[artinfo] Mullner Andras es Andrasi Gabor eloadasa_Trafo

[+]

A Trafo Szabadegyetem programjakent

*2007 szeptember 17-en, hetfon*
ket kepzomuveszeti vonatkozasu eloadasra varunk mindenkit szeretettel a 
Trafo szinhaztermebe.


*2007. szeptember 17. 17:00*

*Müllner András*

*1968: a nemzedékváltó év (happeningek és kiállítások)*

A sztereotip kép szerint az avantgárd elutasítja a hagyományt, és azt 
lehet mondani, hogy folytonos nemzedékváltásban, más szóval permanens 
esztétikai forradalomban él. Az avantgárd és a hagyomány viszonya 
azonban korántsem olyan egyértelmu, ahogy azt a dadaisták szövegeit 
olvasva elképzelhetjük, vagy Marinetti programjából, a múzeumok 
éjszakájából kikövetkeztethetjük. Bár az igaz, hogy az újra, a totális 
eredetiségre való hivatkozás állandó szólamként van jelen a történetinek 
nevezett avantgárdban és annak újabb verzióiban, és ez a hivatkozás 
legtöbbször az „anyagra”, a „cselekvésre” és a „valóságra” történo 
szólamként jelentkezik, ám eközben azt is elmondhatjuk, hogy muveiket 
újra meg újra átjárja valamilyen önmegtartóztatás. Ez az 
önmegtartóztatás vagy avantgárd felfüggesztettség nem feltétlenül 
koncepcionális, még ha bizonyos esetekben explicitté is válik, és mint 
probléma a múlttal való dialógus képében lép elénk. Végso soron azonban 
azt eredményezi, hogy lehetetlenné válik a magukat avantgárdnak nevezok 
számára, hogy abszolút törlés alá vonják a muvészettörténetet és az 
esztétikai vagy retorikai hagyományt. Amikor annak idején Walter 
Benjamin az expresszionista muvészetet párhuzamba állította a barokk 
szomorújátékkal, éppen arra teremtett precedenst, hogy miként lehet 
meglátni a nyelvnek és az ikonográfiai vagy retorikai hagyománynak a 
radikális újtól való visszatartó jellegét az avantgárd muvekben. Mivel a 
nemzedékváltás programját és a hagyomány eltörlését a muvészettörténeti 
diskurzus is hajlamos átvenni, bizonyítva ezzel fogékonyságát az 
avantgárd eszmékre, lévén a mindenkori paradigmaváltások történeti 
szempontú vizsgálata a feladata, lehet, hogy a fenti gondolatmenet 
tesztelésére éppen egy olyan évet kell választanunk, amelyet 
hagyományosan a magyar muvészet fordulópontjának tartanak. Az 1968-as év 
sok szempontból nevezheto ilyen fordulatos évnek, de méginkább annak 
látszik a muvészet terén, ahol ekkor indultak igazán rajzásnak a 
happeningek (némelyiküket távolabbról visszatekintve már az elso 
performanszoknak nevezik), és megrendezik az elso Iparterv-kiállítást, 
nem beszélve „Az idosebb és a fiatal generáció”-ról, amely mint a 
Muszaki Egyetemen megrendezett kiállítás címe már önmagában jelzi a 
változás érzékelésének jelenlétét.


*2007. szeptember 17. 18:30*

* Andrási Gábor*

*Lúzer-esztétika – paradigmaváltás a képzomuvészetben*

– a muvészetipar kiépülése és rétegzettsége az ezredfordulón (a termelok 
köre és az új fogyasztói piramis)

– a muvészet megváltozott kontextusa (a hagyományos szellemi és 
történeti kontextus hozzáadott-értékké alakulása; új releváns 
kontextusok: ár és siker)

– a muvészi és muvészettörténészi individualitás, valamint az általuk 
eloállított termékek instrumentalizálódása és mediatizációja)

– a muvészet hagyományos nyilvánosságának átalakulása (a non-profit és a 
for profit szférák határainak feloldódása, vásárok mint kurátori 
kiállítások, biennálék mint vásárok, magángyujtemények mint közmúzeumok, 
közmúzeumok mint magángyujteményi bemutatóhelyek)

– a muvészetiparban involvált hatalmi érdekcsoportok és döntéshozók 
szerepeinek keveredése illetve felcserélhetové válása (a gyujto mint 
kurátor, a szerkeszto mint befektetési tanácsadó, a muzeológus mint a 
kereskedo tanácsadója)

– a muvészetipar nagypolitikai vetülete (a muvészet mint legitimációs 
potenciál, a muvészet kommunikációja mint a médianyilvánossághoz vezeto út)