[artinfo] Ulixes

Sun Feb 5 11:08:57 CET 2006

Ágens+Tasnádi József+Szent Efrém Bizánci Férfikar:

Ulixes

intraperszonális opera

MU Színház

(1117 Budapest, Körösy József u. 17., T.: 209-4014, jegyrendelés és információ: 466-4627, szinhaz at mu.hu)

2006. február 18-19. 20 óra 

Írta és rendezte: 

Ágens 

Látványtervező képzőművész, videomovie: 

Tasnádi József 

Ének: 

Ágens 

Szent Efrém Bizánci Férfikar

Zenészek: 

Jávorka Ádám brácsa 

Mogyoró Kornél percussion

Táncos:

Négyesi Móni 

Operatőr:

Bredár Zsolt

Beszélgetőtárs:
Ivacs Ágnes

Zene: 

Görög-bizánci énekek, Ágens, Stollár Xénia, Jávorka Ádám 

Koreográfus, fényterv: 

Gergye Krisztián 

Jelmeztervező: 

Béres Móni 

Maszk: 

Károlyi Balázs 

Hang: 

Boudny Ferenc 

Fény: 

Totó

Támogatók: 

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága Színházi Alap, Műhely Alapítvány 

Technikai támogatók:

AV Control, Artifex  2005

www.agens.hu 

'fogalmazok, 

egymás mellé írom a szavakat, 

gondolatokat gondolok melléjük, 

megpörget az idő, 

s a szavak gondolnak maguk mellé

engem'

                                                           Ágens

'Volt egy álmom: egy hatalmas könyvet olvastam, szépen formált betűk, ismeretlen nyelven. Hirtelen eggyé lettem a szöveggel, vizuális és egyben auditív jellé lett a szó, a mondat. Hanggá vált. Tudtam, hogy a kép egy gondolat, s a gondolat én vagyok: tér- és képélmény, tele érzetekkel. Olvastam, faltam a hangbetűket, melyek egyre inkább behúztak, majd belöktek egy vizuális térvilágba. Egyszerre láttam és hallottam a szavakban és mondatokban rejlő gondolatokat; körülöttem, alattam, fölöttem mindenütt szavak és a képeik jelentek meg. Ugyanazon dolgok hallatszottak és látszódtak is egyben. Majd a kép szöveggé lett, amit már nem értettem és éreztem. Összemosódtak a betűk, elveszítettem a kontaktusomat, nem láttam többé.  

Ulixes. A betöltött pillanat-idő élménye,  időmonológ. Szerepváltások, belső idő- és tudatkalandok. 

Mindannyian vágyunk az időnkívüliségre. Te is! Ki így, ki úgy túrja magát bele. Az igazi történetek a tudatunkban jönnek létre, történet kiegészítő, szürreális effektekkel. A legfontosabb, hogy mit élsz át az időből és hogyan teszed azt. Az Ulixes az átélt idő személyen belüli szereplehetőségeivel foglalkozik, a zene és a kép nyelvén. Tudatopera, - opera alatt az egymufajúságot, a muvészeti mufajok összegző megjelenését értve. 

A kérdés: benne vagy-e az Időben? Vagy kívüle létezel?'  

A Purcell piknolepszia c. előadásomban együtt dolgoztam Tasnádi József képzőmuvésszel, akit régen foglalkoztat az interaktív muvészet. Létrehozott egy elektronikus rendszert, melyben a hang kapcsolatba léphet a képpel, s fordítva. A jelet, a kapcsolatteremtés eszközét és módját ő határozza meg, a kapcsolatteremtés idejét és minőségét a hang. 

A képzőművészeti tájban a hang (zene) nyitja meg a teret, bontja ki a képek rendjét és jelentését, s lép folyamatosan változó kapcsolatba velük. Bizonyos hangjelek bizonyos motivációkat jelentenek a kép számára, a kép is cselekszik. 

A Tér

A tér mélyére az előadás egésze alatt fekete-fehér, állandó haladásban lévő  szövegfolyamot vetítünk. Mozgási sebessége Ágens hangjának következménye. A néző igényét arra, hogy e szövegek olvashatóvá váljanak, a megvalósuló látvány hol kielégíti, hol nem. A szövegfoszlányok mint emléknyomok jelennek meg a néző tudatában. A vásznakon az előadás gondolatkottája olvasható, mely a műalkotás, a mualkotás létrejöttének a körülményei és a befogadó viszonyát tekintve teljes egységében sohasem 'olvasható', 'hallható', soha nem 'kerül elő'. A műből a művet létrehozó gondolat nem olvasható ki, csupán az adott tér- és időpillanatnak megfelelő vetületek, jel-töredékek foghatók fel. '

Ágens

 'Az Ulixesszel kapcsolatban, azt gondolom, helyesebb a belső idő felemlítése helyett azt mondani, hogy Ágens sajátjának tekinti az időt. Nagy leleménye - akár tudatos, akár nem -, hogy megfordítja az alá-fölérendeltségi viszonyt, és korlátait levetve ő 'parancsol' az időnek. Felfedezi az idő lineáris folyamatának réseit, és ehhez megtalálja a megfelelő eszközöket is. A színpad (sőt a nézőtér és a kinti kávézó) minden része más-más idősíkot képvisel, amelyek között Ágens szabadon mozoghat; átjárása van az idősíkokon - ellentétben determinált, egy meghatározott korhoz kötött szereplőivel. Ugyanígy 'átjár' a hangja is a különböző hangszínek, hangmagasságok, artikulátlan hörgések és húsba vágó dallamok közt. Ő az abszolút főszereplő - a többiekhez viszonyítva időn kívül.'

                                                                                                                    Vida Virág: Privatizált idő - Színház, 2006.- január.

Kritikák: 

Györe Gabriella:Útravaló vándoroknak
Ágens: Ulixes. Intraperszonális tudatopera. 2005. 11. 09. 20.00, Trafó

litera.hu - 2005. 11. 14.

Vida Virág: Privatizált idő - Színház, 2006. január

English version:

Ágens + Joseph Tasnádi + The Byzantine Male Ensemble "St.Ephraim": :

Ulixes

intrapersonal opera

MU Theatre

(1117, Budapest, Körösy József street 17., T.: 209-4014, ticket order: 466-4627, szinhaz at mu.hu)

2006. February 18-19. 20 h

Written and directed: 

Ágens 

Interactive video-stage: 

Joseph Tasnádi 

Singers: 

Ágens 

The Byzantine Male Ensemble "St.Ephraim"

Musicians: 

Ádám Jávorka  viola
Kornél Mogyoró  percussion

Dancer:

Móni Négyesi  

Operator:
Zsolt Bredar 

Music: 

Byzantine hymns, Ágens, Xénia Stollár , Ádám Jávorka  

Choreographer, lighting plan: 

Krisztián Gergye  

Costume designer: 

Móni Béres 

Mask: 

Balázs Károlyi 

Sound: 

Ferenc Boudny 

Light: 

Totó - Antal Varga

Many thanks: Ágnes Ivacs

Sponsored by:
Ministry of Cultural Heritage, National Cultural Fund, Municipality of Budapest - General Assembly - Cultural Committee - Theater Fund, Műhely Foundation,  AV Control, Artifex 2005

"I dreamt that I read a huge book with beautifully shaped letters, in a strange language. Suddenly I became one with the text: the word, the sentence became a visual and audio sign. It became a sound. I knew that the image was an idea, and the idea was me: an experience of space and image, full of perceptions. I read the sound-letters with growing hunger; they pulled me in and pushed me into a visual world of space. I saw and heard the ideas behind the words and sentences at the same time; there were words and their images all around, below and above me. The same things were to be heard and seen. Then the image turned into a text which I no longer understood and perceived. The letters blurred, the connection broke off, and I did not see it any longer."

Photo: Zsuzsanna Spilák 

Ulixes. The experience of time as a moment, a monologue of time. The changing of roles, the inner experience of time and the mind.

We all crave to be out of time. You too! Real stories come alive in our minds, with story complementing, surreal effects. The most important is what you experience of time and how you do it. Ulixes deals with the possibilities of different roles within one person, using the language of music and images. It is an opera of consciousness stating the question: are you inside Time? Or are you out of it?

I made my piece Purcell Picnolepsy in co-operation with artist József Tasnádi who is concerned with interactive art. He developed an electronic system in which sound interacts with image. He defines the sign, the means of contact while its time and quality is defined by the voice.

In the art scene, it is the voice (music) that opens up space, gives meaning and order to the images and is in contact with them. Different voices affect the image in different ways, the image is active.

Space

A scrolling text is projected on two screens into the empty space. Its speed is defined by Ágens' voice. The spectators can sometimes read it, sometimes they cannot. These fragments of text are meant to function as traces of memories in the minds of the spectators. They are the score of the performance which can never be "read" or "heard" in its entirety. One cannot make out the idea that led to the creation of the work, can only perceive fragments of signs that correspond to certain moments.

Photo: Zsuzsanna Spilák 

'Instead of mentioning inner time in connection with 'Ulixes', I think you could rather say that Ágens views time as her own. Her great invention - be it intentional or not - is that she reverses subservience and crossing her limits, she becomes the one who 'commands' time. She discovers the cracks in the linear flow of time and she also finds the appropriate instruments to do this. The stage (even the auditorium and the café outside) represent different time-planes, through which Ágens can move freely; she can travel from one to the other, unlike her characters stuck in one particular age. In the same way, her voice is also 'travelling' between different tones, pitches, unarticulated growls and biting melodies. She is ultimate protagonist - existing beyond time, compared to the other characters.'

(Virág Vida: Privatised Time - Színház, January 2006.)

www.agens.hu 