[artinfo] meghívó a FUGA - Corvin Sétány Program - invitation to the exhibition - Corvin Promenade Program at the FUGA

[Szilvia Seres]

>
>
>
>
> A FUGA
> Budapesti Építészeti Központ
> tisztelettel meghívja Önt és barátait
> a földszinti nagyterembe
> 2009. október 22-én, csütörtökön 18 órára
> a Corvin sétány program kiállítás megnyitására
> A kiállítást megnyitja Seres Zoltán színművész, a Bárka  
> színház igazgatója
>
> The FUGA
> Budapest Center of Architecture
> cordially invites you and your friends
> to the great exhibition hall on
> 22nd oct 2009, on Thursday at 6 pm
> to the opening of the Corvin Promenade Program exhibition
> The exhibition opened by Zoltán Seres actor, director of the Bárka  
> Theater
>
>
> Corvin Sétány Program 1999 - 2009
>     Budapest belvárosában születhet-e új városrész? 2000 után  
> hogyan lehet egy városrészt újjáéleszteni? A Józsefvárosi  
> Önkormányzat, a Rév8 Zrt, és a FUTUREAL Csoport azon dolgozik,  
> hogy újraírja egy leromlott városrész struktúráit!
>     Nehéz megválaszolni azt a látszólag egyszerű kérdést, kié  
> a város? A város „mi” vagyunk, sokrétűségünkkel, különös  
> egyéni, magunkban hordozott végeérhetetlen történetünkkel. A  
> város nem csak egy hely, ahol egyedi történeteink egymáshoz  
> kapcsolódnak és ahol sorsunk az emberi kéz alkotta házakhoz,  
> terekhez kötődik. Városok szűnnek meg és születnek időről  
> időre, mégis a történet egyidős velünk, a benne élőkkel. A  
> városaink, városrészeink fejlődését, vagy bukását az emberi  
> kapcsolatok – kölcsönhatások - sűrűsége határozta meg  
> mindig. Az események, a vásárok és az ünnepek, az élet ezer  
> rezdülése növeli, vagy ezek hiánya csökkenti a települések  
> esélyeit. A házak, templomok, utcák illusztrációi „csak” az  
> egyén és a közösség összekapcsolódó életének. Az  
> állandóan változó városképek pusztán keretei az ott zajló  
> életnek. A városok legfontosabb feladata a közösség  
> kiszolgálása, az ott élő emberek védelme, ellátása. Az egyre  
> sokrétűbb feladatok közé csak a huszadik században került be  
> dominánsan az előző korok házainak többletjelentést  
> tulajdonító védelme. A védelem során már-már emberi  
> tulajdonságot kapnak ezek az épületek.
>     Épületek emelése, utcák alakítása minden esetben művi  
> beavatkozás. Az idő dönti el, hogy körülveszi-e élettel az  
> épített kereteket vagy nem. Nagy felelősség új utcákat, tereket  
> építeni, de ugyanilyen nagy felelősség lezárni házak  
> történetét és beismerni, hogy ott a kövek már nem szolgálják  
> az életet. Természetesen kockázatos egy új történetbe  
> belevágni, hiszen lehet, hogy rövid életű lesz, és 100-200 évig  
> fog csak élni. De lehet, hogy gyökeret ereszt és sikeresen  
> kapcsolódik a mellette futó történetekhez, és az élet újra  
> indulását szolgálja. Egy dolgot nem lehet engedni, hogy a kövek  
> döntsenek az élet felett.
>     Gondolkozásunkat az a felelősség hatotta át, hogy  
> Józsefvárosnak szüksége volt és van új történetekre.  
> Természetesen nem mindegy, hogy milyenek lesznek a házak, az  
> utcák, a terek, de a lényeg az élet visszatérése.
>     Az volt a feladatunk, hogy a városrész sokszínűségét  
> megőrizve új színeket keverjünk hozzá. A huszadik század  
> végére a kerület képét egyértelműen a társadalmi és fizikai  
> leromlás határozta meg. Ennek az időszaknak a magyar  
> városmegújítási gyakorlata nem nyújtott kivitelezhető  
> példákat a számunkra, hiszen csak általános épületmegújító  
> törekvések működtek. A huszonnégy (kerületek és a főváros)  
> részre fűrészelt feladatsor megoldásához már nem volt elég a  
> szakemberek (urbanisták, szociológusok, mérnökök) jó  
> szándékú terve, ehhez új eszközök kialakítására volt  
> szükség. Az együttműködés szó hiányzott, és talán még ma  
> is a magyar városfejlesztéssel foglalkozók szótárából. Sem a  
> különféle kormányzati, városi, kerületi szereplők között,  
> sem a különféle szakmák, sem a társadalom és gazdaság egyéb  
> résztvevői nem tudtak, és talán még ma sem tudnak  
> együttműködni kisebb nagyobb célok érdekében.
>     A program indításakor világossá vált számunkra, hogy a  
> városi lét alapjaira kell koncentrálnunk: az együttműködésre,  
> a városrész eltartó képességének növelésére, az itt élő  
> szegények és magukról nehezen gondoskodni tudók védelmére és  
> ellátására.
>     Az önkormányzat döntött 2002-ben, hogy az itt élők nem  
> lehetnek áldozatai semmilyen megújítási programnak és az egész  
> kerület felemelkedésének a záloga a sokszínűség megtartása.  
> De kimondásra került az is, hogy akkor lehet bármilyen tervet  
> megvalósítani, annak eredményeit fenntartani, ha partnerekre  
> lelünk az emberekben, és befektetőket is tudunk vonzani a  
> kerületbe.
>     Budapest belvárosának részei – Lipótváros, Terézváros,  
> Ferencváros, Józsefváros - a 18-19. században születtek. Egyedi  
> hangulatukat, a különféle városalkotó elemek sajátos elegye  
> határozta meg. A 19. század eleji pesti városmagot (Lipótváros)  
> jellemző karaktert például a feltörekvő német és magyar  
> polgárság fokozatosan erősödő társadalmi kapcsolatai, és a  
> Hild József által fémjelzett klasszicista építészet határozta  
> meg. A 19. század utolsó évtizedeinek hangulatát, a mindent  
> elsöprő növekedést, a korszellemmel szinkronban a sugárutak és  
> körutak mentén felépült kulisszaszerű bérházak mutatják fel.  
> Ugyanakkor a kor erős társadalmi anakronizmusát, a  
> „hátsóudvari” hangulatot számunkra a Leonardo da Vinci utcai,  
> vagy Bókay utcai spekulációs beépítések rossz minőségű,  
> zsúfolt épületei jelentik.
>     A 20. század második felétől kezdve a megörökölt  
> városrészek rehabilitációja, a meglévő környezeti elemek és  
> értékek listázása során csak a múltról szereztünk  
> információkat, azt is a jelen szemüvegén keresztül. Ezek az  
> értékelések csak többszörös törésben, deformáltan voltak  
> képesek a területet alkotó értékek kiválasztásában támpontot  
> adni.
>     A Corvin Sétány Program tervezése során a rehabilitációt  
> városfejlesztési folyamatnak tekintettük. A múlt elemeinek  
> listáját az értékválasztás során ezért a jövő  
> lehetőségeivel vetettük össze. A hagyományos bonyolult és túl  
> részletezett lineáris additív tervezési folyamatot, lépéseinek  
> statikus, lezárt jellege miatt a városrész kialakításakor ezért  
> nem láttuk használhatónak. A fejlesztés-fejlődés lépéseinek  
> meghatározására ezért egy olyan folyamatot alakítottunk ki,  
> melynek egyes elemei nyitottak, és befogadni képesek az időbeli  
> változásokat annak szabályaival és kapcsolataival.
>     Elindult Józsefvárosban egy történet. A célunk az, hogy a  
> Corvin Sétány gondos és jövőt célzó beruházás legyen, a  
> végiggondolt és egymásra épülő funkcióival, a jelen kort  
> megelőző technológiai fejlettségével.  Az emberek fedezzék fel  
> a városrészt, a már itt élők ezután is kívánjanak itt élni,  
> a kialakításra kerülő hely „szellemisége” révén jöjjön  
> létre egy kiemelkedő pont Budapest belvárosában, amely valódi  
> és önálló városközpontként tud működni, integrálódva  
> Józsefváros környezetébe. 2009.10.25
>
>
> Corvin Promenade Program 1999 - 2009
>     Can a new neighborhood be created in Budapest’s city center?  
> After 2000, how can a district be revitalized? The Józsefváros  
> Government, the Rév8 Zrt, and the FUTUREAL Group are working to  
> redesign the structures of a broken-down district!
>     The seemingly simple question of who owns a city is hard to  
> answer. The city is “us”, with our diversity and our individual  
> and infinite stories. The city is not merely the place where our  
> individual stories connect, and where our fate is linked with the  
> manmade spaces and buildings. Cities cease to exist and are born  
> from time to time, yet their story is only as old as the people who  
> live in them. The development or destruction of our cities and  
> neighborhoods is always contingent on the frequency of human  
> connections and interactions. Our events, markets and celebrations,  
> the thousand vibrations of city life help, while the lack of these  
> hurt the chances of a city’s survival. The houses, churches and  
> streets are “merely” backdrops to the interconnected life of the  
> individual and the community. The constantly changing city is merely  
> the setting for the life within it. The most important function of  
> cities is the protection and service of the people within it, and  
> the service of their communities. Protecting the buildings of  
> previous eras has only recently been added to the ever diversifying  
> functions. In putting emphasis on the protection of these buildings,  
> they are treated as if they have almost human characters.
>     Improving the buildings and redesigning the streets is always a  
> work of art. Only time can tell whether the built environment comes  
> to life or not. Building new streets and squares is a great  
> responsibility, but so is ending the story of a building and  
> admitting that their stones no longer serve life. Naturally,  
> starting a new story is risky, since it is possible that it only  
> lasts 100-200 years. But perhaps it grows roots and successfully  
> connects to the stories around it, and serves as a beginning of new  
> life. There is only one thing we must avoid – that stones decide  
> over life.
> Our project was burdened with the responsibility that Józsefváros  
> is in need of new stories. Of course the appearance of the new  
> buildings, streets and plazas in not unimportant, but the main  
> agenda is to reinvigorate the district.
>     Our task was to add new colors the neighborhood while preserving  
> its diversity. By the end of the twentieth century the district’s  
> image was dominated by social and physical decay. The Hungarian city  
> renewal practice of that era does not provide workable examples for  
> us, since at that time only very general building reconstruction  
> guidelines were in effect. The demands of the project, sawed into  
> twenty-four (the districts and the capital) parts, can no longer be  
> met by the plans of the experts (urbanists, sociologists and  
> engineers) working on it, new tools were needed. The word  
> ‘cooperation’ was, and perhaps is still, missing from the  
> vocabulary of the developers of the city. Neither the various  
> government, city and district players, nor the different  
> professions, nor the leading players of society and the economy can  
> work together to achieve even smaller goals.
> It became clear to us at the start of the project that we should  
> focus on the foundations of city life: cooperation, increasing the  
> capacity of the district, and the protection and service of the poor  
> and those who can’t care for themselves.
> The district government made a decision in 2002 that the citizens of  
> the district must not fall victim to any development program, that  
> the key to the improvement of the area is the protection of its  
> diversity. It was also stated that plans can only be carried out,  
> and their results maintained, when the people are partners in the  
> project, and investors are brought into the district.
>     The neighborhoods of Budapest’s city center - Lipótváros,  
> Terézváros, Ferencváros, Józsefváros – were built in the  
> 18th-19th centuries. Their individual moods are set by the unique  
> combinations of the city’s building blocks. For example, the early  
> 19th century city center (Lipótváros) gained its defining character  
> from the strengthening relationship between the up-and-coming German  
> and Hungarian citizens, and the classicist architecture of József  
> Hild. The mood of the last decades of the 19th century during the  
> economic boom is showcased by the apartment buildings on the avenues  
> and boulevards. The strong anachronism of the era, the “backyard”  
> mood is symbolized to us by the bad quality, overcrowded buildings  
> of the Leonardo da Vinci and Bókay streets.
>     During the rehabilitation projects of the inherited districts in  
> the second half of the 20th century, through listing the elements  
> and treasures of the existing built environment, we only gained  
> information about the past, and even that through the viewpoint of  
> the present. These value judgments gave only a deformed and broken  
> guideline to choosing the valuable elements that defined the area.
> In the Corvin Promenade Program we treated the rehabilitation as a  
> development project. We looked to the possibilities of the future in  
> choosing the valuable elements of the area, not just the list of  
> valuables from the past. The traditional and overly detailed  
> additive design process, with its static and separated steps was  
> deemed unusable in redesigning a neighborhood. The steps of the city  
> development were instead created by a design process that can  
> respond to changes that come with time, and accept the altered rules  
> and connections.
>     A story began in Józsefváros. Our goal is to turn the Corvin  
> Promenade into a careful investment that looks to the future, with  
> well thought out and layered functions, and technology ahead of its  
> time. We want people to explore this district, and its citizens to  
> continue to want to live here. We want the “character” of the  
> newly designed area to create a defining point in the city center of  
> Budapest, which could act as an independent city center, integrated  
> into the surroundings of Józsefváros.
> 2009.10.25
>
>
>
> http://www.rev8.hu/
> A kiállítás megtekinthető: 2009. november 10-ig
> The exhibition is open until the 10th November 2009
>
> 2009. október 29-én, csütörtökön 18 órakor a kiállításhoz  
> kapcsolódó galéria fórum beszélgetést tartunk.
> There is a forum discussion in connection with the exhibition on the  
> 29th of October, 2009 at 6pm.
>
> 2009. október 27-én és november 2-án kedden 16 órakor a  
> kiállítók tárlatvezetést tartanak.
> Igény szerint további időpontegyeztetésre van lehetőség.
> The exhibitors hold a guided tour of the exhibit on the 27th October  
> and 2nd of November, 2009, starting at 4 p.m.
> Additional dates are available upon request.
> Következő kiállítás - pince kiállítótermek - 2009. 10. 23. -  
> Pauer Gyula: Budapest Szétlövetése, '56-os sztélék
> The next exhibition is - basement exhibition halls - 23. 10. 2009. -  
> Gyula Pauer: The shooting up of Budapest, '56 Memorials
>
> Következő kiállítás - földszinti nagyterem - 2009. 11. 12. - 4- 
> es Metró
> The next exhibition is - great exhibition hall - 12. 11. 2009. -  
> Metro 4
> FUGA
> Budapesti Építészeti Központ/Budapest Center of Architecture
> 1052  Budapest, Petőfi Sándor utca 5.
>
> +36 30 934 73 89
> galeria at nagybalint.hu
>
> A FUGA látogatható hétfőtől vasárnapig 11-22 óráig
> The FUGA is open to public from 11 am to 10pm, Monday to Sunday.
>  to unsubscribe • leiratkozás az értesítésről
>
>