[artinfo] Ágens: Ulixes; Plastic-fantastic-bombastic

Tue Jan 23 06:37:54 CET 2007

www.agens.hu 

2007. január 29. MU Színház

1117 Budapest, Körösy József u. 17.
jegyrendelés és információ: 466-4627
szinhaz at mu.hu 

Ágens+Tasnádi József+Szent Efrém Bizánci Férfikar:

Ulixes

intraperszonális opera

Írta és rendezte: 

Ágens 

Látványtervező képzőművész, videomovie: 

Tasnádi József 

Ének: 

Ágens 

Szent Efrém Bizánci Férfikar

Zenészek: 

Jávorka Ádám brácsa 

Mogyoró Kornél percussion

Táncos:

Négyesi Móni

'fogalmazok, 

egymás mellé írom a szavakat, 

gondolatokat gondolok melléjük, 

megpörget az idő, 

s a szavak gondolnak maguk mellé

engem'

                                                           Ágens

'Volt egy álmom: egy hatalmas könyvet olvastam, szépen formált betuk, ismeretlen nyelven. Hirtelen eggyé lettem a szöveggel, vizuális és egyben auditív jellé lett a szó, a mondat. Hanggá vált. Tudtam, hogy a kép egy gondolat, s a gondolat én vagyok: tér- és képélmény, tele érzetekkel. Olvastam, faltam a hangbetuket, melyek egyre inkább behúztak, majd belöktek egy vizuális térvilágba. Egyszerre láttam és hallottam a szavakban és mondatokban rejlő gondolatokat; körülöttem, alattam, fölöttem mindenütt szavak és a képeik jelentek meg. Ugyanazon dolgok hallatszottak és látszódtak is egyben. Majd a kép szöveggé lett, amit már nem értettem és éreztem. Összemosódtak a betuk, elveszítettem a kontaktusomat, nem láttam többé. Ezt az élményt - tér-, hang- és érzetkomplexumot - szeretném az 'Ulixes' c. intraperszonális operában megközelíteni. 

Ulixes. A betöltött pillanat-idő élménye,  időmonológ. Szerepváltások, belső idő- és tudatkalandok. 

Mindannyian vágyunk az időnkívüliségre. Te is! Ki így, ki úgy túrja magát bele. Az igazi történetek a tudatunkban jönnek létre, történet kiegészítő, szürreális effektekkel. A legfontosabb, hogy mit élsz át az időből és hogyan teszed azt. Az Ulixes az átélt idő személyen belüli szereplehetőségeivel foglalkozik, a zene és a kép nyelvén. Tudatopera, - opera alatt az egymufajúságot, a muvészeti mufajok összegző megjelenését értve. 

A kérdés: benne vagy-e az Időben? Vagy kívüle létezel?'

                                                                                                                                                                                                 Ágens  

'. Az Ulixesszel kapcsolatban, azt gondolom, helyesebb a belső idő felemlítése helyett azt mondani, hogy Ágens sajátjának tekinti az időt. Nagy leleménye - akár tudatos, akár nem -, hogy megfordítja az alá-fölérendeltségi viszonyt, és korlátait levetve ő "parancsol" az időnek. Felfedezi az idő lineáris folyamatának réseit, és ehhez megtalálja a megfelelő eszközöket is. A színpad (sőt a nézőtér és a kinti kávézó) minden része más-más idősíkot képvisel, amelyek között Ágens szabadon mozoghat; átjárása van az idősíkokon - ellentétben determinált, egy meghatározott korhoz kötött szereplőivel. Ugyanígy "átjár" a hangja is a különböző hangszínek, hangmagasságok, artikulálatlan hörgések és húsba vágó dallamok közt. Ő az abszolút főszereplő - a többiekhez viszonyítva időn kívül.' 

Vida Virág: Privatizált idő - Színház, 2006. január

         Ágens

plastic-fantastic-bombastic

2007. január 30-31. MU Színház
1117 Budapest, Körösy József u. 17.
jegyrendelés és információ: 466-4627
szinhaz at mu.hu 
Jegyár: 1500 Ft, diák-szakmai: 1200 Ft

Kérjük, előre rendelje meg jegyét, mert limitált nézőszámmal megy az előadás!

Író, rendező: Ágens

Koreográfus: Gergye Krisztián

Ének: 

Ágens 

Philipp György 

Csapó József - Johnny 

Laborfalvy Soós Béla

Közreműködik: 

Stollár Xénia viola da gamba

Madai Zsuzsanna fuvola

Tömösközi László vibrafon, ütők

Jelmeztervező: 

Béres Móni

Fényterv: 

Gergye Krisztián

A 'plastic, fantastic, bombastic' c. előadásban a történet az iróniával szemlélt Kékszakállú története, Bartók nélkül, fordított szereposztásban.  

'A kulcskérdés, hogy amikor felidézzük, vajon újraéljük, vagy újraírjuk-e az emlékeinket? Belekerülök-e ugyanabba az időminőségbe, vagy csak kívülről járom körbe a megtörténtet? Létezik-e a múlt, jelen jövő hármasa, vagy csak a folyamatos jelen idő? Élünk-e a metamorfózis lehetőségével, mely bármelyik időpillanatban megkezdődhet? '                Ágens -  Halász Tamás beszélget Ágenssel a Paralell-ben

'ne közelíts,

lépteid zaját halljam csak.

messziről lélegzetedet.

tudjam, közelítesz.

imádsz,

félsz tőlem,

bennem rejtezel el.'

                                                                                   Ágens

'Ágens 'plastic-fantastic-bombastic' c. darabjában sajátos ütközetet, párharcot, párbeszédet látunk a letisztult és vértelenül szép ideák világa és a legesendőbb, vágykeltő és brutálisabb (női) földiesség között. Aztán ezek a felmagasodó és elérhetetlenül szép ideák (fehér férfialakok, férfi princípiumok) is összezavarodnak, tipegnek, topognak, életre kelnek és vágyakozni kezdenek. Viszonylag egyszerű eszközökkel, olyan alapvető létkérdésekről, filozófiai kérdésekről szól, magas absztrakciós szinten, kimondottan artisztikus módon, mint a múlt megközelíthetősége, egy szerelem történetté válása, a szépség befogadhatósága és megragadhatósága, az erosz kortalansága bennünk. Mintha benne is ez a kettősség élne. Ez az éteri tisztaság, és a szókimondó agresszivitás.'                                                                                                           Nagy Zsuzsa - Lege Artist Medicinae

English version:

Ágens + Joseph Tasnádi + The Byzantine Male Ensemble "St.Ephraim": :

Ulixes

intrapersonal opera

29 January 2007, 20:00 pm

MU Theatre

Address: 1117 Budapest, Körösy József u. 17.

Tickets and information: +36 1 466 4627

szinhaz at mu.hu 

 Written and directed: 

Ágens 

Interactive video-stage: 

Joseph Tasnádi 

Singers: 

Ágens 

The Byzantine Male Ensemble "St.Ephraim"

Musicians: 

Ádám Jávorka  viola
Kornél Mogyoró  percussion

Dancer:

Móni Négyesi  

Choreographer, lighting plan: 

Krisztián Gergye  

Ulixes. The experience of time as a moment, a monologue of time. The changing of roles, the inner experience of time and the mind.

We all crave to be out of time. You too! Real stories come alive in our minds, with story complementing, surreal effects. The most important is what you experience of time and how you do it. Ulixes deals with the possibilities of different roles within one person, using the language of music and images. It is an opera of consciousness stating the question: are you inside Time? Or are you out of it?

I made my piece Purcell Picnolepsy in co-operation with artist József Tasnádi who is concerned with interactive art. He developed an electronic system in which sound interacts with image. He defines the sign, the means of contact while its time and quality is defined by the voice.

In the art scene, it is the voice (music) that opens up space, gives meaning and order to the images and is in contact with them. Different voices affect the image in different ways, the image is active.

'Instead of mentioning inner time in connection with 'Ulixes', I think you could rather say that Ágens views time as her own. Her great invention - be it intentional or not - is that she reverses subservience and crossing her limits, she becomes the one who 'commands' time. She discovers the cracks in the linear flow of time and she also finds the appropriate instruments to do this. The stage (even the auditorium and the café outside) represent different time-planes, through which Ágens can move freely; she can travel from one to the other, unlike her characters stuck in one particular age. In the same way, her voice is also 'travelling' between different tones, pitches, unarticulated growls and biting melodies. She is ultimate protagonist - existing beyond time, compared to the other characters.'

(Virág Vida: Privatised Time - Színház, January 2006.)

Ágens:
plastic-fantastic-bombastic

30-31 January 2007, 20:00 pm

MU Theatre

Address: 1117 Budapest, Körösy József u. 17.

Tickets and information: +36 1 466 4627

szinhaz at mu.hu 

Ticket price: 1500 HUF, student and pros: 1200 HUF

23 February 2007, 19:00 pm

MODEM, Debrecen

Modern and Contemporary Arts Center

Address: 4026, Debrecen, Baltazár Dezső tér 1. Information: 36 52/518-476, 36 20/971-4805, fazakas.reka at modemart.hu

Only a limited number of tickets are available. Please, book your ticket in advance.

Written and directed by: Ágens

Choreographer: Gergye Krisztián

Voice: 

Ágens - tenor, soprano, alto

György Philipp - alto, baritone

József Csapó - Johnny - tenor, counter-tenor

Béla Laborfalvy Soós - bass

Musicians: 

Xénia Stollár viola da gamba

Zsuzsanna Madai flute

László Tömösközi vibraphone, percussion

Costume designer: 

Móni Béres

'Plastic, fantastic, bombastic' is the ironic story of Duke Bluebeard's Castle without Bartók and with reverse casting. 

'The key question lies in whether recalling our memories means reliving or rewriting them. Does it mean entering the same quality of time or is it merely about walking round the outer surface of what has happened? Does the triad of past, present and future exist or is there continuous present tense instead? Do we grab the opportunity of a metamorphosis that can start in any moment of time?' Ágens - www.agens.hu

'Ágens - that is what they call her, that is her name and we learnt it over the past years. A woman with her hyponatural voice with God knows how many octaves in it, wandering in the kingdom of opera led by her moods. Or maybe not her moods. Her driving force is much rather what she has to say. In this world where concepts are highly suspicious, where it is not common to have a message, what  is much more about giving things shape, well, someone who does not give a damn about habits and expectations and tailors high-standard artistic performances to suit her own rules is an unreliable figure. She is lead by her own rules, we could say, but you can only do this if you have your own rules. A self-tailored world with your own standards. 

Ágens cannot be forced into the shapes and figures that we already know.'      Erzsi Sándor, Radio Petőfi, 03 November 2006.

Ágens's latest performance entitled 'plastic-fantastic-bombastic' presents a special battle, a fight, a dialog between the world of simple and bloodlessly beautiful ideas and the most fallible, lust-provoking and brutal (feminine) earthliness. Then these elevating and unreachably wonderful ideas (white male figures, male principles) also get confused, paddling, coming alive full of desire. Using relatively simple tools, the performance deals with such fundamental philosophical questions about our existence as the approachability of our past, the transformation of love into a story, the reception and graspability of beauty and the agelessness of Eros in us on a high level of abstraction and in an expressly artistic manner. This duality seems to be inherent in Ágens as well. A kind of aerial purity and outspoken aggression.'     Zsuzsa Nagy- Lege Artist Medicinae