrophe, in which humans come to be reintegrated in the form of
geological layers and mineral elements?


The FUTURUM PERFECTUM exhibition attempts to uncover the content of the
postapocalyptic paradox we have outlined above, in the context of an
inorganic visual poetic context. In the center of the exhibit is Péter
Lichter’s Frozen May, an experimental horror film, reflected by artists
from the Budapest Horror scene and their occasional allies with different
media strategies. Up to the present the Budapest Horror has engaged in
subversive representations of bodies, but FUTURUM PERFECTUM presents
viewers with a new dimension of uncanny aesthetics, for Lichter’s film
explors the question if there is a landscape left for the „Last Man”. What
we are confronted with is an experiment in Anthropocene art, art without
human protagonists. The exhibition presents us with an ambivalent tension
between aesthetization and materiality, as the ethereal, artificial
atmosphere of Lichter’s film is interestingly brought into contrast with a
very real and palpable materiality. Within these aestheticized landscapes
residual forms are contrasted with the apparent formlessness of nature,
albeit we cannot forget that materiality itself is never clean, pure or
untouched. In their various ways, the works of Márk Fridvalszki, Attila
Szűcs, Zsófia Keresztes, László Győrffy and Csaba Kis Róka represent
materiality as always already constructed, artificial and impure. Matter is
dirty, hence art attuned to the call of matter must rid itself of any
idealistic attachment to a supposedly untouched, unblemished natural realm.
Through a process of decay and decline, nature exposes the simulation of
landscapes through a proliferation of material and objective simulations.
No longer can we identify any essence within nature, a non-substantial
morass already mixed together with technologies, codes, constructs and
structures. Nature, landscape, matter: these are all nothing more than
elements of a stage, a theater in which emptiness mimes itself into
presence in the context of an aesthetic strategy,  a performance within
which the role of humans comes to be ever more restricted. Neither actors
nor viewers, we are doomed to disappear from the theater of Being.

Márió Z. Nemes

http://studio.c3.hu/



-- 

*Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület*
www.studio.c3.hu
Cím: 1077 Budapest, Rottenbiller u. 35.
Tel.: +3670/324-47-48
Nyitva tartás: K, Cs, P, Szo: 14-18; Sze: 16-20; H, V: zárva