[artinfo] Képzeletbeli Éden & bontás előtt buli az IMPEXben/ Imaginary Paradise & pre-demolition party at impex

[Gergely Laszlo]

*----------- english text below -----------

*

A LUMEN Fotóművészeti Alapítvány szeretettel várja a

* *

*Képzeletbeli Éden *



című kiállítás megnyitójára és



*az IMPEX – kortárs művészeti szolgáltató bontás előtti bulijára*



2007.12.18, 20:00


helyszín: IMPEX - kortárs művészeti szolgáltató

1088 Budapest, Futó utca 46. (West-Balkán)

nyitvatartás: sze 16-20, csü-szo 20-23



*2007.12.18 - 2007.12.31*



Kiállító művészek:

Eperjesi Ágnes, Fabricius Anna, Fodor János, Kerekes Gábor, Komoróczky
Tamás, Koronczi Endre, Ravasz András, Szabó Benke Róbert, Szörényi Beatrix


Kurátor:* *Bán Zsófia
Produkció*:* László Gergely, Claudia Martins

Zsűri *tagok:* Bán Zsófia, Bencsik Barnabás, Csizek Gabriella, Erõss
Nikolett, Claudia Martins, Racz Márta, Katarina Servic


*Támogatók:*

*FotoRio, Impex, Prefeitura *

* *

Szponzorok

Raiffeisen Bank, Acax, MFB- Magyar Fejlesztési Bank

* *



*K**épzeletbeli Éden*

* *



A nyugati kultúrkör számára, a Biblia által konkréttá varázsolt Édenről, a
Paradicsomról mindenki tudja, hogy milyen, de vajon milyen lehet egy egyéni,
szabadjára engedett képzeletre bízott Éden? A bibliai Éden olyan hely,
amelynek jelentőségét és jellegét nyilvánvalóan az a történelmi, vallási,
kulturális és társadalmi közeg alakította ki, amelyben megfogalmazódott.
Ebből kiindulva, logikusnak tűnik azt feltételezni, hogy az egyéni képzelet
által életre keltett Édenek is hasonlóképpen függnek attól a kulturális,
történelmi és társadalmi közegtől, amelyben megálmodóik élnek. Azt is
mondhatnánk: „Mutasd meg Édened, s megmondom, ki vagy!" Egy ilyen fogalomra
elérhető vagy elérhetetlen álmok, vágyak, utópiák kavalkádja vetül, s úgy
gondoltuk, érdekes lenne megnézni, hogy ma, Magyarországon, 17 évvel a
politikai rendszerváltás után, hogyan alakulnak ezek az álmok és vágyak.
Mégpedig, nem utolsósorban, egy olyan kiállítás keretében, amely
Brazíliában, sőt éppen Rio de Janiróban zajlik, azaz egy olyan, az európai,
illetve konkrétabban a magyar képzelet számára már-már mítikus, egzotikus
délibábként ragyogó helyen, amely a Pradicsom egyfajta földi változataként
működik az itt (Magyarországon) élő emberek képzeletében. Ezen persze, adott
esetben mosolyoghat az, aki történetesen tisztában van a mai Brazil, illetve
riói társadalom valóságával, problémáival és küzdelmeivel. Ám tudjuk, egy
ilyen fogalomnak, mint az Éden, nem sok köze van ahhoz a konkrét földrajzi
helyhez, ahová megálmodják, illetve projektálják, hanem sokkal inkább van
köze ahhoz a helyhez, *ahonnan* a projekció történik. (Egyszer egy finn
turista azt találta mondani Budapesten járva, hogy: „Hiába, itt délen
egészen másmilyen az élet!" Erre mi, akik egyáltalán nem déli országként
gondolunk magunkra, s folyamatosan délre, azaz Olasz- Spanyol- vagy
Görögországba vágyódunk, a csodálkozástól eltátottuk a szánkat. Vagyis hát,
úgy tűnik, tényleg minden relatív.)  S ezen a ponton szinte adja magát az a
gondolat, hogy olyan médiumokban gondolkozzunk, amelyek maguk is kötődnek
(konkrétan és átvitt értelemben egyaránt) a *projekció* aktusához: fotó
(dia), videó, film. Felhívásunk tehát olyan, e médiumokban alkotó, magyar
művészekhez szólt, akik készek arra, hogy saját, jelenkori, képzeletbeli
Édenjüket vizuálisan megfogalmazzák. A több mint negyven beérkezett pályamű
közül kiválogatott, s itt bemutatott kilenc mű (4 fotó, 4 videó, 1 diafilm)
a válaszok, illetve kifejezésmódok széles, s reményeink szerint
reprezentatív skáláját nyújtják.

            *Eperjesi Ágnes* „Az ifjú E. Á. újrajátszott keservei" című
sorozata számára a diafilmet választotta médiumként, azaz egy olyan műfajt,
amely sokunk számára, akik a hatvanas-hetvenes évek Magyarországán nőttünk
fel közös, gyerekkori élmény. A diafilmes meséket egy kézzel továbbítható,
jellegzetes alakú kis vetítőgép projektálta a falra (a kiállításon látható
vetítőgép eredeti darab), s a mesék minden kockáját szövegek kísérték,
amelyeket általában a szülők olvastak fel a gyerekeknek. Az egyszerre egyéni
és közösségi élmény e kivételes hordozója egy olyan Édent, a gyerekkort
idézi fel, amely másképpen már nem elérhető. Az itt látható képeket Eperjesi
különböző, létező mese diafilmekből gyűjtötte össze, melyeknek segítségével
saját történetét mondja el, eredeti, kamaszkori naplóbejegyzéseit
felhasználva. A képeket, mivel diafilmek, fotónagyítás útján negatívba
fordítja és élénk színekkel, meseszerűen (s egyben ironikusan)
kiszínezi. *Fabrícius
Anna* "Non-leeu de Mémoire" című munkája egy olyan képsorozat, amely múltban
lezajlott, konkrét helyhez és időhöz kötődő, személyes és családi emlékeket,
anekdotákat idéz fel oly módon, hogy a mára már visszavonhatatlanul
megváltozott és személytelenné vált eredeti helyszíneket a képi, és a kép
alá kézzel írt szöveges emlékezés erejével újra élettelivé, otthonossá
varázsolja.* Fodor János* „para" című műve olyan sorozat, amelyne fotói
különböző helyszíneken készültek, s úgynevezett „környezetjobbító" szándékot
rögzítenek, amennyiben a menthetetlenül urbánus és nagyon is evilági
környezetbe ágyazott, s ezért groteszk Éden-pótlékokat ábrázolnak. *Kerekes
Gábor*  „Városi meditáció" című videó- és hanginstallációjában a videokép
alapját egy kör alakú kollázs-kép képezi, amely egy képzeletbeli várost
ábrázol. A munka a képi- és hangeffektusok segítségével egy relaxációs
állapotot hivatott előidézni, s végsősoron a városi létről, a városban élés
atmoszférájáról szól. *Komoróczky Tamás* videója, a „To the Heaven Street 7
(There Is Milk Today)" talányos-ironikus mű, amelyen egy beazonosíthatatlan,
fehér (édeni?) környezetben, egy fehérbe öltözött kamarazenekar látható,
amelynek tagjai valamilyen indiaias hangulatú zenére playbackelnek, némi
elcsúszásokkal tarkítva. Ugyanúgy lehetnek egy krisnás dalárda tagjai, mint
elmebetegek vagy egy álom fragmentuma. *Koronczi Endre* „extrémalvás" című
videomunkája egy olyan kísérletet valósít meg, amely különböző helyszínreken
a háborítatlan nyugalom, a belső béke és harmónia paradicsomi állapotát
hivatott előidézni a célból, hogy a művész a kamera előtt aludni tudjon.
„Vajon megteremthető-e nyilvános helyen ez az állapot?", teszi fel a kérdést
a művész. „Miként válik valamilyen helyszín Paradicsommá? Milyen belső
folyamatoknak kell ahhoz végbemenniük, hogy egy tetszőleges környezet
kapcsán Édenről beszélhessünk?"  Koronczi 16 helyszínen keresi e kérdésekre
a választ. *Ravasz András *„Flow" című videója egy a szélben tengerként
hullámzó, füves mezőre projektálja képzeletbeli Édenjét, *Szabó Benke Róbert
* „Cunyi Yashi" című, férfiakat ábrázoló emberpársorozata pedig a tökéletes
egymásbafonódás már-már földöntúli, harmonikus állapotában találja meg.
Végül, *Szörényi Beatrix* videó és fotó munkája a pálmafát, mint motívumot,
illetve mint klisét veszi célba. „Az Édenképhez kapcsolódó elképzelések és
klisék meglepően hasonlítanak a pálmamotívumhoz kapcsolódó vágyképekhez. A
pálmafa – legalább is mi európaiak számára – egy más világ, egy ösztönösebb,
de talán emberibb élet, illetve egy a civilizációnak hátat fordító életmód
megtestesjtője," írja Szörényi. A fotók a budapesti homlokzatokon,
kirakatokon és cégtáblákon megjelenó pálmafákról készültek, a video pedig
egy pálmafa szállítását követi Budapest külterületéről a belvárosig. Az
ironikus-abszurd mű új jelentésréteget nyer azáltal, hogy a riói
kiállítótérben a motívum visszahelyeződik eredeti, organikus közegébe.
Reményeink szerint, a többi mű ugyanilyen élénk párbeszédet képes
kezdeményezni létrejöttük eredeti helyszíne, valamint a kiállítótér
helyszíne, és közönsége között.



Bán Zsófia

-------------------------------------------------------

The Lumen Photography Foundation coordially invites you to the vernissage of

* *

*Imaginary Paradise*

and the pre-demolition party of the
*IMPEX – contemporary art provider *



18.12.2007, 8pm


at: IMPEX - contemporary art provider

1088 Budapest, Futó utca 46. (West-Balkán)

open: wed 4-8pm, thur-sat 8-11pm



*18.12.-31.12.2007*



Exhibiting Artists:

Eperjesi Ágnes, Fabricius Anna, Fodor János, Kerekes Gábor, Komoróczky
Tamás, Koronczi Endre, Ravasz András, Szabó Benke Róbert, Szörényi Beatrix


Curator:* *Bán Zsófia
*Production:* László Gergely, Claudia Martins

Jury members*:* Bán Zsófia, Bencsik Barnabás, Csizek Gabriella, Erõss
Nikolett, Claudia Martins, Racz Márta, Katarina Servic


Supporters*:*

*FotoRio, Impex, Prefeitura *

* *

Sponsors:

Raiffeisen Bank, Acax, MFB- Magyar Fejlesztési Bank

* *

* *

We all know what Paradise, the Garden of Eden is like, rendered manifest by
the Bible for Western cultures. But what could a personal Paradise be like,
one that relies on the free fancy of an individual? Biblical Paradise is a
place whose nature and significance were evidently formed by the same
historical, religious, cultural and social environment in which it was
formulated. From this vantage point it seems logical to assume that the
Paradises engendered by individual imagination are similarly dependant on
the cultural, historical, and social environments of those who envision
them. We might as well say: "Show me your Paradise and I'll tell you who you
are!" A multitude of attainable or unattainable dreams, desires and utopias
are projected into such a concept, and we thought it might be intriguing to
see what these dreams and desires are like in present-day Hungary, 17 years
after the political transition. The project was envisioned as a show, which,
not insignificantly, would take place in Brazil, in Rio de Janeiro of all
places. In a city of mirage-like exotic sheen, functioning as a kind of
mundane Paradise in the fancy of European, or in our case, Hungarian people.
This, of course, may provoke a smile from those who happen to be aware of
the reality, the problems and struggles of today's society in Rio and
Brazil. Yet we all know that the concept of Paradise has little to do with
the actual geographical place into which it is conceived or projected. In
fact, it has a lot more to do with the place *from which* the projection is
effected. (Once a Finnish tourist happened to say in Budapest: "Well, life
here in the South is really different," a comment that left us -- who
imagine ourselves as anything but a Southern country and always fantasize
about Italy, Spain or Greece - completely stupefied. In other words,
apparently everything is indeed relative.) At this point the idea of working
with   photography (slide), video or film, that is media related (literally
or metaphorically) to the act of *projection*, offers itself naturally.
Consequently, our call for participants in such a show was meant for
Hungarian artists working with these media who were ready to render visually
their individual, current imaginary Paradises. The nine works (4 photos, 4
videos, and 1 slideshow) selected from more than forty submissions offer a
wide and hopefully representative range of answers and modes of expression.

            *Ágnes* *Eperjesi *chose filmstrip as the medium for her series
"Replay of young Á. E.'s tribulations," a genre that is a collective
childhood experience for most of us who grew up in the 60's and70's in
Hungary. The filmstrip tales were projected on the wall by a
characteristically designed small projector in which the roll was advanced
manually (the projector at the exhibition is an original piece). Each frame
of the tale was captioned with a narrative that was generally read out by
the parents. This exceptional object at once assimilates individual and
collective experience, evoking childhood, a Paradise no longer attainable in
another way . The projected imagery was collected by Eperjesi from various
existing filmstrip tales, which, complemented by her authentic teenage diary
entries, help narrate her individual story. She reverses the positive images
on the transparency film into negative through exposure, and colours them in
the process with vivid colours, making them like fairy tales, though with an
ironic touch. *Anna* *Fabrícius*'s "Non-lieu de mémoire" is a photographic
series that recalls past personal and family memories and anecdotes
connected to actual times and places. This recollection is realized by a
handwritten captioning of the pictures, using the power of textual
remembrance to breathe life and intimacy into the original locations that by
now have become irreversibly altered and impersonal. *János Fodor*'s "Para"
is a series of photographs taken in various locations, recording intentions
of "environmental melioration" inasmuch as they depict surrogate paradises
that are embedded in an irreparably urban and mundane environment and are
therefore grotesque. In *Gábor Kerekes*' video and sound installation "Urban
Meditation", the video image is based on a circular collage depicting an
imaginary city. With the help of visual and sound-effects, the work is meant
to induce a state of relaxation. Ultimately it is about urban life and its
atmosphere. *Tamás* Komoróczky's video "To the Heaven Street 7 (There Is
Milk Today)" is an ironic and puzzling piece, featuring a chamber orchestra
dressed entirely in white in an unidentifiable, white (paradisiacal?)
environment. Its members mime playing to some playback music of Indian
atmosphere, with the occasional delay. They might be a group of Krishna
followers just as well as a bunch of lunatics or fragments of a dream. *Endre
Koronczi*'s video "Extreme Sleeping" is the realization of an experiment
that is meant to bring about the paradisiacal state of undisturbed calm,
inner peace and harmony in various places, in order to allow the artist to
fall asleep in front of the camera. "Is it possible to induce such a state
in a public space?" asks the artist. "How can a location turn into Paradise?
What kind of inner processes need to take place in order for any arbitrary
environment to turn into Paradise?" Koronczi seeks answers for these
questions at 16 different locations. *András Ravasz*'s video* *"Flow"
projects his imaginary Paradise into a grass field rippling in the wind like
the sea. *Róbert* *Szabó Benke*'s* *photographic series, "Cunyi Yashi,"
depicts male couples in a harmonic, almost celestial state of entwinement.
Finally *Beatrix* *Szörényi*'s work, combining video and photography,
targets the palm tree as a motif and a cliché. "The ideas and clichés
related to our image of Paradise surprisingly resemble the desires related
to the palm motif. The palm tree – at least for us Europeans – is the
manifestation of another world, a more instinctive but perhaps more humane
life, and a lifestyle that denounces civilization," writes Szörényi. The
photographs depict palm trees found on facades, shop windows and shop signs,
while the video tracks the transportation of a standing palm tree from a
suburb of Budapest through downtown. The absurd-ironic work gains a new
layer of signification by the replacement of the motif into its original,
organic environment at the exhibition space in Rio. Hopefully, the rest of
the works are capable of generating a similarly vivid dialogue between their
location of origin and the location of the exhibition space and its
audience.

Zsófia Bán