[artinfo] Bori Bálint : Tavaszi zsongás

[Balint Bori]

BORI BÁLINT

Tavaszi zsongás

megnyitó: 2011. április 19. 19h

Bartók Béla út 25.  1114 Budapest

kurátor: Kovács Panni

Fény hatására ritmikus mozgásuk közben zümmögnek, 
ciripelnek Bori Bálint, Berlinben élõ és alkotó 
képzõmûvész, az egykori Erdély Miklós által 
vezetett INDIGO csoport tagjának legújabb 
szobrai. A dadaizmus, a kinetizmus és az öko-art 
jellemzõivel egyaránt bíró szobrok zenével, 
vidámsággal köszöntik a tavaszt.

A dadaizmus, a kinetizmus, és legújabb munkáin az 
öko-art elemeinek együttes alkalmazásából 
születnek meg Bori Bálint, Berlinben élõ és 
alkotó, az egykori INDIGO csoport tagjának 
legújabb alkotásai, szobrai, vagy ahogyan õ 
nevezi Kabócái. Bádog csápjaik, szárnyaik, ízeik 
ritmikus mozgást végeznek és zajongnak amint 
megérzik a nap melegét. A színes, játékos 
jószágok komoly nemzetközi és magyar 
mûvészettörténeti elõdökkel bírnak: Alexander 
Calder, Jean Tinguely, George Rickey, Haraszty 
István, Nicols Schöffer, Galántai György és Lois 
Viktor - hogy csak néhányakat említsünk a 
kinetizmus izgalmas történetébõl<>[1]. A szobrok 
napelemmel mûködnek és talált tárgyakból, 
kidobásra szánt ócskaságokból állnak, ezért 
méltán hívhatjuk a Kabócákat öko-szobroknak. Az 
elõbbi megoldás Bori saját fejlesztése, az utóbbi 
viszont elvezet egészen a dadaizmusig.
A talált tárgy mûtárgyként értelmezése, azaz a 
ready-made, vagy egy alkotás részeként történõ 
hasznosítása a dadaizmus óta jelen van a mûvészet 
történetében. A kinetikus szobrokat alkotó 
mûvészek az 1950-es években nyúltak vissza ehhez 
a hagyományhoz és szobraik alkotóelemeit 
ócskavasból és kidobásra szánt tárgyakból 
építettek, így tiltakozva az Egyesült Államokban 
kibontakozóban lévõ fogyasztói társadalom és a 
modern ipari civilizáció ellen. Bori Bálint 
szobrai esetében a fémdobozok, fém 
gyümölcskosarak, napszemüvegek, szemétnek ítélt 
tárgyak - a mûalkotás részei - viszont az 
újrahasznosításra hívják fel a nézõ figyelmét, 
elgondolkodtatnak fogyasztói társadalmunkról, 
ugyanakkor robotra, állatokra, emberekre 
emlékezetõ formájukkal szórakoztatják is az õket 
megfigyelõket. Az alkotások öko-art jellege a 
szerkezetek mozgatásában is elõtûnik: Bori 
napelemekkel látta el a szobrokat, az ehhez 
csatlakoztatott beépített kis motor mozgatja a 
szobor egyes elemit, amelyek egymáshoz érve fémes 
zizegõ hangot bocsátanak ki. Tehát fényenergiából 
mozgási energiát gyártanak az 
öko-robotszobrocskák és addig muzsikálnak, amíg a 
nap süt. Láthatunk példát elektromos kismotor 
által és a természet erõi által mozgatott 
szobrokra Calder, Haraszty, Galántai és Lois 
Viktor életmûvében, a kettõ ötvözetét megvalósító 
Bori Bálint viszont egyedülállónak mondható 
napelemes találmányával.
A kinetizmus nem csak a természet erõit és a 
teret szerette volna a szobrokba építeni, hanem a 
zenét is. Móder Rezsõ szobrainak mozgatásával a 
nézõ megszólaltathatta az alkotásokat vagy 
Alexander Calder mobiljainak szél lengette 
alkotóelemei is kibocsátottak hangokat. 
Esetünkben a Kabócák, akárcsak a bogarak, szintén 
zenélnek: az életet biztosító nap energiája bírja 
õket szóra - kis mechanikus segítséggel.
Bori Bálint kiemelkedõ tehetségként az 1980-as 
években állandó tagja volt az Erdély Miklós által 
vezetett INDIGO csoportnak. Erdély leírása 
szerint a csoport “a tudomány és a mûvészet 
határterületein tevékenykedik"<>[2]. Az INDIGO 
célja szerint havonta egyszer nyilvános tematikus 
bemutatókat tartott a foglalkozásokon, illetve 
azok hatására született munkákból. Tagjai nagy 
része a Képzõmûvészeti Fõiskolásra járt, míg 
néhányan csak egy-egy alkalommal vettek részt a 
csoport munkájában. Szõke Annamária szerint az 
INDIGO kiállításai “a csoportmunka, a közösséggel 
való kommunikáció, valamint a mûvészet-, a mû- és 
a világértelmezés katalizátorai voltak"<>[3]. A 
kötetlen foglalkozásoknak része volt az 
environment-rõl, az installációról, a szoborról, 
a festményrõl, a kollázsról, a talált tárgyról, a 
filmrõl, fotóról, akcióról és az alkotásról való 
beszéd. Ez az inspiratív alkotó közösség 
nyilvánvalóan késõbb is hatással volt Bori Bálint 
munkáira, a fent idézett Erdély-manifesztum 
kétség kívül illik a Kabócákra.
Hallgatva és szemlélve ezeket az izgõ-mozgó, 
sokféle, színes lényeket könnyen megfeledkezünk 
az általuk felvetett társadalmi és mûvészeti 
kérdésekrõl, azaz az újrahasznosítás 
gyakorlásáról és a mûtárgy értékérõl. A 
süteményes dobozok és a kicsorbult napszemüveg 
Bori Bálint szobrai után nem egyértelmûen kukába 
való háztartási hulladékok, hanem a mindennapi 
létünkbe visszaforgatható mûtárgyak alkatrészei 
is lehetnek, afféle csiszolatlan gyémántok.

<>[1] A magyar kinetizmus követõirõl lásd még 
bõvebben: Hangyel Orsolya: Kinetikus mûvészet 
Magyayrországon. In: Mozgás '08. Faur Zsófi- 
Ráday Galéria, Ráday Galéria és Kiadó Kft., 
Budapest, 2008.
<>[2] Hornyik Sándor-Szõke Annamária: 
Kreativitási gyakorlatok, FAFEJ, Indigo. Erdély 
Milós mûvészetpedagógiai tevékenysége 1975-1986. 
MTA-MKI-Gondolat-2B-EMA, Budapest, 2008. 175.
<>[3] Hornyik-Szõke, 2008. 187.