[artinfo] Animáció képzőművészet és filmművészet határterületén - Hommage a Kovásznai

[Kovásznai Kutatóműhely]

Hommage á Kovásznai

Animáció a képzőművészet és a film határterületén

2008 október 2 - november 16.

Millenáris C épület, Pixel Galéria

Megnyitó: OKTÓBER 1. 18.00

Megnyitja: Hirsch Tibor filmesztéta


A kiállításon bemutatott filmek rendezői:

Kovásznai György, Csáki László, Csontó Lajos, Ducki Tomek, Háy Ágnes,
Hegedűs 2 László,

Gacs Réka, Magyarósi Éva, Milorad Krstic, Nemes Csaba, Orosz István, Pálfi
Szabolcs, Patrovits Tamás,

Péterffy Zsófia, Rutkai Bori, Waliczky Tamás.

Kurátor: Iványi-Bitter Brigitta


Kovásznai György (1934-1983), a magyar képzõ- és animációs művészet
negyedszázada elhúnyt kimagasló tehetsége a fiatalabb generációk
emlékezetében is a szocialista időszak egyik legendásan szabad, kísérletezõ
szellemiségű művészeként él tovább. Miben áll e rejtélyes alkotói
szabadság? Kovásznai nyitott szemlélete, animáció, képzőművészet és
filmkészítés viszonyáról alkotott elképzelése ma is sok alkotó számára
forrás és kiindulópont. A kiállításon Kovásznai filmjeihez kapcsolódóan
olyan magyar művészek szerepelnek, akik az animációt e kísérletezõ, autonóm
szellemben folytatják a képzõművészeti és a filmes műfajok határterületén.

  Az animáció mint a képzőművészettel határos, autonóm kísérleti filmes
műfaj megerősödése Kovásznai életművének is köszönhető. Kovásznai a
képzőművészet intézményesített világán kívül tevékenykedett, kísérletező
szellemiségű filmjeit a Pannónia Filmstúdión belül egy kisebb, zárt csoport
együttműködésével valósította meg. 1963-tól Korniss Dezsővel készített több
filmet, amelyek meggyőző bizonyítékai egy újfajta filmnyelv kidolgozásának,
e képi nyelv főként a háborúk közti avantgárd vizuális világának folytatója,
de ugyanakkor párbeszédben áll a 60-as évek kísérletező, képzőművészeti
igényű animációival (lengyel, cseh párhuzamok). A képi nyelv prioritása a
60-as évek végén háttérbe szorítja a narratív történetmesélést. A 70-es évek
elejétől a dokumentarista szemlélet erősödik Kovásznai filmjeiben, a 35-ös
filmre forgatott dokumentumfelvételek és az animációs képek különböző arányú
váltakozásai jellemzik ezt az időszakot, majd a 70 -es évek végén a Habfürdő
című filmben kulminál a Sárga tengeralattjáró  pszichedelikus szemléletének
kombinálása a társadalmi témákat körüljáró dokumentarista filmkészítéssel.

Filmjeit hol a teljes értetlenség, elhallgatás (pl.1964-es Gitáros fiú a
régi képtárban című filmjét Aczél György betiltatta és csak 1988-ban
játszhatták le először publikusan), hol pedig nemzetközi díjak kísérték.  A
kiállításon szereplő filmek legkisebb közös többszöröse Kovásznai
szemlélete, amely szerint animáció, képzőművészet és film szorosan
összetartozhat: " az animációsfilm lényegében a natúrfilm és a képzőművészet
szintézise, egymást-kiegészítése" - írja "A Rügyfakadás megvalósításának
munkamódszere" című esszéjében, 1971-ben.

E csoportos kiállítás megmutatja azt is, hogy az autonóm animációs rövidfilm
helyiértéke megváltozott az elmúlt két évtizedben a műfaj új pozicionálása
és a nyugat-európai képzőművészeti intézmények bemutatási gyakorlata révén.
E filmek terjesztése tehát már nemcsak a mozik és filmszemlék, de a
képzőművészeti terek profiljához is hozzáartozik.

Az avantgárd folytatásának igénye, a dokumentarizmus, az aktuális
társadalmi, közösségi témák feldolgozása és a kísérletező szellem jelentik a
kiállításon látható filmek fő kapcsolódási pontjait.

További információk: Kovásznai Kutatóműhely (www.kovasznaigyorgy.hu)


Október 7 és 14-én szakmai kerekasztal beszélgetések a Galéria melletti
kávéházban délután 5-től