[artinfo] Kudász Gábor Arion @ Lumen

[Gergely Laszlo]

----------------------------english text below----------------------------

Kudász Gábor Arion

Szemétúnió
2008.08.05 – 08.30

Záró rendezvény:  2008.08.26, 20:00

Lumen Galéria
Mikszáth Kálmán tér 2.
1088 Budapest
Nyári nyitvatartás: k-p: 8.30-19h, szo: 10-17h, v-h: zárva

www.photolumen.hu

Szemétúnió – az édenkert után

A hegyre felkúszó házsorok, az erdőt megszálló parkoló autók, a  folyópartot
kisajátító teniszpálya, kémények a mezőn, virágok a kanyarban, ködbe
burkolódzó szeméttelep. Kudász Gábor Arion fotói az épített környezet
határait vizsgálják, azt a területet, ahol természet és az urbánus,
motorizált tér egymásnak feszülnek és egymásba  fonódnak. Természet és ember
találkozása e képek tanúsága szerint változó kimenetelű lehet; a végeredmény
a domesztikált, mesterséges módon rekonstruált, vagy az emberi jelenlét
romjain új életre kelt természet.

Arion fotói hétköznapi helyzeteket tárnak fel, banális életképeket, amelyek
az elvesztett édenkert keresésének melankóliáját hordozzák. Az autópálya
kanyarában aranyesőt metsző férfi, a gyárkémények alatt lopott kábelt égető
alak, a teniszpálya zöldjében italából jókorát kortyoló pár vagy a
lovasnapokra érkező karavánok népe, mintha mindannyian egy-egy kört húznának
maguk köré, amelyen belül zavartalanul merülhetnek bele az időnkívüliségbe,a
természet ismétlődő rítusainak idejébe. Ez a kör azonban az óra vagy a nap
végeztével elhalványodik, és a város ideje visszaszippantja magába az
embereket.

Ariont a köztes tájak érdeklik: ahol a növényzet felüti fejét az épített
környezet réseiben, ahol a frontvonalakról visszavonulnak a markológépek, de
ahová a szél sem hoz magával új magvakat, és ahol jobb híján a megdermedt
épített környezet kezd ter-mészetként viselkedni, beleolvadva a táj
formáiba. A természet sajátos, kihalt rezervátumaként jelenik meg a
szeméttelep, amelyet a kamera a tűz és a füst vulkáni tájaként észlel, vagy
a kisváros, ahol az épületek geológiai formái az erdő hátterének
kontrasztjában nyerik el jelentőségüket.

A Lumen Galéria kiállításában Kudász Gábor Arion képei sorozattá
rendeződnek: a sorozat természet-zárványokként rendeli egymás mellé a
fotókat, olyan módon, hogy egyszerre fedi fel a képek közös vonásait és
különbségeit. Ezek a zárványok ideiglenes díszletek: a természet illuzórikus
újrateremtésére tett kísérletek az urbanitás határterületein. A képek
szerzője bizonyos értelemben maga is közösséget vállal az édenkert
keresőivel; ahol nem a magányos rítusaikat végzők, ott a fényképezőgép
lencséje változtatja természetté e határterületeket.

A természetet rekonstruáló, a város idejét felfüggesztő rítusok pózai egyes
képeken önkéntelenek, máshol beállítottak. E rítusok azonban – tűzgyűjtás,
ügetés, virágszedés, törülközés, fényképezés – csak ideiglenesen tudják
megállítani az időt; ami valójában időtlen, az a kirándulás végeztével
magunk mögött hagyott műanyag és nejlon végtelenül megnyúlt lebomlási ideje,
amely a Szemétúnió közös időszámításaként válik egyetemessé.

Polyák Levente

New York, 2008.július 20.



----------------------------------------------------------------



Arion Gábor Kudasz Gábor
Garbage Union

06.08.2008 – 30.08.

finissage:  26.08.2008, 20:00

Lumen Gallery
Mikszáth Kálmán tér 2.
1088 Budapest
Opening hours: Tue-Fr: 8.30-19h, Sat: 10-17h, Sun-Monday: closed

www.photolumen.hu

Garbage Union – After Eden

Rows of houses creeping up a mountainside; parking cars invading a forest; a
tennis court appropriating a river bank; chimneys on a field; flowers in a
bend in the road; a garbage dump enveloped in fog. The photographs of Gábor
Arion Kudász explore the limits of constructed environment – the region
where nature and motorised urban space confront and intertwine. As these
photographs show, the encounter between nature and man can have various
outcomes: the result is nature domesticated, artificially reconstructed, or
reborn on the ruins of human presence.

Arion's photographs expose everyday situations, trivial tableaux that bear
the melancholy of the quest for a paradise lost. The man pruning a golden
chain at a bend in the highway; the figure burning stolen cables beneath a
group of factory chimneys; the couple taking a wholesome gulp from their
drink in the greenness of a tennis court; the caravan of people arriving to
see the horse festival – they all seem to have drawn a circle around
themselves, within which they can immerse in timelessness, in the
temporality of nature's repeating rhythms. However, this circle fades away
by the end of the hour or the day, and the city's time engulfs these people
anew.

Arion is interested in intermediate landscapes, where vegetation crops up in
the cracks of the constructed environment; where, although excavators have
retreated from the frontline, the wind doesn't bring new seeds; and where,
in want of anything better, petrified architecture begins to act as nature,
amalgamating with the forms of the landscape. The garbage dump appears as a
strange, extinct nature reserve, perceived by the camera as a volcanic
landscape of fire and smoke; or take the little town where the geological
shapes of the buildings gain significance against the contrasting backdrop
of the forest.

The exhibition at Lumen Gallery orders Arion's photographs into a series,
which in turn orders the photographs as inclusions of nature, exposing their
common traits as well as their differences. These inclusions are temporary
stage sets: attempts at the illusory recreation of nature at the frontiers
of urbanity. In a sense the author of these images associates himself with
seekers of the Garden of Eden, for where even people doing their solitary
rituals would fail to transform these borderlands into enclosures of nature,
the camera's lens does the trick.

The ritual poses that reconstruct nature and suspend the city's time are
involuntary on some photos and staged on others. However, these rites –
making a fire, trotting, picking flowers, towelling oneself or taking photos
– can stop time only momentarily. What really is timeless is the infinitely
lengthened decay time of the plastic and nylon we leave behind after an
excursion, raised to a universal level in the global chronology of the
Garbage Union.

Levente Polyák

New York, 20 July 2008