[artinfo] meghivo

[Fábián Petra]

Anna Toth: "EGY ELRAGADÓ VILÁG", Szemétdomborzati tér-kép

Helyszín: Millenáris, Fogadó - Padlás

megnyitó: július 17. csütörtök 18.00

megnyitja: György Péter esztéta, egyetemi tanár 

Fellépők: 

19.00-19.30: Ttikia eta Txomin baszk együttes

20.00 Sebastian Russell DJ (Franciaország)

 

Kurátorok: Iványi-Bitter Brigitta, Kirchkeszner Ágnes

 

Anna Toth harminc fiatal magyar alkotó közreműködésével a megnyitót megelőző hónapban azon dolgozott, hogy a hulladékból épített kiállítás átélhető utópiát nyújtson egy - a szemétdombok között is - élhető jövőről. A Baszkföldön élő művész munkájának alapanyaga - az ipari és háztartási hulladék - egyben témájának fókuszpontja is: recycling a megfékezhetetlen szeméttermelés korában. Milyen lehet az egész családnak élményt nyújtó, "újrahasznosított"  tér esztétikuma? Hogyan mozgathat meg egy térinstalláció gyerekeket és felnőtteket egyaránt?  Az ökopolitika kínzó kérdései ebben a projektben egy személyes tér erős érzelmi kisugárzásán keresztül válnak átélhetővé, tapinthatóvá, szagolhatóvá, láthatóvá. Anna Toth szemétből épített óriási labirintusában megérthetjük mekkora a feszültség az élhető jövő kialakulásának valóságos és megálmodott, remélt esélyei között.  Hányan féltjük úgy a jövő "túlélési esélyeit" mint Anna Toth? 

 

 

Anna TOTH: "A BEWITCHING WORLD", A topography of junk

Opening: Thursday July 17, 6.00 PM

Venue: Millenáris Fogadó - Padlás (Upper Floor)

Opening speech by  Professor and Art theorist Péter György

Featuring:

Ttikia eta Txomin Bask music group

dj Sebastien Russel  (F)

Curators: Brigitta Iványi-Bitter, Ágnes Kirchkeszner 

 

The past month Anna Toth and 30 young Hungarian art students and artists have been working on the exhibiton made out of garbage, to make a perceptible utopia of a liveable future - even amongst heaps of junk. The basic commodity of Anna Toth's exhibition - industrial and home waste material - is at the same time her focus point as well: recycling in the era of incontrollable litter production. What could be the aesthetic quality of a recycled space for the whole family? How can an installation move children and adults the same time? The crucial questions of ecopolitics become experiancable, discernable, tangible through the strong emotional irradiation of this personal space. In Anna Toth's huge litter-made labyrinths we can sense the pressure between the real and the desired chances of a liveable future to be developed. How many of us are as concerned about the survival chances of the future as Anna Toth?