[artinfo] artchivum

[karas david]

George Belai <https://www.facebook.com/george.belai.9> shared a
link<http://www.facebook.com/l.php?u=http%3A%2F%2Fwww.artchivum.com%2F&h=VAQEuVUt4AQHQQ07SQR7bPD4zcpg2M92riaZXaKGPfd-ENg&enc=AZPoFTo75iJFnIBfaRaS420otfO3LRFk0vODJzIFaKuMf6r6v_iTzIYohJiVDErRpP8sJ0dMmDloD7WODM6C8xzk&s=1>
.
26 October <https://www.facebook.com/george.belai.9/posts/430777626987646>
 near Budapest<https://www.facebook.com/pages/Budapest-Hungary/106502519386806?ref=stream>
** <https://www.facebook.com/george.belai.9#>
.........fél órája érkeztem haza. Egész nap az Artchivum által eddig
igénybevett szolgáltatásokat (telefon, internet, stb.) voltam lemondani. A
tegnapi nap folyamán az alábbi hírt "adtam közre", de a mai nap folyamán az
adatbázisunkban jele
nleg is kutatni akaróktól beérkezett reklamáló e-mailek és telefonhívások
miatt arra az egyszerű következtetésre jutottam, hogy sokakhoz még nem
jutott el a hír, miszerint az Artchivum adatbázisa - awww.artchivum.com,
sem további eddig használt 61 domain címén - az intézet bezárása és teljes
felszámolása miatt már nem érhető el.

George Belai <https://www.facebook.com/george.belai.9> shared a
link<http://www.facebook.com/l.php?u=http%3A%2F%2Fwww.artchivum.com%2F&h=UAQHMqk6ZAQGUdThtVClld2g7jdjMVmRUQg7rdfY6CL7baQ&enc=AZMhCG-slMwKRDIlu6cTXJichg7n5v6iXmj9ThrwdkGXyz-mzBlMSz5fFocJW5V_KDhZq4Zy29lD5gGm-ZZ2eLpA&s=1>
.
25 October <https://www.facebook.com/george.belai.9/posts/255698024553743>
 near Budapest<https://www.facebook.com/pages/Budapest-Hungary/106502519386806?ref=stream>
** <https://www.facebook.com/george.belai.9#>
Jó hír - rossz hír.

A jó hír, hogy a jövőben többet, sokkal többet lehetek családommal,
unokámmal, barátaimmal.

A rossz hír, hogy az elmúlt órában 25-30 telefonos és e-mail "reklamációt"
kaptam az Artchivum internetes adatbázisának haszná
lóitól.

Ezennel szeretném tudatni velük, és mindenkivel, akit érint, akit érdekel,
hogy az Artchivum Művészettörténeti Dokumentációs Kutatóintézet és
Adatbázis www.artchivum.com<http://www.facebook.com/l.php?u=http%3A%2F%2Fwww.artchivum.com&h=yAQFAoMLa&s=1>
címen
eddig elért rendszere a jövőben már nem lesz megtalálható. Az intézet
szervereit a mai nappal kikapcsoltam, az Arthivum intézetét közel 330.000
(háromszáz harmincezer) ráfordított munkaóra után bezártam, több mint 2
ezer tételt számláló kortárs művészeti gyűjteményét, valamint 16-18 év
alatt a világ összes tájáról összegyűjtött kb. 270 ezer tételt számláló
könyv-, levél- és kézirattárát felszámolom.

"Volt" intézetünk, "volt" munkatársai (művészettörténészek, bölcsész
adatfeldolgozók / kutatók, informatikusok, digitalizálók, technikai
munkatársak) az elmúlt több mint 13 év alatt 238 ezer személyre, 35 ezer
intézményre / csoportra / szervezetre / iskolára vonatkozó adatokat
dolgoztak fel Dinamikus-Interaktiv-Globális (DIG) rendszerünkben.

Az Artchivum volt munkatársai az elmúlt évek során adatbázisunkban több
mint 7 ezer fogalmi szócikket, és több mint 9 ezer rövidítés értelmi
magyarázatát írták meg. Több tízezer hamis, rossz, pontatlan már korábban
lexikonokban, tanulmányokban, sajtócikkekben megjelentetett információkra
derítettek fényt rendszerünk segítségével.

Volt munkatársaim a feldolgozott több mint 56 ezer kiadvány, levél,
kézirat, film, hangfelvétel és egyéb forrás dokumentumból közel 48 ezer
esemény minden adatát rögzítették, s a rendszer által értelmi táblázatokban
tették a felhasználók számára elérhetővé úgy, hogy minden egyes forrás
dokumentum minden egyes oldalát (1.9 millió) digitalizálták (szkenneltek /
lefotografálták), azaz a felhasználók részére akár Ausztráliában is
megtekinthetővé, nyomtathatóvá tették.

Apropó.......nyomtatás. Ha az Artchivum adatbázisában feldolgozott /
rendszerében tárolt információ halmazt valaki papíron kinyomtatva szeretné
megjelentetni, akkor egy közel (a Kortárs Magyar Művészeti Lexikon
vastagságú köteteit alapul véve) 4 ezer kötetes sorozatot kellene
kiadatnia.

.............ennyi.

Minden volt munkatársamnak és természetesen mindazoknak, akik önzetlenül
segítették munkánkat, köszönettel tartozom.

A sikertelenség kizárólag engem terhel. Én vagyok az, aki -
naiv-idealizmustól elkábulva - "magot" terméketlen talajba - melyből csak
kicsinyes önérdekek nőhetnek ki - ültettem.

Butaságom miatt 13 év kellett mire rájöttem, hogy ezen hazában
gyakorlatilag szinte senkit nem érdekel általunk szült utódaink jövője. A
közönyösség, a féltékenység, az irigység, az így-úgy megszerzett
pozíciónkhoz való görcsös ragaszkodás (még akkor is ha tudjuk, hogy az idő
jócskán elhaladt szakmai tudásunk, vezetői képességeink felett), az empátia
szinte teljes hiánya a szinte megölhetetlen "utolsó reményt" is elpusztítja.

Az én korosztályom, de már a nálamnál eggyel fiatalabb nemzedék sem akarja
megérteni, hogy az utánunk következő generációknak (lehet hogy magunknak
is?) legalább olyan "minőségi" lehetőséget kellene biztosítanunk, amivel
bármely EU-s, vagy "egyéb" ország polgárainak esélyeivel azonos körülmények
között indulhatnak a "munkaerő piacon". Én olyan országról álmodtam,
ahonnan diplomás fiataljaink nem éttermekbe mosogatni mennek Londonba,
Berlinbe, vagy............., hanem diplomájukat lebegtetve............., álmodtam.

Hosszú időbe tellett, sok mindennek kellett megtörténnie, míg eljutottam
oly sokakat szomorúan érintő elhatározásomhoz. Nyugodt szívvel merem
kijelenteni, hogy tőlem telhetően mindent megtettem, hogy a remény ne
haljon meg.

MEGHALT..

........... de a legszomorúbb ebben a történetben, hogy a vesztes nem én vagyok,
hanem Ti, akiknek az Artchivum volt munkatársai minden szakmai tudásukat
"bedobva", igazi csapatszellemben végezték hihetetlenül nehéz, sokszor
önfeláldozó munkájukat. Hittek munkájuk sikerében, hittek bennem............., mint
mondhatnék, munkátok sikere elvitathatatlan, megkérdőjelezhetetlen.............még
egyszer köszönöm.

George Belai <https://www.facebook.com/george.belai.9>
26 October <https://www.facebook.com/george.belai.9/posts/10151193097592381>
 near Budapest<https://www.facebook.com/pages/Budapest-Hungary/106502519386806?ref=stream>
** <https://www.facebook.com/george.belai.9#>
A Kisképzősök által feltett kérdésekre írt válaszom:

Kedves mindenki. Elhatároztam, hogy véglegesen zárom le elmúlt több mint 13
évem, amit szinte csak az Artchivum adatbázisának építésével töltöttem el.
Látom a feltett kérdésekből és "tanácsokból", hogy sokak számára ismeretlen
az Artchivum története. Azért hogy picit világosabb kép táruljon elétek,
egy pár szót a múltról. Én magam zenésznek tan
ultam, azzá is váltam. 12 évíg professzionális zenészként több mint 120
országban jártam, dolgoztam, éltem. 1980-ban "emigráltam" az USA-ba, ahol
kőműves segédmunkásként kezdtem újra életem, mivel kiváncsi voltam, hogy a
zenélésen kívül mire vagyok, lehetek még képes. Informatikát, közgazdaságot
és jogot taultam, voltam szobafestő-segéd, kertásó, éttermi asztalleszedő,
mindenfajta segédmunkás, majd tanulmányaim befejezése után programozó
informatikus, rendszerszervező, nagyvállalati elnökhelyettes, hatalmas
informatikai rendszereket terveztem/hoztam létre, új
módszereket/rendszereket/mai napig használt elméleteket honosítottam meg,
amiért megbecsülés övezte munkásságom, életem. Feladtam, mert ismét új
területe(ke)n szerettem volna kipróbálni magam. Visszatértem fiatalkori
barátaimhoz. Közel 30 éve műgyűjtő lévén kutatni kezdtem kis-hazánkban is,
de kutatható informatikai rendszert nem találva jött az ötlet.........mi
lenne, ha saját tudásom, az USA-ban szerzett hatalmas tapasztalatom, saját
időm, saját tőkém ráfordításával elindítanék egy - a világon ma még mindig
egyedülálló - DIG informatikai rendszer létrehozását, ami adatbázisának
tárgyává a kultúrát tenné? Megtettem, több mint 13 évvel ezelőtt. Tudni
kell, hogy egy ilyen rendszer / adatbázis építése minimum 25-30 évet
igényel. Nem sajnáltam semmit, sem időt, sem tudást, sem pénzt annak
ellenére sem, hogy ez nem az én, hanem az állam feladata (lenne). Többen
kérdezitek, hogy miért csak 2 hétig volt elérhető az adatbázis?........nos,
az Artchivum rendszerében tárolt adatokhoz 2011. áprilisa óta lehetett
hozzáférni, természetesen térítésmentesen. Hogy miért zártam be és számolom
fel az intézetet ennyi "ráfordítás" után? Ígérem, részletesen fogok a
közeljövőben válaszolni........., tudom, ismerem magam, ha most tenném
durvaságom miatt később bánkódnék, szégyellném magam. Senkit nem szeretnék
megbántani feleslegesen. Feleslegesen, mert egy olyan országban élünk ahol
szinte "minden" és "mindenki" következmények / felelősségtudat / nélkül
teheti mindazt amit...........egy olyan országban, ahol intézeti vezetőink
tudászintje, tudásvágya megrekedt azon a szinten / napon amikor kinevezték.
Őket már sem a Ti, sem az utánatok következő generációk nem érdeklik,
csakis a székének/pozíciójának megtartására koncentrál és minden mást, -
ami például diplomásaink szakmai elhelyezkedéséhez és nem egy mosogatói
állás kényszerből való elfogadásához járulhatna hozzá Londonban, vagy
Berlinben - önös, kicsinyes érdekből "eldob". Mások anyagi jellegű
kérdésére "is" válaszolva, igen, egy ilyen rendszer létrehozásához,
százmilliók, milliárdok kellenek, de...........megéri? IGEN, IGEN, IGEN. A
tudás az egyetlen út, mely megélhetéshez, az élet szabad élvezetének
"hatalmához" vezet egy olyan országban felnövő generációk számára a 21.
században, - mint a mienk - ahol sem a föld alatt, sem felette nincsenek
"maguktól teremtődő" anyagi javak. Befejezném azzal, hogy egy Artchivum
"típusú" rendszer használatát, rendszergondolkodási elméletét tanulni,
tanítani kell.........amihez legalább a lehetőséget meg kellene adni,
teremteni. ...........és ha már engem kérdeztetek, feltennék én is egy
kérdést. Tapasztalataim szerint a világban a
"szakmai-logisztikai-tömörülések", mint a párizsi galériás negyed, vagy
Bpesten a bútoros negyed, vagy Milánóban a ruhás negyed miért is jött
létre? Igen, igen, igen, hogy segítsék, erősítsék, támogassák egymást. Ti
(és én) akik mind a kultúrában, kultúrából, kultúráért éltek/élünk
LÉTREHOZTÁTOK/TUK A MI KIS KULTÚR NEGYEDÜNKET. Segítjük egymást? Támogatjuk
egymást? Érdekel minket, hogy Ő, Ők mit gondolnak, mit éreznek, mire lenne
szükségük, amit esetleg mi nélkülözni tudnánk ma? Gondoltok arra, ha a
másikat szidjuk, (mint ahogy azt most én teszem) akkor vele magam is a
szakmához (kultúrához) tartozóként "véleményezem", ami által a külső
keresletet, a kultúra vásárlóit riasztom el saját magam által, általunk
közösen kínált portékáktól, de ha ennek ellenkezőjét tennénk, esetleg majd
tesszük mi fog történni? Tudom, hülye és idealista vagyok a történtek
ellenére. Menjetek be egy üzletbe és ripakodjatok rá az ott dolgozó
személyre, majd másnap ugyan ezen személyhez egy pár jó-szóval indítva
forduljatok. A végeredményt borítékolni tudom, de Ti is, hát
akkor...........? Szerintetek hazánkban létezik ma ÉRTELMISÉG, vagy csak
külön-külön ÉRTELMISÉGIEK? Utazásaim során prosperitást csak OTT LÁTTAM
AHOL AZ ÉRTELMISÉG létezett, létezik, - mely képes és akarja vezetni, utat
mutatni, felészíteni a "versenyre" a "nélkülözhetettlen többséget" - még
akkor is ha oly sokszínű.......... bocsi, elkalandoztam