[artinfo] Baglyas Erika - Felejtés

[Baglyas Erika]

Baglyas Erika - Felejtés

Vajda Lajos Stúdió Pincemûhely, Szentendre, Péter Pál u. 6.

Megnyitó: 2007. május 6. 11h
A kiállítást megnyitja: Madácsy István
A kiállítás megtekinthetõ: 2007. május 6-tól 
május 28-ig, péntek, szombat, vasárnap 10-17h

Az emberiség túlélésének egyik záloga a felejtés 
képessége. A pszichológiai kutatások három 
alapvetõ részre osztják a felejtés jelenségének 
lehetséges okait. Az elsõ az emberben lévõ 
emléknyomok természetes elhalványulása. A második 
a tanulást követõ információk elsajátításának 
zavaró hatásai, a harmadik pedig egy olyan 
gátlórendszer mûködésének a léte, amely 
kiszorítja azokat az emlékeket, amelyekre az 
ember nem szívesen emlékezik. A felejtés 
képessége tehát szinte inverze az emlékezés 
képességének. A felejtésrõl ugyanúgy, mint az 
emlékezés képességérõl beszélhetünk az egyén, egy 
csoport, de egy társadalom vagy kultúra 
vonatkozásaiban is. A felejtés egyszerre lehet 
pozitív momentum, ugyanakkor félelmetes, hisz nem 
létezik az, ami számunkra nem létezik.

A valóság befogadása testbe zártságunk okán 
különbözõ érzékszerveink által lehetséges, 
amennyire kifinomult képességekkel rendelkezünk a 
szaglás, ízlelés, hallás, látás, tapintás, 
intuitív hajlamok terén, oly mértékben vagyunk 
képesek megélni a körülöttünk lévõ világot, és 
ennek mértékének megfelelõen válik mindez a saját 
valóságunkká. Ez a saját valóság az egyetlen 
valóság, mert a szubjektivitás az egyetlen igazság.

A Felejtés címû videó installációm ezt a témát 
kívánja körüljárni, egy lehetséges variációt 
kínálva a tematika vizuális megjelenítésére. A 
Vajda Lajos Stúdió Pince Galériájában hat videó 
loop látható. A videók egyenként egy-egy arcot 
mutatnak, amint azok nagyon finom módon 
gesztikulálnak. A hat darab arc szimbolikusan 
egy-egy érzéket testesít meg. Így a látáshoz, 
halláshoz, szagláshoz, ízleléshez, tapintáshoz 
valamint az intuícióhoz is tartozik egy-egy 
videó. Az ismerõseim közül (a privát szférámból) 
különbözõ embereket választottam, akik számomra 
leginkább köthetõek az adott érzékeléshez.

A héj-szerû formákba vetülõ arcok túlexponált 
hatásúak, szinte áttetszõk, elveszítik egyéni 
karakterüket, a legmarkánsabb vizuális élmény a 
finom, de szuggesszív arcmozgás, és az arcok 
lassú elhalványulása. Ez az elhalványulás a 
kulcspontja a kiállításnak, az érzékelés során 
keletkezõ emlékképeink lassú pulzálással szûnnek 
meg, vagy erõsödnek fel, újra és újra 
elõhívódnak, majd elhalványulnak, éppen úgy, 
ahogy az öregedéssel, az idõ múlásával tompulnak 
el kifinomult érzékelõ képességeink, míg végül a 
test létezésének megszûnésével azok is megszûnnek.