[artinfo] Meghívó>Jelentéktelenek - a gyűjtemény>Romhány Veronika egyéni kiállítása>Stúdió Galéria>2012.május 15. 19h

[FKSE]

*Jelentéktelenek - a gyűjtemény*

*Romhány Veronika egyéni kiállítása*

*2012. május 15- 2012. június 12.*

*Megnyitó: 2012. május 15. 19.00, Stúdió Galéria, 1077 Rottenbiller u. 35.*

*
*

Romhány Veronika elhasznált vagy megunt tárgyakat, anyagokat alakít át,
rendez újra. A körülötte lévő mikrovilágra; a jelentéktelen, hétköznapi,
átlagos, használaton kívüli, passzív tárgyakra koncentrál.

Ezekben a fél-ready made-ekben lelki tartalmak, gondolatok, szorongások,
belső frusztrációk tárgyiasulnak: a külső és a belső világ lenyomatait
hordozzák. Nem cél, hogy szimbólumokat, allegóriákat közvetítsenek, puszta
jelenlétükkel maximum csak szembesítenek a környezetük élő, organikus és
saját, statikus, mesterségesen előállított létállapotuk közti
ellentmondással. Feleslegességükből, értéktelenségükből,
használhatatlanságukból fakadóan kiszolgáltatottak, egzisztenciájuk
bizonytalan.

Ezt hangsúlyozza, hogy a fal síkjához közeli helyzetük miatt szó szerint
függenek a kiállítótér falától. A jelentéktelen tárgyakra irányuló
kontempláció Romhánynál védekező reakció és (ön)irónia egyben. A
megismételhetetlenség és az értéktelenség fontos szempont. Ellenpontként
fog szerepelni a hétköznapi anyagokkal és témával a megnyitót kísérő élő
zene, szakrális programmal (pl. Orbán György: Cor Mundum).



**

*
*

///////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////


*Insignificants-the collection*

*Individual Exhibition of Veronika Romhány*

*15 May 2012-12 June 2012*

*Opening: 15 May 2012, 7 p. m. Studio Gallery, H-1077 Budapest,
Rottenbiller u. 35.*

*
*

Veronika Romhány transforms and restructures worn out and forgotten
objects, materials. She concentrates on the micro-world that surrounds her;
on insignificant, ordinary, common, unused, passive things.

Spiritual content, thoughts, anxieties, inner frustrations manifest in
these half-ready-mades: they carry the imprints of the inner and outer
world. However, it is not an aim for them to convey symbols or allegories;
at best, they confront us with the contradiction between the organic
environment, and our own static and artificial state of being. Due to them
being unnecessary, invaluable and unusable, they are vulnerable, their
existence is uncertain. It is emphasised by their position: close to the
plane of the wall, which makes them literally dependent of the wall of the
exhibition-space.

The contemplation of insignificant objects is a defence-mechanism and
(self)-irony with Romhány. It is a highly significant aspect that they
can't be repeated and they are invaluable. The music and the following
sacral program at the opening (such as Orbán György: Cor Mundum) will stand
as a counterpoint to the ordinary materials and theme.

**