[artinfo] Igor es Ivan Buharov Bialystokban

[tranzit.hu office]

Igor és Ivan Buharov

Kormányeltörésben
Galeria Arsenal
ul. Mickiewicza 2
15-222 Białystok
http://galeria-arsenal.pl/en/


A białystoki városi Galeria Arsenal kiállítása a "Kormányeltörésben"
című filmet állítja központba, amelyet Domonkos István (1940) költő
1971-ben írt, azonos című verse ihletett. A vers egy modern eposz, egy
kisebbségi státuszban élő ember vallomása Jugoszláviában az 1970-es
évek elején, máig érvényes üzenettel: egy migrációba kényszerült egyén
története, akit a globalizált világban magukkal sodornak az általa
irányíthatatlan körülmények. A film a szöveg közvetlen felhasználása
nélkül, fekete-fehér képekben követi a verset, elsősorban a szerzők
által komponált zene- és zajszövettel. A film első, 30 perces
változatának ősbemutatója a Manifesta 8 biennálén volt, a
spanyolországi Murciában. Białystokban az alkotók a filmhez készült
további jeleneteket és korábbi játékfilmjeikből kiemelt részeket
mutatnak be film-installációként.  A kiállítóterekben különböző
formákban megjelenő fekete-fehér filmtöredékek között mozogva, a
különböző hangulatú epizódokból a befogadó maga alkothatja meg a saját
történeteit.

Az Igor és Ivan Buharov művészpáros tagjai (Szilágyi Kornél és Hevesi
Nándor) 1994 óta működnek együtt a kísérleti film, zene és vizuális
művészetek területén. Különböző csoportokkal dolgoztak együtt a film-
és a vizuális művészetek határterületein. Az évek során több formációt
is létrehoztak: előbb a 40 Labor alkotócsoportot, majd a Pop Ivan
zenekart, emellett pedig az audiovizuális előadásokat bemutató Kaos
Camping társalkotói.

Buharovék, a kísérleti filmezés és a narratív elbeszélés elemeit
kombinálva, főként szuper 8-as technikával forgatnak. Az álomszerű
képi világ, a lírai és filozofikus szövegek használata, valamint az
általuk szerzett zene sajátos atmoszférát kölcsönöz a filmjeiknek. A
művészek alkotta világ az álom és a valóság határán lebeg;
archetipikus élményeket ragad meg szürreális képi nyelvet használva. A
szereplők többnyire barátok és amatőrök, akik a mainstream, elit
kultúrán kívül élnek és gyakran abszurd helyzetekben költői vagy
filozofikus párbeszédeket folytatnak. A filmek a szabadság vízióját és
annak lehetetlenségét tematizálják, az egyén lassú lépteit az
önfelszabadítás felé, melankolikus és ironikus ábrázolásban.