[artinfo] EMPIRE P, Múzeumok Éjszakája 2013

[ICA-D]

MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA, 2013. június 22.

A Kortárs Művészeti Intézet -
Dunaújváros tisztelettel meghívja az 

EMPIRE P című kiállítás
megnyitójára, amely a közelmúltban a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő
Tanszékén végzett fiatal festőművészek alkotásait mutatja be.

„Itt
tartunk most. Ez a kiállítás azt a feladatot tűzte ki maga elé célul,
hogy feltérképezze e fiatal generáció törekvéseinek egy részét,
regisztrálja a jelenlegi helyzetet, tudatosítsa a közönségben, hogy
lényegileg szubkulturális létezésre kárhoztatva ugyan, de él, és
dolgozik a magyar festők új nemzedéke." (Kósa János)

KURÁTOR: KÓSA
JÁNOS, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszékének
vezetője

Kiállító művészek: 
Bajkó Dániel Debreczeni Imre Galambos Áron
Kaliczka Patrícia Kis Róka Csaba Kiss Gábor Attila Kovács Kitti Kristóf
Gábor Pinczés József Pintér Dia Pintér Gábor Szakszon Imre

A kiállítás
a Kortárs Művészeti Intézet - Dunaújváros ARITMIA című sorozatának
része, valamint a Múzeumok Éjszakájának hivatalos programja
(http://muzej.hu/ [1]).

Megnyitó: 2013. JÚNIUS 22., SZOMBAT,
18.00.

MEGNYITJA: RIEDER GÁBOR művészettörténész, a Flash Art
főszerkesztője

Megtekinthető: 2013. augusztus 2-ig, vasárnap
kivételével 10.00-18.00 óra között. 

Támogató: 
Magyar Képzőművészeti
Egyetem (www.mke.hu [2])

További információ: 
Kortárs Művészeti Intézet
- Dunaújváros, 2400 Dunaújváros, Vasmű út 12.
+ 36 25 412-220,
info at ica-d.hu, http://ica-d.hu

A Kortárs Művészeti Intézet -
Dunaújváros fenntartója a Modern Művészetért Közalapítvány, amelyet
Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata alapított.

A KURÁTOR
NYILATKOZATA

„Akik mostanában végeztek a Magyar Képzőművészeti Egyetem
Festő tanszékén, speciális helyzetben vannak. Ők egy olyan generáció
tagjai, akiknek tanulóéveik alatt kellett megtapasztalniuk mindazt a
változást, amely alaposan felforgatta választott szakmájuk életét. A
90-es évek végétől fokozatosan fölépülő, ám így is csak éppen hogy
beinduló belső piac működése megtorpant, nagy része a válság súlya alatt
összeomlott. Az egykor jelentős forgalmat lebonyolító galériák közül sok
bezárt, sok a működőképesség határán egyensúlyoz, és a túlélésre
játszik. A 2000-es évek egyik reményt adó kulturális jelensége volt,
hogy rohamosan növekedett a kortárs művészet iránt érdeklődők köre.
Divattá vált kortárs festményeket gyűjteni. Amint a válság beköszöntött,
a gyűjtők száma is megcsappant. 2008 előtt sokan úgy gondolták, hogy
Magyarországon kialakulhat egy viszonylag széles magángyűjtői réteg,
amely eltarthatja a kortárs képzőművészetet, amely ily módon
megerősödvén majd kiléphet az európai színtérre és tényezőjévé válhat a
világ képzőművészetének. Ez az elképzelés merő illúziónak bizonyult.
Magyarország ma fehérebb folt Európa képzeletbeli képzőművészeti
térképén, mint valaha volt. Ugyanakkor e generáció tagjai számára is
nyilvánvalóvá vált, hogy néhány szomszédos országban utólag sokkal
sikeresebbnek tűnő stratégiát dolgoztak ki az ott élő fiatal művészek.
Ők ugyanis eleve nem is számítva a belső piac kialakulásának
eshetőségére, alulról szerveződve, csapatokat alkotva rögtön külföldön
kerestek érvényesülési lehetőségeket.

A fiatal magyar festők már nem
csak a YBA és a Lipcsei Iskola tanulságait hasznosítják festészetükben,
hanem látni kényszerülnek azt is, hogy Magyarország egyre inkább lemarad
a régióbéli társaival való versenyfutásban és ennek kulturális
vonatkozásai is vannak. A szomszéd országok tehetséges fiatal művészeit
is látókörükbe vonták, azért, mert annak az életérzésnek a sikeres
kifejezőit látták meg bennük, amelyhez valami hasonló bennük is él.
Látják azt is, hogy jelenlegi állapotában nem nagyon számíthatnak a
magyar művészeti intézményrendszerre, mely egyelőre túlságosan lomha,
statikus, a világban zajló változásokra reagálni képtelen és egy helyben
toporgásával semmiféle lehetőséget nem teremt e generáció képviselői
számára. Ebből egyrészről önkéntelenül adódik egyfajta
csalódottság-érzés, kishitűség és bizonytalanság. Csökkent is ennek a
pályának a vonzereje; társadalmi megítéltsége mély zuhanásban van.


Másrészről viszont adódott egy csomó hozadéka ennek a helyzetnek.
Vannak pozitív fejlemények. Mindenekelőtt azt kell megemlíteni, hogy a
világban zajlik egy intenzív diskurzus a festészetről. Ebbe az egész
világot átfogó beszélgetésbe tulajdonképpen bárki beleszólhat. Ez a
folyamatos beszélgetés jórészt a festészet művelése által létezik, és ha
az interneten és egyéb fórumokon valaki valami érvényeset és érdekeset
dob be a köztudatba, pillanatok alatt nagyon sokan tudomást szereznek
róla. Egy festménynek továbbra is az eredetisége, reprodukálhatatlansága
a fő varázsa, mégis az internetre fölrakott reprodukciók terjedése nagy
szerepet játszik egy a fiatal festők közötti hálózat kiépülésében. Ezen
a területen komoly lehetőségei vannak ennek a generációnak. Azt nem
állítanám, hogy ez a jelenség fölülírná a hagyományos
centrumok-perifériák viszonyrendszerét, de hogy lazít ezen a szisztémán,
az bizonyos. Ebben a konstellációban fölértékelődik az identitástudat
szerepe a festészetben. Ma is vannak divatok, trendek a festészetben, de
ezek egyeduralma, kizárólagossága korántsem oly erős, mint volt
korábban. Mihelyst valaki valahonnan új és főleg hitelesnek tűnő
elemekkel gazdagítja azt a kialakulóban lévő festői „világnyelvet",
amely mentén a fönt említett diskurzus folyik, tárt karokkal várják
hasonszőrű társai a világ bármely részéről. 
Az is örvendetes tény, hogy
részben ebből a helyzetből fakadóan, de egyéb okokból kifolyólag is, a
„kelet-európaiság", a Kelet- Európára jellemző tárgykultúra és
látványvilág, az azt övező gondolatok és érzések teljes polgárjogot
nyertek a grand art-ban (ha még lehet egyáltalán grand artról beszélni
ebben a helyzetben). Az e területekről érkező művészetet, kiváltképp
azon műveket, melyek híven tükrözik ennek a térségnek a speciális
léthelyzetét, gondolatvilágát, életérzéseit, sokan az egyetemes kortárs
festészet egyik legerősebb jelenségeként értékelik.

Itt tartunk most.
Ez a kiállítás azt a feladatot tűzte ki maga elé célul, hogy
feltérképezze e fiatal generáció törekvéseinek egy részét, regisztrálja
a jelenlegi helyzetet, tudatosítsa a közönségben, hogy lényegileg
szubkulturális létezésre kárhoztatva ugyan, de él, és dolgozik a magyar
festők új nemzedéke. „

Kósa János, 2013. június 

A kiállítás
weboldala: http://www.ica-d.hu/index.php?p=esemeny&id=84

A KORTÁRS
MŰVÉSZETI INTÉZET - DUNAÚJVÁROS MÉDIAPARTNEREI:

Dunaújváros Online  [3]


Dunaújvárosi Hírlap [4]
EL-DO Rádió [5]
InfoDunaújváros [6]  

--

Kortárs Művészeti Intézet - Dunaújváros (ICA-D)
H-2400 Dunaújváros,
Vasmű út 12.
telefon/fax: +36 25 412 220 | mobil: +36 20 801 3316 |
e-mail: info at ica-d.hu
H-Szo:
10.00-18.00
www.ica-d.hu
facebook.com/ICADunaujvaros
 


Links:
------
[1] http://muzej.hu/
[2] http://www.mke.hu
[3]
http://www.dunaujvaros.com/
[4] http://www.duol.hu
[5]
http://www.eldoradio.hu
[6] http://www.infodunaujvaros.hu/